A Fővárosi Ítélőtábla Bf.393/2014/17. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 345. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 117. §, 287. §, 301. §, 348. §, 351. §, 352. §, 386. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.393/2014/17. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. január hó 19. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2014. szeptember hó 10. napján kelt 10.B.115/2011/71. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményeit a 2012. évi C. törvény 396. § (1) bekezdés a/ pontjába ütköző és (4) bekezdés a/ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének,

a Btk. 403. § (1) bekezdés b/ pontja szerinti számvitel rendje megsértése bűntettének

és a Btk. 345. §-a szerinti hamis magánokirat felhasználása vétségének minősíti.

A kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata: fogház.

A vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.III.384/2006/4., a Szentendrei Városi Bíróság B.205/2000/61., illetve a Pest Megyei Bíróság 1.Bf.303/2006/5., a Szentendrei Városi Bíróság 4.B.444/2004/39. és a Salgótarjáni Városi Bíróság 4.B.190/2007/7. számú ítéleteivel kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának elrendelését mellőzi.

A rendelkező részből a 2014. szeptember 10. napját megelőző tárgyalási napok felsorolását mellőzi.

A vádlott magyar állampolgár és személyi azonosító okmányának száma: .....

A vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 671.499 (hatszázhetvenegyezer-négyszázkilencvenkilenc) forint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Balassagyarmati Törvényszék 2014. szeptember 10. napján kihirdetett 10.B.115/2011/71. számú ítéletével a vádlottat 2 rendbeli az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette [1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bek. (4) bek.] számvitel rendje megsértésének bűntette [1978. évi IV. törvény 289.§ (1) bek. a/, b/ pontjai, (3) bekezdés b/ pontja] és magánokirat-hamisítás vétsége [1978. évi IV. törvény 276.§] miatt halmazati büntetésül három év börtönbüntetésre, öt év közügyektől eltiltásra és 440.488.000 forint vagyonelkobzásra napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

Egyidejűleg elrendelte öt felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, továbbá rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, büntetésének súlyosításáért jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője felmentés érdekében éltek perorvoslattal.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1085/2014/1. számú átiratában fenntartva a súlyosításra irányuló fellebbezést, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kellő részletességgel megindokolta, hogy mely bizonyítékokat, miért vett figyelembe és miért vetette el a vádlott bűnösségét tagadó védekezését. A bűnösségre levont következtetése okszerű, és a cselekmények jogi minősítése is helytálló. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a bűnösségi körülményeket nem értékelte kellő nyomatékkal, amikor figyelmen kívül hagyta a több felfüggesztett büntetés próbaideje alatti elkövetést, a halmazatot és azt a körülményt, hogy az elkövetés értéke a minősítés felső határához közelít. A törvényszék által kiszabott büntetés nem igazodik megfelelően sem a cselekmények tárgyi súlyához, sem a bűnösségi körülményekhez. Így a súlyosításra irányuló fellebbezés keretében a szabadságvesztés tartamának felemelésére, ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen a bejelentett és írásban is részletesen indokolt fellebbezését elsődlegesen felmentésért, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert a vádlott nem követte el a terhére rótt cselekményeket. Ennek alátámasztásául a vádlott szakmáját igazoló oklevél és munkaszerződés csatolásával hivatkozott rá, miszerint a terhelt alkalmazottként, mint mérlegkészítő dolgozott a cégnél, nem könyvelési területen. Emiatt a vádlott egyrészt nem volt jogosult a bt képviseletére, másrészt a könyvelésre sem volt rálátása. Valójában csak alkalmazottként nyújtotta be a más személy által elkészített adóbevallást.

A szakértő megállapította ugyan az áfa-hiányt, de az a szakvélemény tükrében sem köthető vádlotthoz. A számvitel rendjének megsértése kapcsán sem volt a terheltnek olyan kötelezettsége, amit megszeghetett volna. Emiatt az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét valamennyi terhére rótt bűncselekményben helytelen jogi következtetéssel állapította meg.

A vádlott felszólalásában ártatlanságát hangsúlyozta, az utolsó szó jogán pedig fogvatartása esetén nem megfelelően kezelhető betegségére, megromlott egészségi állapotára és gyermekeire hivatkozott.

A bejelentett fellebbezések nem alaposak.

A másodfokú bíróság az ellentétes irányú perorvoslatok alapján eljárva, a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt.

Megállapította, hogy az elsőfokon eljárt törvényszék hosszan elhúzódó bírósági eljárásban, 2011. szeptemberétől tizennégy tárgyalási napon át, mindenre kiterjedően lefolytatott bizonyítás eredményeként hozta meg ügydöntő határozatát.

A törvényszék a 2014. szeptember hó 10. napján - hat hónapot meghaladó időmúlás miatt - a Be. 287.§ (3) bekezdésének megfelelően a tárgyalást perrendszerűen megismételte, egyben ismertette a korábbi tárgyalások anyagát és az eljárás részvevőinek biztosította, hogy az ismertetésre észrevételt tegyenek és annak kiegészítését kérjék (71./ sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). Az ezt megelőzően folytatott, tehát nem folytonos tárgyalások napjainak az ítélet rendelkező részében való feltüntetése helytelen, ezért ezt a másodfokú bíróság mellőzte.

A törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Az tárgyalási szakban résztvevő tanúkat és szakértőt is az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával hallgatta ki, őket a szükséges figyelmeztetésben részesítette, s a figyelmeztetésre adott válaszaikat is rögzítette. Az írásban vallomást tevő a tanúk [a Be. 85.§ (5) és (6) bekezdéseinek megfelelő] vallomását a Be. 301.§ (1) bekezdésében írtaknak megfelelően használta fel. A tárgyalási szakban halála miatt már nem kihallgatható ZZ tanúvallomásának felolvasására ugyancsak törvényesen került sor. A tényállás teljeskörű felderítése érdekében indokoltan szerzett be az igazságügyi adó- és könyvszakértőtől kiegészítő szakértői véleményt, amit perrendszerűen tett tárgyalás anyagává.

A törvényszék indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett.