61988CJ0070[1]

A Bíróság május 22.-i ítélete: 1990. Európai Parlament kontra az Európai Közösségek Tanácsa. Az Európai Parlament megsemmisítés iránti kereshetőségi joga. C-70/88. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1990. május 22. (*)

"Az Európai Parlament megsemmisítés iránti kereshetőségi joga"

A C-70/88. sz. ügyben,

az Európai Parlament (képviselik: Francesco Pasetti Bombardella és Jorge Campinos jogtanácsosok, segítőik: Christian Pennera és Johann Schoo, a jogi szolgálat tagjai, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: az Európai Parlament Főtitkársága, Kirchberg)

felperesnek

az Európai Közösségek Tanácsa (képviselik: Raffaello Fornasier, a jogi szolgálat vezetője és Bernhard Schloh jogtanácsos, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Jörg Käser-nél, az Európai Beruházási Bank jogi ügyeinek igazgatójánál, 100, boulevard Konrad-Adenauer, Luxembourg)

alperes ellen,

támogatják:

Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: J. Gensmantel, Treasury Solicitor's Department, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: az Egyesült Királyság Nagykövetsége, 14, boulevard Roosevelt, Luxembourg)

és

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Michel Van Ackere-Pietri jogtanácsos és Jürgen Grünwald, a jogi szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Georgios Kremlis-nél, a jogi szolgálat tagjánál, Centre Wagner, Kirchberg, Luxembourg)

beavatkozók,

az eljárás jelenlegi állásakor az élelmiszerek és állati takarmányok radioaktív szennyezettségének nukleáris balesetet követően, illetve minden más sürgős nukleáris helyzetben maximálisan megengedhető szintje meghatározásáról szóló, 1987. december 22-i 3954/87 (Euroatom) tanácsi rendelet (HL L 371. szám, 11. o.) megsemmisítése iránt az EGK-Szerződés 173. cikke és az EAK-Szerződés 146. cikke alapján benyújtott keresete elfogadhatóságának tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: O. Due elnök, Sir Gordon Slynn, C. N. Kakouris, F. A. Schockweiler és M. Zuleeg tanácselnökök, G. F. Mancini, R. Joliet, J. C. Moitinho de Almeida és G. C. Rodríguez Iglesias bírák,

főtanácsnok: W. Van Gerven,

hivatalvezető: D. Louterman főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a felek szóbeli előadásainak az 1989. október 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően, amelynek során a következők jártak el: az Európai Parlament képviseletében Francesco Pasetti Bombardella, Christian Pennera és Johann Schoo, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: Michel Waelbroeck, a brüsszeli ügyvédi kamara tagja, a Tanács képviseletében Raffaello Fornasier és Bernhard Schloh, meghatalmazotti minőségben a Bizottság képviseletében Jean-Louis Dewost, a jogi szolgálat vezetője, meghatalmazotti minőségben, segítője: Denise Sorasio jogtanácsos,

a főtanácsnok indítványának az 1989. november 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Bíróság Hivatalához 1988. március 4-én benyújtott keresetlevelével az Európai Parlament az EAK-Szerződés 146. és az EGK-Szerződés 173. cikke alapján kérelmezte a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének megállapításáról szóló, 1987. december 22-i 3954/87/Euroatom tanácsi rendelet (HL L 371., 11. o.) megsemmisítését.

2 A rendelet, amely az EAK-Szerződés 31. cikkén alapul, meghatározza a követendő eljárást a kereskedelmi forgalomba hozható élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének meghatározása érdekében követendő eljárást nukleáris balesetet, vagy bármilyen egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően, amikor az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződése valószínűsíthető, vagy a szennyeződés már megtörtént. Nem hozhatók kereskedelmi forgalomba azok az élelmiszerek és takarmányok, amelyek szennyezettsége meghaladja a megtámadott rendelet rendelkezéseivel összhangban elfogadott jogi aktusban meghatározott legmagasabb megengedhető határértéket.

