A Kúria Pfv.22090/2012/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 356. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XVI. cikk (4) bek.] Bírók: Gelencsér Zoltán, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A károsultat kórházi tartózkodása alatt megilleti közeli hozzátartozói által részére biztosított többlet ellátás ellenértéke. A rendkívüli munkateljesítmény miatt az 1959. évi Iv. tv. 356. § (1) és (3) bekezdéseinek összevetésével a felperesnek a Kúria jövedelempótló járadékot ítélt meg. 1959. IV. Tv. 355. § (1), 1959. IV. Tv. 355. § (4), 1959. IV. Tv. 356. § (3), 1959. IV. Tv. 356. § (1), 1952. III. Tv. 260. §

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.51129/2010/23., Fővárosi Törvényszék Pf.630352/2012/5., *Kúria Pfv.22090/2012/4.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.22.090/2012/4.szám

A Kúria az Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 19.P.51.129/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 41.Pf.630.352/2012/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által 27. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül 39.750 (harminckilencezer-hétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg az államnak külön felhívásra 159.000 (százötvenkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2005. október 28-án kerékpárosként idegenhibás közúti balesetet szenvedett, ennek nyomán jobb sípcsontja külső bütyke darabosra törött. Az alperes különböző jogcímeken a felperesnek a balesettel az alperes biztosítottja által okozott károk egy részét rendezte, majd nem vagyoni kártérítés címén 1.000.000 forintot is utalt. A felperes pontosított keresetében a kórházi tartózkodás miatti vásárlás címén 8.500 forint, figyelmességi csomag címén 10.500 forint, kórházi látogatás többletköltségeként 40.004 forint, közlekedési többletköltség és kísérő díjaként 124.000 forint, élelemfeljavításként 11.700 forint, ápolás-gondozásként 132.000 forint, keresetveszteség címén 103.981 forint, nem vagyoni kárként 500.000 forint és ennek kamatai, továbbá az alperes által már kifizetett 1.000.000 forint tőkének 2005. október 28-tól a kifizetésig járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Háztartási kisegítés címén 7.500 forint, ház körüli kisegítésként 3.330 forint, míg rendkívüli munkateljesítménnyel végzett munkája miatt havi 10.286 forint járadékot és ezen összegek hátralékait is követelte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.478.366 forint tőkét, ebből különböző részösszegek után járó, a törvényben meghatározott késedelmi kamatot, valamint 92.398 forint perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 2011. november 1-jétől kezdődően véghatáridő nélkül fizessen meg a felperesnek havi 10.830 forint járadékot. Az alperesi illetéktérítés mértékét 88.700 forintban, míg költségtérítését 163.053 forintban határozta meg. Ezt meghaladóan - így a rendkívüli munkateljesítménnyel kapcsolatos járadékigényre vonatkozóan is - a keresetet elutasította. A vagyoni kártérítés egyes tételei közül kórházi kényszervásárlásként 3.000 forintot, figyelmességi csomag ellenértékeként 7.000 forintot, kórházi látogatás többletköltségeként 2.585 forintot, közlekedési többletköltség és kísérő díjazásaként 2.800 forintot, élelemfeljavításként 11.700 forintot, ápolás-gondozás költségeként 132.000 forintot, keresetveszteség címén 103.981 forintot ítélet meg a felperes javára. Ház körüli és háztartási kisegítés jogcímén 2011. november 1-jétől kezdődően havi 7.500 forint, mezőgazdasági, kertészeti kisegítés ellenértékeként havi 3.300 forint járadékot ítélt meg, míg nem vagyoni kárként 500.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.

Az elsőfokú bíróság a figyelmességi csomag tekintetében megállapította, hogy a felperest naponta ellátták családtagjai gyümölccsel, tejtermékkel, süteménnyel, meleg étellel, üdítőkkel, az élelmezés napi többletköltségét a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján napi 1.000 forintban, hét napra 7.000 forintban állapította meg. A ház körüli és háztartási, valamint a mezőgazdasági, kertészeti kisegítés körében tanúvallomások, valamint az aggálytalan orvosszakértői és mezőgazdasági igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat értékelte, figyelembe vette a munkavégzéshez szükséges munkanap szükségletet és forintban számszerűsített ellenértékét az egyes munkafajtákra tekintettel. Utalt arra, hogy a szakvéleményeket az alperes elfogadta.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, a marasztalás összegét 770.066 forintra kérte leszállítani a felperes járadékigényének elutasítása mellett. Az elsőfokú ítéletet a figyelmességi csomag költsége, a háztartási és a mezőgazdasági kisegítő járadéka körében támadta. A felperes csatlakozó fellebbezésében a "többlet erőkifejtés" címén előterjesztett keresetének való helyt adást kért.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 2.106.782 forintra, a folyó havi járadék összegét 21.116 forintra felemelte és az alperest arra is kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 628.416 forintnak 2009. január 15-től a kifizetésig járó törvényben meghatározott késedelmi kamatát. A felperest megillető perköltség összegét 100.000 forintra, az alperesi illetéktérítés összegét 96.100 forintra felemelte, az állam által viselendő illeték összegét 38.500 forintra leszállította. Kötelezte továbbá az alperest a felperes javára 8.500 forint fellebbezési költség, az államnak pedig 10.000 forint fellebbezési és 5.000 forint csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére.

A másodfokú bíróság szerint a figyelmességi csomagnak az a célja, hogy a traumát elszenvedett károsult számára a kórházi tartózkodást elviselhetővé tegye, a köztudomásúnak elmondható szegényes magyarországi kórházi élelmezés kiegészítésére szolgáljon. A hozzátartozók együttérzésüket is kifejezve kedvezőbb helyzetbe kívánják hozni tapasztalata szerint a beteget, jelen esetben a felperest. A felperesnek ezen a címen nyújtott szolgáltatást a tanúvallomások az ügyben alátámasztották, a Pp. 206. § (3) bekezdésében foglalt napi 1.000 forint, hét napra 7.000 forint igény megalapozott. Felhívta a figyelmet a jogerős ítélet arra, hogy a figyelmességi csomag és az élelemfeljavítás két külön kártétel és eltérő a funkciójuk.

A ház körüli, háztartási, valamint a mezőgazdasági és kertészeti kisegítés körében is helybenhagyta az elsőfokú ítéletet annak figyelembevételével is, hogy a felperesnek két nagykorú gyermeke van, de ezek közül fia a szakmunkásképző elvégzését követően építőiparban kőművesként helyezkedett el, kora hajnaltól késő estig dolgozott, leánya pedig munka mellett esti középiskolában tanul, amely heti háromszori elfoglaltságot jelent. A felperes házastársa az okiratok tanúsága szerint 67%-os, III. csoportú rokkant. Így tehát elfogadta azt a felperesi előadást, miszerint a kialakult gyakorlat alapján a ház körüli és háztartási, valamint a mezőgazdasági, kertészeti munkákat a balesetet megelőzően kizárólagosan a felperes végezte. Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az alperes sem az igazságügyi orvosszakértői véleményben, sem az igazságügyi mezőgazdasági szakértői véleményben foglaltakra nem tett észrevételt utóbbira csak annyit nyilatkozott, hogy az abban foglaltakat elfogadja, így tehát bármely alperesi hivatkozás a Pp. 235. § (1) bekezdés korlátozó rendelkezése folytán érdemi vizsgálat tárgyát nem képezheti.