BH 2002.1.8 Jogszerűen folytatott bányaműveléssel megvalósított birtokháborítás [Ptk. 98. §, 188. § (1)-(2) bek., 192. § (3) bek., 1993. évi XLVIII. tv. 2. §, 7. § (1) bek., 37. § (2) bek., 38. §].

Az I. r. felperes birtokvédelmet kért a K. Községi Polgármesteri Hivatal jegyzőjétől arra hivatkozva, hogy a tulajdonában lévő sz.-i, a t.-i, továbbá a k.-i megjelölt hrsz.-ú ingatlanokra az alperesi kft. és rt. bányaművelése során nagy mennyiségű kőzúzalék hullik. Ez a mezőgazdasági művelést akadályozza, és veszélyezteti vagyonának épségét. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, és a bányaművelés betiltását. A jegyző a birtokvédelmi kérelmet elutasította.

A felperesek keresetükben a jegyző határozatának megváltoztatását kérték, és azt, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a robbantásos módszerrel folytatott bányaműveléstől, továbbá kötelezze az alpereseket az eredeti állapot helyreállítására, valamint a II. r. alperest 163.525 Ft bányakár megfizetésére.

A II. r. alperes 40 000 Ft bányakárt elismert, ezt meghaladóan az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 133 675 Ft-ot.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján kétséget kizáró módon megállapította, hogy a kőzúzalék 1998. októberében a II. r. alperes által folytatott bányakitermelés folytán szóródott szét a felperesek ingatlanain. Az 1993. évi XLVIII. törvény 37. §-ának (1)-(5) bekezdései alapján kötelezte a II. r. alperest a felperesek igazolt bányakárának a megtérítésére. Alaptalannak találta a bányaművelés robbantáson alapuló módszerétől való eltiltásra és az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresetet, mivel a felperesek a kárpótlási földárverésen történt tulajdonszerzésük alkalmával tudomást szereztek a megszerzett ingatlanok bányatelek jellegéről.

A felperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a II. r. alperes engedély alapján végzi a bányaművelést, tehát az annak következményeképpen előálló kőhullás nem jogalap nélkül zavarja a felperesek birtoklását. Ebből következően az alperesek a felperesekkel szemben a Ptk. 188. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján nem követtek el birtokháborítást. Alaptalannak találta a felpereseknek arra irányuló kérelmét, hogy a bíróság a V.-i Bányakapitányság robbantási engedélyének törvényességét vizsgálja felül. A perköltségre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések megváltoztatását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a perköltséget nem a felmerült kiadásokkal arányosan állapította meg.

A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő az ítélet részbeni hatályon kívül helyezése, és birtokvédelmi keresetük tekintetében az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Állították, hogy a perben eljárt bíróság birtokvédelmi keresetüket jogszabálysértéssel utasította el. Téves indokok alapján találta alaptalannak a kőhullás további megakadályozására irányuló kérelmüket is. Mivel a keresettől eltérve a bíróság a felperesi igény egészét bányakár megtérítése iránti keresetként bírálta el, figyelembe kellett volna vennie, hogy az eljárás tárgyi költségmentes.

A felülvizsgálati kérelem indokait kiegészítve utóbb előadták, hogy az alperesek az előírt védősávra vonatkozó rendelkezéseket sem tartották be, és a jogszerű bányászati tevékenység sem jogosítja fel az alpereseket a felperesek tulajdonát veszélyeztető tevékenység folytatására. Ezért a kőhullás további megelőzésére irányuló kérelmük a védőháló elhelyezésére kötelezés tekintetében alapos volt. A védőháló magasságának meghatározása szakértői kérdés, erre vonatkozó bizonyítási indítványukat az eljárt bíróság indokolatlanul mellőzte.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.