A Szegedi Ítélőtábla Pf.20634/2011/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 349. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Kissné dr. Koch Ágnes, Rakita Zsuzsanna, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.634/2011/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla dr. Kis István ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - dr. Boros Erzsébet ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság 2011. szeptember 7. napján kelt 5.P.20.090/2011/18. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a helyesbítéssel, hogy a felperes emberi méltósághoz fűződő joga 2008. október 12. napjától 2009. június 22. napjáig, továbbá 2009. július 13. napjától 2009. október 12. napjáig sérült a túlzsúfolt zárkában történő elhelyezés miatt.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,-(Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes 144.000,-(Egyszáznegyvennégyezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket külön felhívásra az államnak megtéríteni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes előzetes letartóztatását 2008. október 12. napjától 2009. október 12. napjáig az alperesi bv intézetben töltötte. A befogadásakor úgy nyilatkozott, hogy nem dohányzik. 2008. október 12. napjától 2009. április 20. napjáig a 43-as számú nemdohányzó zárkába került elhelyezésre. A helyiség alapterülete 25 m², légtere 52 m³ és itt átlagosan 12 fő tartózkodott. Innen 2009. április 20. napján a 45-ös, majd a 2009. április 21. napján a 48-as számú dohányzó zárkába helyezték át, ahol 2009. június 22. napjáig tartózkodott. Mindkét zárka alapterülete 8 m², a légtere 16 m³, vele együtt összesen 4-4 fő tartózkodott benne. A felperest 2009. június 22. napjától 2009. július 13. napjáig az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben gyógykezelték. A 2009. július 13. napján kelt zárójelentés szerint naponta 12-13 szál cigarettát szív. Visszaszállítása után 2009. július 13. napjától 2009. október 12. napjáig a 46-os számú zárkában kellett tartózkodnia, amelynek alapterülete 8 m² és

-2-

a légtere 16 m³. Itt vele együtt összesen 4 fő fogvatartott volt. Az alperesi bv intézetben a 46-os és 48-as zárkákat dohányzó zárkának jelölték ki.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes személyhez fűződő jogai közül megsértette az emberi méltósághoz fűződő jogát azzal, hogy nem biztosította a jogszabály által előírt elhelyezésre vonatkozó követelményeket. Ezenkívül a testi épséghez, egészséghez fűződő jogát sértette, mert a befogadásakor tett nyilatkozata ellenére nemdohányzó zárkából dohányzó zárkába helyezték át. A jogsértés következményeként 2.400.000,-Ft nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után 2008. október 12. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadása szerint az intézet évek óta túlzsúfolt, azonban befogadási kötelezettség terheli és eleget kell tennie a jogszabályban foglalt elhelyezési kötelezettség mellett az elkülönítési elvárásoknak. A dohányzási szokásokat mindig figyelembe veszi az elhelyezéskor, ám a felperesnek változóak voltak a dohányzási szokásai.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a felperest 2008. október 12. napjától 2009. június 22. között, továbbá 2009. július 10. és 2009. október 12. napja között túlzsúfolt zárkában helyezte el, az emberi méltósághoz fűződő jogát megsértette. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 100.000,-Ft perköltség és 144.000,-Ft feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. Indokolása szerint a bizonyítás során azt kellett elsősorban vizsgálnia, hogy a perbeli időszakban az alperes által biztosított elhelyezésmód sértette-e a felperes emberi méltósághoz, valamint testi épséghez, egészséghez fűződő jogát. A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 239. § (1) bekezdésére hivatkozással arra következtetett, hogy az előírt minimum követelményeknél kedvezőtlenebb feltételek állottak fenn a fogvatartottak részére biztosítandó légtér és mozgástér vonatkozásában, amely személyes terük súlyos sérelmével járt és az emberi méltósághoz fűződő jog megsértéséhez vezetett. Hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága több eseti döntésére és rámutatott arra, hogy a túlzsúfolt és egészségre káros körülmények közötti elhelyezésmóddal a büntetés-végrehajtási intézet a felperes emberi méltósághoz fűződő jogát sértette, hátrányosan érintve fizikai és mentális állapotát. Az ilyen káros elhelyezési mód sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkét, amely szerint senkit nem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Az állam az ennek a megfelelő tartalmú jogalkotással és a fogvatartás körülményeinek jogszerűvé tételéhez szükséges költségvetési forrás biztosításával tud eleget tenni, a felelősség azonban nem hárítható közvetlenül bv intézetre, amely igazolta, hogy a jogszabályban előírt alapfeladatainak csak úgy képes eleget tenni, ha a fogvatartottak elhelyezésével kapcsolatos egyes szabályokat megszegi. Utalt arra, hogy a túlzsúfoltság és annak következményei nem róhatók az alperes terhére. A dohányzó zárkában történő elhelyezéssel kapcsolatos kereseti kérelem vonatkozásában álláspontja szerint a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet

-3-

Pf.III.20.634/2011/5. szám

megállapítani, ha az igényt érvényesítő, az előzetes jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Megállapította, hogy a felperes ezen kötelezettségének nem tett eleget, a rendes jogorvoslat körében a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése alapján kérelmet, illetve panaszt nem terjesztett elő. Egyebekben a tanúk vallomásából kitűnik, a felperesnek a dohányzási szokások figyelembevételét illetően nem lehettek problémái, ugyanis ha a kérelmét a felügyeletnek jelezte volna, úgy nemdohányzó zárkában helyezik át. A felperes személyi anyagából megállapíthatóan más ügyek kapcsán többször is élt a kérelmezés lehetőségével, azonban nem sérelmezte a dohányzó zárkába áthelyezését. Mindezek alapján a felperes nem bizonyította, hogy a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, ezért a bíróság az erre alapított jogsértés megállapítása iránti kérelmet ezen okból elutasította. Mérsékelt összegben kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperest terjesztett elő fellebbezést, kérte annak részben és akként történő megváltoztatását, hogy az alperes a kereset szerinti kártérítést fizesse meg, avagy eltérő jogi álláspont esetén az ítélőtábla mérsékelje a terhére rótt kereseti illeték és perköltség mértékét. Sérelmezte, hogy a dohányzó zárkában történt elhelyezése miatt azért nem látta megállapíthatónak a kártérítési igényét az elsőfokú bíróság, mert a rendes jogorvoslat lehetőségét nem vette igénybe annak ellenére, hogy a panasz és kérelem intézményével tisztában volt. Hangsúlyozta, a 2011. október 3. napján kelt beadványa szerint az áthelyezés ügyében a nevelőhöz fordult és szóban kérelmet terjesztett elő. Miután az elutasításra került, nem volt reális lehetősége panaszt tenni. A fogvatartási körülmények tekintetében az alperes kimentésére vonatkozó megállapítást megalapozatlannak találta, ugyanis túlzsúfoltság esetén tovább kellett volna küldenie az (helység 1 neve)i vagy a (helység 2 neve)i bv intézetbe, ahol teljesíteni tudták volna az elhelyezési feltételeket. Másodlagosan az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség és illeték mérséklését kérte részleges pernyertességére tekintettel.