62001TJ0281[1]

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) 2004. július 6-i ítélete. Hubert Huygens kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők - Kártérítési kereset - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlanság. T-281/01. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. július 6.

T-281/01. sz. ügy

Hubert Huygens

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Értékelési eljárás - Az értékelő jelentés elkészítésének késedelme - Ésszerű határidő - Kártérítési kereset - Vagyoni és nem vagyoni kár - Előléptetési eljárás - A felperes előléptetésének hallgatólagos elutasítása - Megsemmisítés iránti kereset - A felperesnek a 2000. évi előléptetési időszakban történő előléptetését megtagadó határozat - Az indokolás hiánya - 54 tisztviselőnek a 2000. évi előléptetési időszakban történő előléptetéséről szóló határozat - Elfogadhatatlanság"

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: Egyrészről a felperes által az 1997/1999. évi értékelési időszakban esedékes értékelésének késedelme miatt elszenvedett kára megtérítésére irányuló kérelem, másrészről pedig az ezen késedelem miatt elszenvedett kár jóvátételére irányuló kérelmet hallgatólagosan elutasító bizottsági határozat, valamint a felperesnek a 2000. évi előléptetési időszak során a magasabb, B1-es besorolási fokozatba léptetését megtagadó hallgatólagos bizottsági határozat, továbbá a 2000. évi előléptetési időszakban 54 tisztviselőt a B1-es besorolási fokozatba előléptető bizottsági határozat, továbbá pedig az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala igazgatójának a 2000. évi előléptetési időszakban 4 tisztviselőt a magasabb, B1-es besorolási fokozatba léptető határozata megsemmisítésére irányuló kérelem.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy az elszenvedett nem vagyoni kár jóvátétele címén a felperesnek 500 eurót fizessen meg. Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Bizottságnak a felperest a 2000. évi előléptetési időszakban a magasabb, B1-es besorolási fokozatba nem léptető - e magasabb besorolási fokozatba lépett tisztviselők listájának a Közigazgatási Tájékoztató 31. számában (2000. április 6.) történt közzétételéből következő - határozatát. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1. Tisztviselők ─ Kereset ─ Kártérítési kereset ─ A kártérítési kérelmet elutasító pert megelőző határozat megsemmisítése iránti kérelem ─ A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők ─ Kereset ─ A személyzeti szabályzat 90. cikkének 1. §-a szerinti kérelem ─ A benyújtásra nyitva álló határidő ─ Ésszerű határidő

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés)

3. Tisztviselők ─ Értékelés ─ Értékelő jelentés ─ Elkészítés ─ Határidő ─ Az intézmény belső szabályzatában előírt határidők kötelező jellege ─ Késedelem ─ Közszolgálati kötelességszegés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4. Tisztviselők ─ Értékelés ─ Értékelő jelentés ─ Elkészítés ─ Késedelem ─ Nem vagyoni kárt okozó közszolgálati kötelességszegés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az elő nem léptetett jelölt panasza ─ Elutasító határozat ─ Az indokolás teljes hiánya ─ Hiánypótlás a pert megelőző eljárás során ─ Elfogadhatatlanság ─ Következmények

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk (2) bekezdés, 45. és 90. cikk, (2) bekezdés)

6. Tisztviselők ─ Kereset ─ Előzetes közigazgatási panasz ─ Határidők ─ Eljárásgátló jelleg ─ Jogvesztés ─ Újbóli megnyitás ─ Feltétel ─ Új tény

(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1. Valamely intézménynek a kártérítési kérelmet elutasító határozata szerves részét képezi az előzetes közigazgatási eljárásnak, amely megelőzi az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetet. Következésképpen a tisztviselő által megfogalmazott megsemmisítés iránti kereseti kérelem a felelősség megállapítása iránti kereseti kérelemhez képest nem vizsgálható önállóan. Ugyanis az intézmény által a pert megelőző szakaszban képviselt álláspontot tartalmazó jogi aktus kizárólag azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye az állítólagosan kárt szenvedett fél számára, hogy kártérítési kérelemmel az Elsőfokú Bírósághoz forduljon.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-471. és II-1231. o.) 45. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-61. és II-293. o.) 68. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-243. és II-1211. o.) 32. pontja.

2. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése nem határozza meg azt a határidőt, amelyen belül a kérelmet a kinevezésre jogosult hatósághoz be kell nyújtani.