3 A megtámadott rendelet elfogadása során az Európai Parlament, amellyel az EAK-Szerződés 31. cikkével összhangban a Tanács konzultációt folytatott, kifejezésre juttatta egyet nem értését a Bizottság által választott jogalappal kapcsolatban, és felkérte ez utóbbit, hogy az EGK-Szerződés 100a. cikk alapján terjesszen elő új javaslatot. Mivel a Bizottság e kérelem tárgyában nem intézkedett, a Tanács az EAK-Szerződés 31. cikke alapján elfogadta a 3954/87 rendeletet. A Parlament ekkor benyújtotta e rendelet megsemmisítése iránt a jelen keresetet.

4 A Tanács a Bíróság eljárási szabályzata 91. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, és a Bíróságnál kérelmezte, hogy e kifogás tekintetében a jogvita érdemi vizsgálata nélkül határozzon.

5 A fenti kifogás alátámasztása érdekében a Tanács az írásbeli szakaszban - még a 302/87. sz., Európai Parlament kontra Tanács, "Komitológia" ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélet (EBHT 1988., 5615. o.) meghozatala előtt - a 302/87. sz. ügyben előterjesztett elfogadhatatlansági kifogása alátámasztására felhozottakhoz hasonló érveket sorakoztatott fel. Az 1989. október 5-i tárgyaláson a Tanács kifejtette, hogy a Parlament megsemmisítés iránti kereshetőségi jogának kérdését a Bíróság 1988. szeptember 27-i ítéletével világosan eldöntötte, ennélfogva a jelen kereset elfogadhatatlan.

6 Az Európai Parlament a kifogás elutasítását kérelmezte. Kifejtette, hogy ez az ügy a 302/87. sz. ügyhöz képest új elemet tartalmaz. A Bíróság ugyanis azzal az indokkal utasította el az Európai Parlament megsemmisítés iránti kereshetőségi jogának elismerését, hogy az EGK-Szerződés 155. cikke alapján a Bizottság feladata, hogy a Parlament előjogainak tiszteletben tartását biztosítsa, és ennek érdekében benyújtsa a szükségesnek ítélt megsemmisítés iránti kereseteket. Ugyanakkor a jelen ügy rávilágít, hogy a Bizottság nem tud eleget tenni e feladatának, hiszen javaslatának jogalapjaként nem azt jelölte meg, amelyet a Parlament megfelelőnek tartott. Következésképpen ez utóbbi nem számíthat arra, hogy előjogai védelmében a Bizottság megsemmisítés iránti keresettel él.

7 Az Európai Parlament hozzátette, hogy a megtámadott rendelet Tanács általi elfogadása nem tekinthető a cselekvés hallgatólagos megtagadásának, amely lehetőséget teremtene a Parlament számára a mulasztás megállapítása iránti kereset megindítására. Másfelől előjogainak magánszemélyek keresetei által történő védelme teljes mértékben esetleges volna, tehát nem lenne hatékony.

8 Ennélfogva olyan joghézag áll fenn, amelyet a Bíróságnak kellene kitöltenie azáltal, hogy elismeri az Európai Parlament előjogai védelméhez szükséges mértékben korlátozott megsemmisítés iránti kereshetőségi jogát.

9 Az 1988. július 13-i végzéssel az Európai Közösségek Bizottságának engedélyezték a beavatkozást az alperes kérelmeinek támogatása céljából. Amellett, hogy a kereset érdemi részében való elutasítását kérte, a Bizottság a tárgyalás során a Bíróságnál azt kérelmezte, hogy utasítsa el a Tanács által előterjesztett elfogadhatósági kifogást. Másfelől az 1989. január 18-i végzéssel az Egyesült Királyságnak engedélyezték a beavatkozást az alperes támogatása céljából. Az Egyesült Királyság a kereset elfogadhatósága tekintetében nem terjesztett elő kérelmet.

10 Az ügy tényállásának, az eljárás lefolyásának, valamint a felek jogalapjainak és érveinek részletesebb bemutatását a tárgyalásra készített jelentés tartalmazza. Az ügy iratainak e részei a továbbiakban csak a Bíróság érveléséhez szükséges mértékben kerülnek ismertetésre.

11 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy mivel a megtámadott jogi aktus az EAK-Szerződés egyik rendelkezésén alapul, a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát e Szerződés alapján kell megvizsgálni.

12 Mint ahogy az a fent hivatkozott, 1988. szeptember 27-i ítéletből következik, az EGK-Szerződés 173. cikkének, illetve az EAK-Szerződés azonos tartalmú 146. cikkének rendelkezései alapján a Parlament nem rendelkezik megsemmisítés iránti keresetindítási joggal.

13 Ugyanis egyrészt a 173. cikk, illetve a 146. cikk első bekezdése nem említi a Parlamentet azon intézmények között, amelyek - a tagállamok mellett - másik intézmény valamely jogi aktusának megsemmisítését kezdeményezhetik.

14 Másrészt, mivel a Parlament nem jogi személy, nem fordulhat a Bírósághoz ugyanezen cikkek második bekezdései alapján, amelyek rendszere egyébként sem volna megfelelő az általa benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tekintetében.

15 Azon indokok ismertetését követően, amelyek miatt a Parlament az EGK-Szerződés 173. cikke alapján nem jogosult a Bírósághoz fordulni, ugyanezen 1988. szeptember 27-i ítéletben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy különböző jogi eszközök állnak rendelkezésre a Parlament előjogai tiszteletben tartásának biztosítása céljából. Amint ez az ítélet megállapítja, a Parlamentnek nem csupán mulasztás megállapítása iránti kereset indításához van joga, hanem a Szerződések emellett különböző eszközöket kínálnak a Tanács vagy a Bizottság által a Parlament előjogainak sérelmével hozott jogi aktusok Bíróság elé vitelére.

16 A jelen ügyben felmerült körülmények és viták azonban rávilágítottak arra, hogy a mind az EAK-Szerződésben, mind az EGK-Szerződésben meghatározott különböző jogi eszközök - bármilyen hasznosak és változatosak is - hatástalannak vagy bizonytalannak bizonyulhatnak.

17 Először is a mulasztás megállapítása iránti kereset nem alkalmas egy már elfogadott jogi aktus jogalapjának vitatására.

18 Továbbá ilyen jogi aktus érvényességének vizsgálatára vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése, vagy a tagállamok vagy magánszemélyek által a Bírósághoz fordulás e jogi aktus megsemmisítése iránt mindössze olyan lehetőségek, amelyek megvalósulásával a Parlament nem számolhat biztosan.

19 Végezetül, ugyan a Bizottság feladata, hogy biztosítsa a Parlament előjogainak tiszteletben tartását, ez a megbízatás nem terjedhet odáig, hogy a Bizottságot a Parlament álláspontjának elfogadására, illetve olyan megsemmisítés iránti kereset benyújtására kötelezze, amelyet a Bizottság nem ítél kellően megalapozottnak.

20 A fentiekből az következik, hogy az említett különböző jogi eszközök megléte nem garantálja minden esetben teljes bizonyossággal a Tanácsnak vagy a Bizottságnak a Parlament előjogait sértő jogi aktusai felülvizsgálatát.

21 Márpedig ezek az előjogok a Szerződések által létrehozott intézményi egyensúly egyik elemét képezik. E Szerződések ugyanis a Közösség különböző intézményei közötti hatáskörmegosztás olyan rendszerét hozták létre, amely a Közösség intézményi szerkezetén belül és a Közösségre bízott feladatok megvalósítása terén minden egyes intézményre saját feladatkört ruház.

22 Az intézményi egyensúly tiszteletben tartásából az következik, hogy valamennyi intézmény úgy gyakorolja hatásköreit, hogy közben a többi intézmény hatáskörét tiszteletben tartja. Megköveteli továbbá, hogy e szabály be nem tartását, amennyiben az előfordul, szankcionálni lehessen.

