BH 1998.1.51 A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszünteti. E jognyilatkozat visszavonására csak a másik fél kifejezett, egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján van lehetőség [Mt. 8. § (1) bek., 9. §, 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, Pp. 3. § (1) bek., 206. § (1) bek., 215. §].

A felperes gépkocsivezetőként állt az alperes alkalmazásában.

Az alperes 1995. október 11-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással - különféle anyagok engedély nélküli kivitelének kísérlete miatt, bizalomvesztésre való utalással - rendkívüli felmondással megszüntette.

A rendkívüli felmondás ellen a felperes egyeztetést kezdeményezett. Ennek során a rendkívüli felmondást az alperes visszavonta, és a jegyzőkönyv értelmében hat hónapon keresztül kukarakodóként, ezután gépkocsivezetőként kívánta a felperest foglalkoztatni. A jegyzőkönyv aláírását követően, annak egyik példányára az alperes alkalmazottja írógéppel jognyilatkozatot rögzített. Eszerint a felperes a felkínált beosztást nem fogadta el, a munkaviszonyát felmondta, és kérte a felmondási idő letöltése alól történő mentesítését. A munkáltatói jogkör gyakorlója a kérelemnek helyt adott, a felperes még ugyanezen a napon, amely az egyeztetés időpontja is volt (1995. október 24-e), az alperesnél leszámolt, és a továbbiakban nem végzett munkát.

A felperes a munkaügyi bíróságnál 1995. október 30-án benyújtott keresetlevelében a saját felmondását megtévesztés címén megtámadta, egyben vagylagosan végkielégítést és a munkaviszonyának helyreállítását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével részben helyt adott a keresetnek. A felperes felmondását érvénytelennek mondta ki, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél fennáll, emiatt az alperest továbbfoglalkoztatásra kötelezte. Marasztalta továbbá 40.311 forint elmaradt munkabérben és az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 1.493 forint munkabér megfizetésére kötelezte. A végkielégítésre irányuló keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a felperesnek a végkielégítésre való jogosultságról fennálló tévedését felismerhette. "Nem járt el helyesen", amikor a felperest nem tájékoztatta.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, az alperest további 143.351 forint munkabér és 23.644 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendkívüli felmondás visszavonása nem volt tárgya a pernek. Az alperes egyoldalúan - a felperes hozzájárulása nélkül - döntött arról, hogy a felperest nem a munkaszerződésében megjelölt, hanem attól eltérő munkakörben fogja foglalkoztatni hat hónapon át. A felperes ezt nem fogadta el. Ezért a munkaügyi bíróság jogszerűen döntött, amikor a felperes felmondását érvénytelennek, a munkaviszonyt pedig fennállónak tekintette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú határozat "megváltoztatását és új határozat" hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperes felmondása megfelel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 87. §-a (2) bekezdésének. Vitatta, hogy a felperes tévedésben volt a végkielégítés feltételeiről. A munkaviszony megszüntetését pedig a felperes írásban kérte, és utóbb a kérelem teljesítése után annak megfelelően járt el. Ezért a jognyilatkozata érvényes, tehát az alperes munkabér-fizetési kötelezettsége nem áll fenn.