A Fővárosi Törvényszék Pf.630352/2012/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 206. §, 222. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 355. §, 356. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Béres Balázs, Fodor Judit, Némethné dr. Simay Ingrid

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf.../2012/5. szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az Albrechtné dr. Fejes Ibolya (fél címe) által képviselt felperes nevesz.: (felperes leánykori neve) (....) felperesnek

a dr. Chiorean Gabriella által képviselt alperes neve. (címe.) alperes ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2011. évi október hó 28. napján 19.P..../2010/23. sorszámú ítélet ellen az alperes részéről 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, felperes részéről Pf/2. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva a marasztalás összegét 2.106.782.-(Kétmillió-százhatezer-hétszáznyolcvankét)forintra, a folyó havi járadék összegét 21.116.-(Huszonegyezer-száztizenhat)forintra felemeli és az alperest arra is kötelezi, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 napon belül - 628.416.-(Hatszázhuszonnyolcezer-négyszáztizenhat)forintnak 2009. január 15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

A felperest megillető perköltség összegét 100.000.-(Százezer)forintra, az alperesi illetéktérítés összegét 96.100.-(Kilencvenhatezer-egyszáz)forintra felemeli, az állam által viselendő illeték összegét 38.500.-(Harmincnyolcezer-ötszáz)forintra leszállítja.

Alperes köteles megfizetni a felperesnek - 15 napon belül - 8.500.-(Nyolcezer-ötszáz)forint fellebbezési költséget, az államnak - külön felhívásra - 10.000.-(Tízezer)forint fellebbezési és 5.000.-(Ötezer)forint csatlakozó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperes a kerékpárosként 2005. október 28-án (város neve) elszenvedett közúti közlekedési balesetből eredő igényét érvényesítette az alperessel szemben. Keresetében további vagyoni és nem vagyoni kárigénye megtérítésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.478.366.-forint tőkét, s ezen összegből különböző részösszegek után, különböző időpontól járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 92.398.-forint perköltséget.

Kötelezte az alperest, hogy 2011. november 1. napjától kezdődően véghatáridő nélkül fizessen meg a felperesnek havi 10.830.-forint járadékot.

Az alperesi illetéktérítés mértékét 88.700.-forintban, még költségtérítésének mértékét 163.053.-forintban határozta meg.

Fenteket meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 38.260.-forint perköltséget.

Megállapította, hogy 45.910.-forint eljárási illetéket, és 87.797.-forint költséget az állam visel.

Az ítéletet a járadék, valamint 154.773.-forint vonatkozásában előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Ítélete indokolásában felhívta a Ptk. 339. § (1) bekezdésében, 355. § (1), (3) és (4) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.

Az alperesi fellebbezéssel és felperesi csatlakozó fellebbezéssel támadott kártételek tekintetében az alábbiakra mutatott rá:

A figyelmességi csomag körében arra utalt, miszerint a baleset következtében felperes kórházba került, ezért indokoltnak tekinthető, hogy a kényszerű benntartózkodás ideje alatt a megszokottnál változatosabb élelmezésben részesült, az egészségügyi ellátás körülményeinek elviselhetőbbé tétele érdekében. Kiemelte, hogy fél a felperes lányának tanúvallomása szerint felperest családtagjai ellátták gyümölccsel, tejtermékkel, süteménnyel, meleg étellel, üdítőkkel, 2-3.000.-forint értékben. Ezen igényt a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján 1.000.-forintban állapította meg, s ennek megfelelően 7.000.-forint megfizetésére kötelezte az alperest, mely után 2005. október 31. napjától állapította meg a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget.

A fokozott erőmegfeszítés címén előterjesztett járadékigény tekintetében tényként rögzítette, miszerint nem vitásan a felperes a balesetet megelőzően és jelenleg is mosónői munkakörben dolgozik a Fejér Megyei Ápoló-és Gondozó Központban.

Leányának tanúvallomása és a keresetlevél mellékletét képező munkaköri leírás is alátámasztja, hogy a felperes a munkaidő nagyobb részében hosszabb ideig tartó álló munkát végez, feladatai közé tartozik a szennyes ruhák átvétele, szétválogatása, mosása, szárítása, vasalása, hajtogatása és kiadása, továbbá elkerülhetetlen a nehezebb ruháskosarak megemelése is, mindezek a műveletek nagyobb fizikai megterhelést jelentenek a számára a balesetet megelőző állapotához képest.

Az orvosszakértői vélemény szerint felperes maradványállapota a mosónői munkakör ellátásában mintegy 10 %-os többlet erőfeszítést jelent a hozzá hasonló korú és gyakorlati jártasságú munkavállalókkal összevetve.

A Ptk. 356. § (3) bekezdésének felhívása mellett utalt arra, miszerint a járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el. E körben utalt a PK 45 számú kollégiumi állásfoglalásban foglaltakra is.

Azt vizsgálta, hogy felperes balesetből eredő sérülése olyan jelentős testi fogyatkozást eredményezett-e, amely miatt rendkívüli fizikai erőkifejtéssel tudja elérni a munkaköri leírásban rögzített, meghatározott illetményalaphoz kötött feladatait.

Rámutatott, hogy a károkozóra csak a rendkívüli erőfeszítéssel járó munka ellenértéke terhelhető, így azt az orvosszakértői kompetenciába tatozó kérdés, hogy a károsultat a sérülés készteti -e és ha igen, milyen mérvű rendkívüli munkateljesítmény kifejtésére, kizárólag szakértői bizonyítással dönthető el.

A perben kirendelt orvosszakértő az OOSZI I. pont fokú OB 2006. november 7-i véleményével egyetértve felperes személyes vizsgálatának eredményét figyelembe véve baleseti eredetű munkaképesség csökkenés mértékét 16 %-ban határozta meg.

Felperes véglegesnek tekintett maradványállapota alapján a tartós állással, járással, valamint a fokozottabb fizikai igénybevétellel járó munkavégzésében állapított meg enyhe-közepes fokú korlátozottságot, amelynek mértékét az eredeti munkakör ellátásánál kifejtett többlet erőfeszítést tekintve 10 %-ban értékelt. Írásbeli kiegészítésében hozzáfűzte, hogy a 16 %-os baleseti eredetű munkaképesség csökkenés a jobb térd hajlításkori mozgásbeszűkülésével, sántító járással, a guggolás kivitelése során jelentkező korlátozottsággal, valamint a térd mozgásaival kapcsolatban fellépő fájdalmakkal van összefüggésben.