A Győri Ítélőtábla Mf.30075/2020/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (7) bek., 36. § (1) bek., 286. § (1) bek., 287. § (1) bek.] Bírók: Bartus Erika, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Mózsa Gábor

A határozat elvi tartalma:

A munkáltató személyében bekövetkezett változás megvalósul, ha a kérdéses gazdasági egység az átadást követően megőrzi az identitását. A gazdasági egységet a munkavállalók is kérhetik, ha a munkaeszközök átadására nem volt szükség, mert azok az átvevő munkáltató tulajdonát képezték, továbbá az ügyfélkör is változatlan maradt.

***********

Győri Ítélőtábla

Mf.30.075/2020/5.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Fekets Róbert ügyvéd (cím6) által képviselt Felperes1 (cím3) felperesnek - a Dr. Cserich - Dr. Gyovai Ügyvédi Iroda (képviselő: dr. Cserich Zsolt ügyvéd, cím5.) által képviselt Alperes1 (cím1.) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indított perében a egyéb érdekelt1 2020. október 1. napján kelt 25.M.70.010/2020/10/II. szám alatti ítéletével szemben az alperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 123.300 (egyszázhuszonháromezer-háromszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak az alábbiak szerint.

[2] A felperes 2013. szeptember 14. napjától 2018. január 31. napjáig az cég1 Kft. munkáltatónál állt munkaviszonyban, értékesítő munkakörben. Munkavégzésének helye a munkáltató helység1i telephelye volt, amely egyben az alperes helység1i üzlete is. Az cég1 Kft. a helység1i telephelyén 2018. január 31. napján befejezte a működését, és ugyanezen a napon a felperessel megállapodott a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetésében. A felperes 2018. február 1. napján munkaviszonyt létesített az alperessel, változatlanul értékesítési képviselő munkakörre, munkavégzési helye az alperes telephelye, helység1i üzlete maradt. A felperes munkavégzésének feltételei nem változtak, továbbra is az üzletben maradt eszközöket használta. Az alperes által működtetett híradástechnikai üzlet változatlan helyen folytatta tevékenységét. A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg az alperes értesítette a felperest, hogy 2018. február 1-jei hatállyal a Alperes1 üzlet bérezési és karrier rendszere alapján történt teljesítményértékelés szerint a felperes "arany fokozatba" került besorolásra, amelyhez tartozó elismerő bérkiegészítése a következő értékelési időszakig havi 45.000 forint. A felperest ez a besorolás már az cég1 Kft.-vel fennállott munkaviszonya idején is megillette. Az alperes 2019. augusztus 31. napján a felperes 2018. február 1. napjától fennálló határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással megszüntette. Felmondási idejét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 69. §, és az alperes kollektív szerződésének 7.1. pontja alapján 30 napban állapította meg. A felperest 2019. szeptember 1. napjától szeptember 30. napjáig felmentette a munkavégzés alól, a felmentés időtartamára távolléti díjat állapított meg részére.

[3] A felperes törvényes határidőben benyújtott keresetlevelében kérte annak megállapítását, hogy az cég1 Kft.-nek, mint átadó munkáltatónak jogutódja az alperes, mint átvevő munkáltató, valamint annak megállapítását is kérte, hogy az cég1 Kft.-nél 2013. szeptember 14-én kezdődő munkaviszonya 2019. szeptember 30. napjáig jogfolytonos volt. Módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 45 nap felmondási időből a fennmaradó 15 nap felmondási időre járó bruttó 308.270 forint távolléti díj, valamint két hónap távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés bruttó 1.233. 500 forint összegben történő kifizetésére. Keresete indokaként arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az cég1 Kft. és az alperes között jogutódlás történt, figyelemmel arra, hogy igazolhatóan ugyanazt a munkát végezte ugyanabban a munkakörben, ugyanazon telephelyen és nyitvatartás mellett és ugyanazon előírások betartásával, eszközökkel, ügyfélkörrel az alperesnél, mint az cég1 Kft.-nél. Érvelése szerint a 2001/23/EK irányelv és az Mt. 36. § (1) bekezdés alapján a munkáltató személyében bekövetkező változás jogutódlásnak minősül, ha jogügylet alapján olyan gazdasági egységet adnak át, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett egysége marad, amelynek célja, hogy a korábbi gazdasági tevékenységet folytassa. A perbeli esetben épp erre került sor, mivel az alperes tisztában volt azzal, hogy felperes korábban a partnerénél, az cég1 Kft.-nél végezte a munkáját a helység1i üzletben, amely ugyanaz a munka volt, amelyet később az alperes számára is végzett. Mindezt elismerve nem kötött ki az alperes próbaidőt a munkaviszony létesítésekor és meghagyta az "arany fokozatú" bérkiegészítését is.

[4] Az alperes elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő, és kérte az eljárás megszüntetését. Álláspontja szerint a felperes keresete a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését támadta, és annak érvénytelensége megállapítását kérte, illetve a munkaszerződés munkaviszony kezdetét megállapító rendelkezése érvénytelenségét állította. Arra hivatkozott, hogy a felperes elmulasztotta az Mt. 28. § (7) bekezdésében meghatározott megtámadási határidőt. A munkaszerződést 2018. december 29-én írták alá, és a felperes sem a 30 napos szubjektív, sem a 6 hónapos határidőn belül nem élt a megtámadás jogával, erre tekintettel a kereset benyújtásával elkésett. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az alperes felmondását 2019. július 15-én vette át, a keresetlevelet pedig 2020. március 18-án nyújtotta be, így elmulasztotta az Mt. 287. § (1) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidőt, amelyre figyelemmel a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. §-a alapján vissza kellett volna utasítani. Mivel ez nem történt meg, kérte az eljárás Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő megszüntetését. Érdemben arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy az alperes nem munkáltatói jogutódja az cég1 Kft.-nek. A munkaviszony megszüntetésekor a felperes minden őt megillető juttatást megkapott. Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára, és a 2001/23/EK irányelvre, amely szerint a munkajogi jogutódlás akkor valósul meg, ha a kérdéses gazdasági egység az átadást követően megőrzi az identitását. Ennek során az úgynevezett Spijkers kritériumokat kell vizsgálni. Ennek értelmében az cég1 Kft. és az alperes között a felperes foglalkoztatására vonatkozóan megállapodás nem jött létre. Az cég1 Kft. a megbízó szolgáltatásaival kapcsolatban közvetítői tevékenységet folytatott, azt követően a felperes az alperes szolgáltatásainak értékesítését végezte, tehát a két jogviszony teljesen eltérő, más tartalmú volt.