BH 1999.2.71 Lakás osztott használatának elrendelése esetén a gyermekek nagykorúságának értékelése [Csjt. 31/B. § (4) bek.].

A peres felek 1974. július 6-án kötöttek házasságot, melyből 1976-ban Bernadett, 1977-ben Tamás nevű gyermekeik születtek. Házastársi életközösségük 1995. július 14-én megszűnt, a házasságot a bíróság az 1996. augusztus 22-én első fokon jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A felek mint bérlőtársak részére 1993. április 15-én utalták ki a három szobából és mellékhelyiségekből álló összkomfortos önkormányzati bérlakást, mely egyben az utolsó közös lakásuk is volt. A bontóperben egyebek között vitás volt köztük a fenti lakás használata: a felperes kereseti kérelme kizárólagos lakáshasználatra irányult, míg az alperes a lakás osztott használatát kérte.

A megállapított tényállás szerint a házasság megromlásához döntően az alperes 1994-től rendszeressé váló italozása, a családjával tanúsított durva, kötekedő és agresszív magatartása, a felperessel szembeni féltékenysége, illetve a felek között anyagi kérdésekben keletkezett viták vezettek. Az életközösség megszűnése óta a felek külön szobát használnak, és a közös lakásban velük élnek nagykorú gyermekeik is. Az alperes a lakással kapcsolatos kiadásokhoz nem járul hozzá. A lakás alapterülete, beosztása és helyiségeinek száma az osztott használatot lehetővé teszi.

A bíróság jogerős ítéletével a perbeli lakás osztott használatát rendelte el akként, hogy a felperest az erkélyes nagyszoba, az alperest egy külön bejáratú kisebb szoba kizárólagos használatára, továbbá a feleket a mellékhelyiségek közös használatára jogosította fel, és kölcsönösen kötelezte őket, hogy ennek megfelelően adják egymás birtokába a használatukba jutó helyiségeket.

Indokolása szerint az alperesnek a házasság megromlását előidéző, elítélendő magatartása nem valósított meg olyan többlettényállást, amely a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdésében írt általános szabálytól való eltérést indokolná, tehát a felek jogvitájában döntő szempontként kellett értékelni, hogy a közös bérlemény objektív adottságai a lakás elkülönült, osztott használatát lehetővé teszik.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az alperes életvitelének nem kellő súllyal történt mérlegelését sérelmezte és kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem vonta értékelési körébe azt, hogy az alperes a lakbérhez és a lakás rezsiköltségeihez nem járult hozzá. Családvédelmi érdekként hivatkozott arra, hogy a lakásban velük élnek nagykorú gyermekeik, s mindezek alapján kérte annak megállapítását, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, ezért felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a részére kizárólagos használatot biztosító elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.