Mindazonáltal megállapítandó, hogy a kérelem kizárólag akkor elfogadható, ha ésszerű határidőn belül nyújtották be. Ugyanis jóllehet az, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése semmiféle határidőt nem tartalmaz, a tisztviselő érdekeit szem előtt tartva lehetővé teszi számára, hogy bármikor az adminisztrációhoz fordulhasson; annyi azonban bizonyos, hogy a jogbiztonság követelménye magában foglalja, hogy nem halogatható korlátlanul a tisztviselő azon jogának gyakorlása, hogy kártérítési kérelmével az adminisztrációhoz forduljon.

Az a kérdés, hogy a kártérítési kérelmet ésszerű határidőn belül nyújtották-e be, szükségképpen konkrétan, az adott eset körülményeire figyelemmel vizsgálandó.

(lásd a 42. és 46?48. pontot)

3. Az adminisztráció megkerülhetetlen kötelezettsége, hogy gondoskodjék az értékelő jelentések időszakos, a személyzeti szabályzatban előírt időben történő megszerkesztéséről és azok szabályszerű elkészítéséről, mind a gondos ügyintézés okán, mind a tisztviselők érdekeinek megóvása végett.

A tisztviselők értékelő jelentésének elkészítésére az adminisztráció részére ésszerű határidőt engedő ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható akkor, amikor az adminisztráció belső szabályozásának kötelező erejű rendelkezései az értékelési eljárás lefolytatását pontos határidőkhöz köti.

Az ilyen határidő bármilyen, megfelelő indok nélkül történő túllépése az érintett intézménynek olyan közszolgálati kötelességszegésként rovandó fel, amely megalapozza annak felelősségét.

Ezzel szemben a tisztviselő nem kifogásolhatja az értékelő jelentése elkészítése során felmerült késedelmet, amennyiben az a tisztviselőnek legalább részben felróható, vagy amennyiben ahhoz jelentős mértékben hozzájárult.

(lásd az 58., 64?67. és 71. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 61/76. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1977. július 14-én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1419. o.) 44. és 45. pontja; a Bíróság 156/79. és 51/80. sz., Gratreau kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. december 18-én hozott ítéletének (EBHT 1980., 3943. o.) 15. pontja; a Bíróság 207/81. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1983. május 5-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1359. o.) 25. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-29/89. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1990. december 13-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-787. o.) 22. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-56/96. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1997. május 28-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-109 és II-331. o.) 44., 45. és 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-101/98. és T-200/98. sz., Stodtmeister kontra Tanács egyesített ügyekben 2000. szeptember 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-177 és II-807. o.) 49. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-81 és II-389. o.) 77. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-278/01. sz., den Hamer kontra Bizottság ügyben 2003. május 7-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-139 és II-665. o.) 88., 90. és 91. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-327/01. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2003. május 7-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-143. és II-691. o.] 54., 56. és 57. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-296/01. sz., Tatti kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-225. és II-1093. o.) 58. pontja.

4. Az értékelő jelentések elkészítésekor bekövetkezett késedelem önmagában kárt okoz a tisztviselőnek, mivel azt a tisztviselőt, aki csupán szabálytalan és hiányos személyi anyaggal rendelkezik, a szakmai jövője vonatkozásában fennálló bizonytalan és aggodalommal terhes helyzet következtében ezen oknál fogva nem vagyoni kár éri.

(lásd a 86. és 87. pontot)

Hivatkozás: Geist kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-73/89. sz., Barbi kontra Bizottság ügyben 1990. november 8-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-619. o.) 41. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-20/89. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1993. december 16-én hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1423. o.) 46. pontja; Burban kontra Parlament ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 72. pontja; Stodtmeister kontra Tanács ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 56. pontja; Lavagnoli kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 48. pontja; Tatti kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 59. pontja.

5. A kinevezésre jogosult hatóság az elő nem léptetett tisztviselő felé nem köteles indokolni az előléptetési határozatokat, ezzel szemben azonban köteles indokolni az elő nem léptetett tisztviselő panaszát elutasító határozatát, mivel ezen elutasító határozat indokolása feltehetően olyanképpen egybeesik azon határozat indokolásával, amely ellen a panasz irányult, hogy a két határozat indokainak vizsgálata összemosódik.

