BH+ 2003.4.183 A biztosítékként engedményezett követelések megítélése az engedményező ellen elrendelt felszámolási eljárás kezdő időpontját követően [Ptk. 200. § (1) bek., 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 149 704 996 Ft-ot és ennek 1997. január 27-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá perköltséget fizessen meg. Tényként állapította meg, hogy a felperes és az E. H. F. Rt. (a továbbiakban: F. Rt.) között 1996. július 25-én kölcsönszerződés jött létre, amelyben a felperes 750 millió forint kölcsönt biztosított az F. Rt. részére. A kölcsön összegét az F. Rt. a faktoring szerződésből eredő követelésvásárlások teljesítésére fordíthatta. Ugyanezen a napon a szerződő felek a kölcsönszerződéshez kapcsolódóan engedményezési szerződést is kötöttek. Eszerint az F. Rt. a fenti kölcsönszerződésből eredő tartozása és járulékai megfizetésének biztosítékául a felperesi bankra engedményezte a faktoring szerződések alapján keletkező követeléseit. Az engedményezési szerződés 1. sz. függeléke tételesen meghatározta a faktoring szerződések alapján keletkezett és engedményezett követeléseket. Ezt a függeléket 1996. december 4-én módosították és az engedményezett követelések között szerepel az alperestől járó 50 millió forint és 100 millió forint számlatartozás az F. Rt. felé.

A felperes az 1996. december 18-án kelt levelében az F. Rt.-vel kötött kölcsön- és folyószámla hitelszerződést azonnali hatállyal felmondta és az 1996. december 20-án kelt levelében az alperest az engedményezésről értesítette, egyben fizetésre történő felhívással megjelölte azokat a követeléseket - összesen 93 326 174 Ft összegben - amelyeket az F. Rt. a felperesre engedményezett. Ezt követően az F. Rt. az 1996. december 23-án kelt levelében közölte az alperessel, hogy ellene jogerős végzéssel felszámolási eljárás indult, a felszámoló az engedményezési szerződést felmondta, ezért az alperes joghatályosan csak az F. Rt.-nek teljesíthet. Ezután a felperes az alpereshez 1996. december 30-án írt levelében a korábbi értesítését és felhívását megismételte. Az alperes a tartozása teljes összegét 1997. január 27-én az F. Rt. számlájára átutalta, s erről a felperest értesítette.

E tényállás alapján az volt az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy az engedményezési szerződéssel a felperes az F. Rt. jogosult helyébe lépett (Ptk. 329. §). Az engedményezésről az alperest a felperes értesítette. Az engedményezés a felszámolási eljárás közzététele előtt megtörtént, ezért ennek felmondására a felszámolónak már nem volt jogi lehetősége. Nincs annak jogi akadálya, hogy az engedményezés keretében jövőbeni követelés engedményezésére kerüljön sor, ezért a perbeli követelések már nem tartoztak a felszámolási vagyon körébe. Az alperes az F. Rt. részére történt fizetéssel - engedményezés folytán - a kettős teljesítés veszélyét vállalta magára. Az alperesnek különös gondossággal kellett volna eljárnia, miután a felperestől és az F. Rt. felszámolójától eltérő - egymásnak ellentmondó - tartalmú levelet kapott, az engedményezés igazolását kellett volna kérnie. Ezt az alperes elmulasztotta, ezért a felperes megalapozottan hivatkozott a kártérítés szabályaira is.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint - figyelemmel arra, hogy az engedményezési szerződés biztosítékadás céljából jött létre - a perbeli jogvitát nemcsak a Ptk. 328. §-ra, hanem az 1991. évi IL. tv. vonatkozó rendelkezései és a Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.31.408/1997/6. sz. végzésében foglaltak alapján kellett volna elbírálni. Ezeket figyelembe véve a perbeli követelés a felszámolási vagyon része. Ezért a felperes a felszámolási eljárás megindítását követően csak a felszámolási eljárásban jogosult a követelését érvényesíteni. Ebből következően a felperesnek a keresete kártérítés jogcímén is megalapozatlan, az alperes eljárása nem volt jogellenes. Utalt arra is, hogy a felperest 1997. január 3-án az engedményezés megtörténtének az igazolására eredménytelenül hívta fel.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyben hagyására irányult, annak helyes indokai alapján. A fellebbezési ellenkérelmében kiemelte a felperes, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt 1996. december 20-án érvényesítette a biztosítéki célú engedményt a hitelszerződések felmondásával egyidejűleg. Az engedményezési szerződéssel (6. pont) a szerződő felek az "érvényesítés, inkasszálás jogát véglegesen az engedményes felperesre telepítették. A végleges inkasszálási jogát az alperes elleni felszámolási eljárás sem rontja le…". Utalt arra is a felperes; az alperes 1996. december 30-án kelt leveléből kitűnik, hogy a számlamásolatokat az alperesnek átadta, ezek az engedményezés megtörténtét igazolták. Az alperes csak az engedményezési szerződés meg nem küldését kifogásolta, de a számlamásolatok átadásának a hiányára nem hivatkozott.

A fellebbezés alapos.