BH 2005.7.242 A vádelv a vád és az ítélet tényállása közötti teljes történeti azonosságot nem követeli meg - A bíróságnak a bizonyítás során a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie; a bizonyítás eredményéhez képest az ítéleti tényállás több vonatkozásában (így az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye stb. tekintetében) eltérhet a vádirati tényállástól anélkül, hogy az a vádelvet sértené - Ezért a vád keretein belül a tényállásnak az elkövetés módja tekintetében történő pontosítása nem sérti a vádhoz kötöttséget [Be. 2. § (2) bek., 75. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2003. március 3-án kihirdetett ítéletével K. J. terheltet jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében, közokirat-hamisítás bűntettében, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 7 évi fegyházra és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte; elrendelte egy korábbi 7 hónapi - próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés büntetésének a végrehajtását is; a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóságot polgári jogi igényének érvényesítésével a törvény egyéb útjára utasította.

Az elsőfokú ítéletben írt, a felülvizsgálati indítvány alapját képező tényállás lényege szerint K. J. terhelt - aki 1980. szeptember 17-én született - édesapja halála után 1991. január 1-jétől árvaellátásban részesült, amit az özvegyi nyugdíjjal együtt anyjának, K. J. J.-nénak folyósítottak.

A társadalombiztosítási nyugellátásról rendelkező 1997. évi LXXXI. törvény 55. § (1) bekezdése szerint árvaellátás a gyermek 16. életévének betöltéséig jár; ha azonban oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, úgy a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életévének betöltéséig részesíthető árvaellátásban.

A terhelt a szakképző iskolai tanulmányainak befejezése után az 1999/2000. tanévtől az E. Sz. L. Vendéglátóipari Középiskola nappali évfolyamára iratkozott be. Tanulmányait rendszertelenül végezte, sokat hiányzott, ezért az iskola igazgatója 2000. január 25-én az iskolából kizárta. Ezt követően tanulmányokat már nem folytatott, így árvaellátás sem illette meg.

A már megjelölt társadalombiztosítási törvény 97. § (3) bekezdése szerint a nyugellátásban részesülő személynek 15 napon belül be kell jelentenie minden olyan tényt, körülményt, ami a jogosultságot, vagy a nyugellátás folyósítását érinti. Az iskolai tanulmányok befejezése a jelen ügyben bejelentési kötelezettség alá esett.

Az árvaellátás feltételeinek fennállásához a tanulói jogviszonyt igazolni szükséges.

Az ún. iskolalátogatási igazoláson e jogviszonyt a tanintézet tanúsítja.

Az 1999/2000. tanévre ezt az igazolást a terhelt anyja, mint igénylő részére a tanintézet 1999. szeptember 3-án kiadta.

A terhelt a tanulói jogviszonyának megszűnését nem jelentette be a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, mint ahogy anyja sem. Így 2000. január 25-t követően is utalták az árvaellátást K. J. J.-né részére.

A folyósítás fenntartása érdekében a terhelt a 2000/2001. tanévre maga töltötte ki az iskolalátogatási igazolásnak az ún. "igazolás" részét. Azt 2000. szeptember 22-ére keltezte; az igazgató aláírását hamisította, és egy hamis iskolabélyegzővel, pecséttel is ellátta. Az okiratot igénylőként K. J. J.-né írta alá. A terhelt által meghamisított igazolás az igénylőtől 2001. október 24-t megelőző napokban érkezett a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz.

A nappali tanulmányok befejezése bejelentésének elmulasztása és a hamis igazolás csatolása miatt 2000. január 26-ától, 2001. május 31-éig terjedően a terhelt javára, K. J. J.-né részére összesen 345 072 forintot fizettek ki jogalap nélkül árvaellátás címén. Azt havi rendszerességgel postán utalták; amit a terhelt nagyanyja vett át, s az a család megélhetését segítette 16 hónapon keresztül.

Az okozott kár nem térült meg.

A sértett kártérítési igénnyel élt.

Az elsőfokú bíróság a terhelt e magatartását a Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott, és az (5) bekezdés b) pontja szerinti nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének és a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

Az ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések alapján az ítélőtábla a 2004. március 24-én tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta.

A terheltet az ellene nagyobb kárt okozó üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól - mivel nem ő, hanem anyja csatolta be a hamis igazolást, és az igazolás meghamisítása tekintetében törvényes vád nem volt - felmentette [Be. 331. § (1) bek. és (3) bek. I. tétele].

A magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében az elsőfokú ítélet bűnösséget megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte [Be. 373. § (1) bek. III. pontja].

A főbüntetést 3 évi fegyházbüntetésre, a mellékbüntetést 3 évi közügyektől eltiltásra enyhítette; mellőzte a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. A polgári jogi igényt elutasította, és a bűnügyi költség összegét is érintette.

Megállapítása szerint a megyei bíróság a vádelv sérelmével döntött a 3. pontbeli cselekményről. A vádirati tényállás ugyanis - melyet az ügyész fenntartott, s melyet a másodfokú határozat idéz, - bár rögzíti, hogy a terheltet az árvaellátás 2000. január 25-étől nem illette meg, az azonban nem képezte vád tárgyát, hogy "tanulói jogviszonyának megszűnését nem jelentette be". A vád azt tartalmazza: a gyanúsított hamis iskolalátogatási igazolást csatolt be, azt viszont nem, hogy "a folyósítás fenntartása érdekében a vádlott maga töltötte ki, keltezte, az igazgató aláírását ráhamisította az okiratra, és hamis pecséttel ellátta".