BH 2018.6.166 Nem lehet szökésről vagy elrejtőzésről beszélni, ha az érintettnek nincs tudomása az ellene indított büntetőeljárásról. A magyar állam által kezdeményezett kiadatási kérelem nyomán külföldi hatóság által foganatosított kiadatási letartóztatásért annak alaptalansága esetén fennáll a magyar állam Be. szerinti kártalanítási kötelezettsége [Alaptörvény IV. cikk (1) és (4) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. § (1)-(2) bek., 6:519. §, 1998. évi XIX. tv. (Be.) 580. § (1) és (3) bek., 582. § (1) bek., 584. § (2) bek., 1979. évi 11. tvr. 116/A. §].

Pertörténet:

Zalaegerszegi Törvényszék P.20017/2016/28., Pécsi Ítélőtábla Pf.20136/2016/4., Kúria Pfv.21083/2017/4. (*BH 2018.6.166*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes vállalkozóként 2000 és 2002 tavasza között a G. képviselőjeként kölcsönszerződéseket kötött, amelyek keretében több személytől kért kölcsönt abból a célból, hogy a természetben Z. város, J. utca 1. szám alatt található ingatlant a kft. megvásárolja és ott lakóparkot építsen. A kölcsönök fedezetéül javarészt az ingatlan szolgált. A kölcsönök ugyanakkor a cég könyvelésében nem jelentek meg és azok visszafizetése csak részben történt meg. A kft. a kérdéses ingatlant 2002. május 29-én eladta, de a felperes a hitelezőket erről nem tájékoztatta.

[2] A felperes 2002. május 31-én külföldre távozott, előbb rövid ideig Romániában és Svédországban tartózkodott, majd Ausztráliában telepedett le. A felperes ezen tartózkodási helyéről a családtagjainak sem volt tudomásuk. A felperes volt házastársa 2002. július 3-án indított házassági bontópert, az eljárás során csatolta a felperes hozzá intézett levelét, amelyben a felperes maga is kérte a bontóper távollétében való lefolytatását. A felperes és volt házastársa házasságát a bíróság 2002. november 7-én felbontotta, a felperes Ausztráliában 2003. július 18-án újabb házasságot kötött és 2005. július 11-én munkaviszonyt létesített, iskolai karbantartóként helyezkedett el. A felperes 2007-ben ausztrál állampolgárságot kapott, de Ausztráliában a Canberrai Magyar Nagykövetségen benyújtott kérelmére (2009-2010) a magyar útlevelének érvényességi idejét is meghosszabbították. A felperes a hozzátartozói közül kizárólag fiával tartotta a kapcsolatot, aki 2012-ben hozzáköltözött és kérte ausztráliai letelepedésének engedélyezését. A gyermek nem tudott az időközben a felperessel szemben megindult büntetőeljárásról.

[3] A Z.-i Rendőrkapitányság 2002. november 8-án rendelt el nyomozást a felperessel szemben jelentős értékre elkövetett csalás bűntettének alapos gyanúja miatt. Ezt a nyomozást 2003. február 20-án felfüggesztették hivatkozva arra, hogy a felperes az eljárás során megállapított adatok szerint ismeretlen helyre távozott. A felperessel szemben további feljelentések születtek, a büntetőügyeket egyesítették, majd miután 2010. április 10-én ismertté vált a felperes ausztráliai tartózkodási helye, a Z.-i Városi Bíróság, illetve a Z.-i Járásbíróság a felperessel szemben 2014. július 14-én nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot bocsátott ki. A Magyar Köztársaság és Ausztrália között nemzetközi egyezmény rendelkezik a kiadatásról. A szerződés alapján a felperes 2014. március 20-tól 2014. november 27-ig Ausztráliában szigorított, úgynevezett A2 fokozatú kiadatási letartóztatásban volt és miután az ausztrál hatóságok a kiadatáshoz hozzájárultak, a magyar nyomozóhatóság 2014. november 28-án az Ausztráliából Magyarországra szállított felperest őrizetbe vette és elrendelte a nyomozás folytatását. A Z.-i Járásbíróság a 2014. november 30-án kelt végzésével az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2014. december 30-ig elrendelte a felperes előzetes letartóztatását. A Z.-i Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. december 18-án meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A Z.-i Járásbíróság 2014. december 22-én kelt végzésével a felperes előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. február 28. napjáig meghosszabbította. Ugyanezen bíróság a 2015. január 26-án hozott végzésével az előzetes letartóztatást megszüntette és a felperessel szemben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. február 26. napjáig tartó házi őrizetet rendelt el. A Z.-i Járásbíróság végzésével meghosszabbított házi őrizetet a Z.-i Járási Ügyészség a 2015. március 24-én kelt határozatával megszüntette. A büntetőeljárás azzal zárult, hogy a Z.-i Járási Ügyészség a 2015. május 21-én kelt határozatával a felperessel szemben folytatott nyomozást megszüntette. A határozat a döntést azzal indokolta, hogy nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes elkövette a terhére rótt bűncselekményeket és miután a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, ezért az ügyészség a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette. A nyomozást megszüntető határozatot a felperes ott eljáró jogi képviselője 2015. május 26-án vette át.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes 2015. november 25-én terjesztette elő keresetét az alperessel szemben. Ebben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 170 000 000 forint kártalanítás és annak 2015. május 26. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére. A felperes a vele szemben foganatosított kényszerintézkedések, azaz a kiadatási letartóztatás, az előzetes letartóztatás és a házi őrizet miatt követelt kártalanítást. Előadta, hogy a nyomozás megindítását megelőzően a büntetőeljárásról nem tudva távozott külföldre, a távozás oka az volt, hogy azt megelőzően családját és őt súlyosan és életveszélyesen megfenyegették. Előadása az volt, hogy a későbbiekben magyarországi hozzátartozói közül csak a fiával tartotta a kapcsolatot, de neki sem volt tudomása arról, hogy a felperes ellen a távollétében büntetőeljárás indult. A felperes előadta, hogy Ausztráliában nem rejtőzködött, saját nevét használta, az ottani Magyar Nagykövetséget többször felkereste ügyeinek intézésére, ott egyetlen alkalommal sem jelezték, hogy büntetőeljárás indult volna ellene, a büntetőeljárás tényéről csak 2014. március 20. napján, az elfogásakor szerzett tudomást. Az érvényesített igényből 123 000 000 forintot sérelemdíjként, 47 000 000 forintot pedig elmaradt jövedelemként igényelt. A felperes keresetének jogalapjaként az Emberi Jogok Európai Egyezményének IV. cikk 4. bekezdését, a Be. 580. § (1) bekezdés I/b. pontját, 582. § (1), (2) bekezdését és az 583. § (2) bekezdését, valamint a Ptk. 2:53. §-át jelölte meg.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az alperes álláspontja szerint kártalanítást kizáró ok áll fenn, mert az elfogatóparancsot, valamint a nemzetközi és európai elfogatóparancsot azért bocsátották ki, mert a felperes elrejtőzött és a büntetőeljárás alól hosszabb időn keresztül kivonta magát. Az alperes álláspontja szerint nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes tudott-e a vele szemben folyó büntetőeljárásról, az annak alapját képező gyanúsításról. Az alperes kiemelte azt, hogy a büntetőeljárási törvénynek a kártalanításra okot adó szabadságelvonásokra vonatkozó taxatív felsorolása nem tartalmazza a kiadatási őrizetet, így erre az időszakra a jogalap nem áll fenn. Utalt arra is, hogy a büntetőeljárás megindulása, illetve folyamatban léte nem értékelhető az alperes terhére.