Az indokolásnak a keresetindítás előtti teljes hiányát nem orvosolhatják az említett hatóság által a keresetindítást követően nyújtott magyarázatok. Ebben a szakaszban az ilyen magyarázatok már nem töltenék be szerepüket. A keresetindítás így megszünteti annak lehetőségét, hogy a kinevezésre jogosult hatóság határozatának hiányosságait a panaszt elutasító indokolt válasszal pótolja.

Abban az esetben, amikor világos, hogy az intézmény mérlegelési lehetőséggel bír, amely magában foglalja, hogy nem zárható ki eltérő határozat meghozatalának lehetősége, az aktus kibocsátásakor fennálló, ugyanakkor később, a keresetindítást megelőzően pótolható indokolási kötelezettség intézmény általi megszegésének a megtámadott határozat megsemmisítésével kell járnia anélkül, hogy az Elsőfokú Bíróság a további felhozott jogalap vizsgálatába bocsátkozna.

(lásd a 106?108., 112. és 115. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30-én hozott ítéletének (EBHT 1974., 1099. o.) 13. pontja; a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 22. pontja; a Bíróság 111/86. sz., Delauche kontra Bizottság ügyben 1987. december 16-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 5345. o.) 13. pontja; a Bíróság C-343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7-én hozott ítéletének (EBHT 1990., I-225. o.) 13. és 15. pontja; a Bíróság C-115/92 P. sz., Parlament kontra Volger ügyben 1993. december 9-én hozott ítéletének (EBHT 1993., I-6549. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II-121. o.) 36. és 40. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-25/92. sz., Vela Palacios kontra CES ügyben 1993. március 3-én hozott ítéletének (EBHT 1993., II-201. o.) 25. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-351/99. sz., Brumter kontra Bizottság ügyben 2001. július 20-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-165. és II-757. o.) 33. és 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-117/01. sz., Roman Parra kontra Bizottság ügyben 2002. február 20-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-27. és II-121. o.) 26. és 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-338/00. és T-376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A--301. és II-1457. o.) 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-241/02. sz., Callebaut kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-215. és II-1061. o.) 42. pontja.

6. A panasz és a kereset benyújtására nyitva álló határidők eljárásgátló jellegűek, és a felek vagy a bíróság által nem módosíthatók, mivel meghatározásukra a jogviszonyok világossága és biztonsága biztosítása végett került sor.

Az Elsőfokú Bírósághoz az EK 236. cikk és a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott kereset elfogadhatóságának feltétele a pert megelőző eljárás szabályos lefolytatása és az eljárási határidők betartása.

Kizárólag új és lényeges tények felmerülése indokolhatja egy, a megszabott határidőben nem kifogásolt korábbi határozat újbóli vizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését.

Valamely jogalap vagy korábbi körülmény felperes általi utóbb történő fellelése főszabályként - a jogbiztonság elvének sérelme nélkül - nem tekinthető olyan új ténynek, amely indokolhatná a keresetindítási határidő újbóli megnyitását.

(lásd a 124?127. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 122/79. és 123/79. sz., Schiavo kontra Tanács egyesített ügyekben 1981. február 19-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 473. o.) 22. pontja; a Bíróság 127/84. sz., Esly kontra Bizottság ügyben 1985. május 15-én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1437. o.) 10. pontja; a Bíróság 161/87. sz., Muysers és Tülp kontra Számvevőszék ügyben 1988. június 14-én hozott ítéletének (EBHT 1988., 3037. o.) 11. pontja; a Bíróság C-246/95. sz. Coen ügyben 1997. január 23-án hozott ítéletének (EBHT 1997., I-403. o.) 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-34/91. sz., Whitehead kontra Bizottság ügyben 1992. május 11-én hozott végzésének (EBHT 1992., II-1723. o.) 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-45/93. sz., Branco kontra Számvevőszék ügyben 1994. július 20-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 1994., I-A-197 és II-641. o.) 22. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-506/93. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 21-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-43. és II-147. o.) 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-16/97. sz., Chauvin kontra Bizottság ügyben 1997. július 11-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 1997., I-A-237 és II-681. o.) 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-147/96. sz., Batho kontra Bizottság ügyben 2000. február 4-én hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé) 46. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-142/00. sz., Van Huffel kontra Bizottság ügyben 2001. november 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-219. és II-1011. o.) 36. pontja.