BH 1998.4.162 I. A hivatalos személy megsértésének a vétsége miatt folyamatban levő ügyben - az Alkotmánybíróság határozatára tekintettel - csak akkor lehet helye a büntetőeljárás megszüntetésének, ha az ügyben sértettként érintett hivatalos személy úgy nyilatkozik, hogy a vele szemben megvalósított rágalmazás vagy becsületsértés vétsége miatt nem kíván magánindítványt előterjeszteni [Btk. 179. §, 180. §, 183. § (1) bek., 232. §, Be. 170. § (1) bek. a) pont, 123. § (2) és (3) bek., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat].

II. A büntethetőség elévülését félbeszakítja a vádemelés, továbbá a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány;

nincs az elévülést félbeszakító hatása az eljárást megszüntető végzésnek, továbbá az ez ellen benyújtott ügyészi fellebbezésnek, minthogy ezek nem tekinthetők a bűncselekmény miatt, a terhelt ellen foganatosított eljárási cselekményeknek [Btk. 32. § b) pont, 33. § (1) bek. b) pont, 34. § a) pont, 35. § (1) bek.].

A városi ügyészség a Btk. 232. §-ának (2) bekezdésébe ütköző hivatalos személy megsértésének vétsége miatt a városi bírósághoz 1994. március 16. napján benyújtott vádindítványában a terheltnek azt a magatartását tette vád tárgyává, hogy 1994. január 22-én egy, a fiával történt tettlegesség miatt a lakására érkező és ott intézkedő rendőröket "parasztokkal nem foglalkozom, takarodjatok a lakásomból" kifejezésekkel illette.

A városi bíróság az 1997. január 24. napján - a tárgyalás előkészítése körében - meghozott végzésével a terhelttel szemben a hivatalos személy megsértésének a vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, mert a vád tárgyává tett cselekmény - az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata nyomán bekövetkezett jogszabályváltozás miatt - az elbírálás időpontjában már nem bűncselekmény.

A megyei bíróság az 1997. március 4. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, a büntetőeljárás megszüntetésének az alapját azonban a büntethetőség elévülésében jelölte meg. Álláspontja szerint - miután a terhelt a cselekményt 1994. január 22. napján követte el - a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott elévülési idő az elsőfokú bíróság által történt elbírálás időpontjában már eltelt, és nem volt olyan hatósági intézkedés, amely az elévülést félbeszakította volna.

A megyei bíróság jogerős végzése ellen - az eljárásnak az anyagi jogszabály megsértésével történt megszüntetése miatt - a megyei főügyészség 1997. május 23. napján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben az eljárt bíróságok végzéseinek a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a büntető anyagi jogszabály megsértésével történt az elévülés bekövetkezésének a megállapítása. Az elévülést az 1994. március 16. napján történt vádemelés félbeszakította, ezért a büntethetőség elévülése még a másodfokú határozat meghozatalának az időpontjában sem következett be.

Hivatkozott a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy bár a hivatalos személy megsértése vétségének a törvényi tényállását a vádirat benyújtását követően az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatával megsemmisítette, a terheltnek a vád tárgyává tett kijelentése változatlanul alkalmas az érintett rendőrök becsületének a csorbítására; a hivatalos személyek kérhetik a terheltnek a becsületsértés vétsége miatt történő felelősségre vonását. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia az érintetteket a magánindítvány előterjesztésének a lehetőségére, és miután ez elmaradt, a törvényes vádról az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

A legfőbb ügyész átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta, és azzal mindenben egyetértett.

A terhelt és védője a nyilvános ülésen a jogerős határozat hatályában történő fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány részben alapos:

1. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal abban, hogy az első fokon eljárt városi bíróság a terhelt ellen hivatalos személy megsértése miatt indított büntetőeljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján tévesen szüntette meg.

Az Alkotmánybíróság 36/1996. (VI. 24.) AB határozata - a vádindítvány benyújtását követő időpontban - a hivatalos személy megsértése vétségének a Btk. 232. §-ában írt törvényi tényállását kétségkívül megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozatából is kitűnik azonban, hogy az Alkotmánybíróság szóban forgó határozatának a meghozatalát megelőző időben a hivatalos személy megsértése vétségeként értékelt magatartás alkalmas lehet a sértett - mint magánszemély - becsületének a csorbítására, ezáltal a sértettet mint magánszemélyt megilleti a megfelelő jogvédelem az emberi méltóságát sértő cselekmény miatt.

Az adott esetben a terheltnek a vádindítványban vád tárgyává tett magatartása alapot adhat az intézkedő rendőröknek - mint magánszemélyeknek - a sérelmére elkövetett becsületsértés vétségének [Btk. 180. § (1) bek. a) pont] a megállapítására.

Miután azonban a becsületsértés vétsége - a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése értelmében - csak magánindítványra büntethető, és ez a körülmény a büntetőeljárás megindulását követően derült ki: az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Be. 123. §-ának (2) és (3) bekezdései szerint felhívta volna a sértett rendőröket a sérelmükre elkövetett bűncselekmény miatt a magánindítvány előterjesztésének a lehetőségére.