23 A Bíróság, amely a Szerződések értelmében azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során, így köteles biztosítani az intézményi egyensúly fenntartását, és következésképpen a Parlament előjogai tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát, ha ez utóbbi a Bírósághoz fordul az általa követett célkitűzésnek megfelelő jogi eszközzel élve.

24 E feladata teljesítése során a Bíróság természetesen nem sorolhatja a Parlamentet azon intézmények közé, amelyek az EGK-Szerződés 173. cikke, illetve az EAK-Szerződés 146. cikke értelmében anélkül nyújthatnak be keresetet, hogy az eljáráshoz fűződő érdeküket igazolniuk kellene.

25 Mindazonáltal a Bíróság feladata, hogy biztosítsa a Szerződések intézményi egyensúlyra vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű alkalmazását, és úgy kell eljárnia, hogy a a Parlamentet - többi intézményhez hasonlóan - előjogai tekintetében ne érhesse sérelem anélkül, hogy rendelkezésére állna olyan jogorvoslati lehetőség a Szerződésekben meghatározottak között , amelyet bizonyosan és hatékonyan lehet gyakorolni.

26 A Parlament megsemmisítés iránti keresetindítási jogát meghatározó rendelkezés hiánya a Szerződésekben jelenthet ugyan eljárási hézagot, ugyanakkor nem élvezhet elsőbbséget az Európai Közösségek alapszerződései által meghatározott intézményi egyensúly fenntartásához és tiszteletben tartásához fűződő alapvető érdekkel szemben.

27 Következésképpen a Parlament által a Tanács vagy a Bizottság valamely jogi aktusa ellen a Bírósághoz benyújtott megsemmisítés iránti kereset azzal a feltétellel elfogadható, hogy ez a kereset kizárólag a Parlament előjogainak védelmére irányul, és kizárólag ezen előjogok sérelmére alapított jogalapokon nyugszik. Ezzel a megkötéssel, a Parlament megsemmisítés iránti keresetére ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint amelyeket a Szerződések a többi intézmény megsemmisítés iránti keresete vonatkozásában előírnak.

28 A Parlamentnek biztosított előjogok között szerepel a Szerződések által meghatározott esetekben a normatív jogi aktusok elfogadásának folyamatában való részvétele, különösen az EGK-Szerződés által meghatározott együttműködési eljárásban való részvétel.

29 Jelen ügyben a Parlament azt állítja, hogy a megtámadott rendelet az EAK-Szerződés 31. cikkén alapul, amely csupán a Parlamenttel történő konzultációt írja elő, holott az EGK-Szerződés 100a. cikkén kellene alapulnia, amely megköveteli az együttműködési eljárás lefolytatását a Parlamenttel.

30 A Parlament ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Tanács választása a megtámadott rendelet jogalapja tekintetében a Parlament előjogainak sérelméhez vezetett azáltal, hogy megfosztotta a jogi aktus elfogadásában történő intenzívebb és aktívabb részvétel lehetőségétől, amelyet az együttműködési eljárás a konzultációs eljáráshoz képest kínál.

31 Mivel a Parlament előjogainak a megtámadott jogi aktus jogalapjának megválasztásából adódó sérelmére hivatkozott, a fentiekből az következik, hogy a jelen kereset elfogadható. A Tanács által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást ennélfogva el kell utasítani, és az eljárást le kell folytatni az ügy érdemére vonatkozóan.

A költségekről

32 A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a következőképpen határozott:

1) A Tanács által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.

2) Az ügy érdemére vonatkozóan elrendeli az eljárás folytatását.

3) A költségekről jelenleg nem határoz.

Due Slynn Kakouris

SchockweilerZuleeg Mancini Joliet

Moitinho de Almeida Rodríguez Iglesias

Kihirdetve Luxembourgban, az 1988. szeptember 21-i nyilvános ülésen.

J. G. Giraud A. J. Mackenzie Stuart

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: francia.