A Fővárosi Törvényszék P.21509/2019/14. számú határozata végrehajtás tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:51. §, 6:48. §] Bíró: Schöck Beatrix

Fővárosi Törvényszék

.P. . /2019/14.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Szabó Gábor egyéni ügyvéd (cím.) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

a dr. Batki Nikolett jogtanácsos (alperes címe.) által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes

ellen

büntetés végrehajtás során okozott kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000,- Ft (ötvenezer) forint sérelemdíjat, és ezen összeg után 2014. május 6. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, valamint 200.000,- Ft (kétszázezer) forint ügyvédi munkadíjat áfa mentesen.

A feljegyzett eljárási illeték 15.000,- Ft (tizenötezer) forint, melyet a Magyar Állam visel.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül elektronikusan benyújtandó fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes 2014. április 14. és 2014. május 5-e között, összesen 21 napig volt az alperesi intézetben, mint fogvatartott.

Fogvatartása során az elhelyezési körülményei a jogszabályban meghatározottakhoz képest hátrányosabbak voltak. A minimális 1 főre jutó élettér a zárkában történő elhelyezés során nem érte el a négy négyzetmétert, 1,95-2,29 m2 közötti terület esett a zárkában 1 főre.

A felperes megőrzésen tartózkodott az alperesi intézetben, azaz tárgyalás céljából hozták átmeneti időre az alpereshez. Megőrzésére másik intézményben nem volt lehetőség.

A felperes fogvatartása során nem ért panasszal az elhelyezési körülményei miatt.

A felperes elhelyezését biztosító zárkához fallal elválasztott, önálló, külső szellőzésű mellékhelyiség tartozott. A felperes kártérítési igénnyel sem fordult a BV Intézettel szemben.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes fogvatartása során megsértette a felperes személyiségi jogai körébe tartozó emberi méltóságát. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 50.000,- (ötvenezer) forint sérelemdíj megfizetésére és ezen összeg után 2014. május 6. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére is. Kérte, hogy a bíróság a perköltségben az alperest marasztalja.

Előadta, hogy a felperes átmeneti időszakra szóló fogvatartása során az alperes nem biztosította a felperes számára a jogszabályokban meghatározott mozgásteret, ezzel megsértette a felperes emberi méltóságát, mint személyiségi jogát. Álláspontja szerint az ilyen minimális mozgástért biztosító elhelyezés szükségképpen embertelen, megalázó bánásmódot testesít meg. Kérte figyelembe venni, hogy a számára nyújtott mozgástér jelentősen, mondhatni extrém módon kisebb volt, mint a jogszabályban meghatározott 4 m2/fő mozgástér.

Erre a körülményre tekintettel kérte, hogy a bíróság 50.000,- Ft tőkeösszegű sérelemdíjat állapítson meg részére, mivel az alkalmas lehet az őt ért folyamatos jogsértés részbeni kompenzálására, az őt ért sérelem csökkentésére.

Keresete jogcímeként az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény, az 1993. évi XXXI. tv. 10. cikkének 1.) és 2.) pontját, az Alaptörvény I. cikkének (1) bek., (3) bek., II. cikkét, III. cikkének (1) bek., a Ptk. 2:42. §-ának (2) bek. és a Ptk. 2:52. § (1)-(2) és (3) bek. jelölte meg. Kérte figyelembe venni a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 1979. évi 11. tvr. (Bvtvr), valamint a 6/1996.(VII.12.) IM. rendeletet, mely a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szól, kérte továbbá az irányadó bírói gyakorlat alkalmazását is.

Az eljárás illetékfeljegyzési joggal érintett.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.

Elsődlegesen arra hivatkozott az alperes, hogy a keresetet az elévülési időn túl nyújtotta be az alperes.

Másodlagosan arra tekintettel kérte elutasítani a keresetet, hogy a felperes keresete jogalapja körében az 1979. évi 11. tvr. szakaszaira hivatkozik, mely jogszabály megsértésével okozott kár nem a személyhez fűződő jog megsértéséhez szolgáltat alapot, hanem a kártalanításnak, a 2013. évi CCXL. tv. 10/A § (1) bek. szerinti kártalanítás szabályai alá tartozik. Ebben az esetben a Magyar Állam köteles a kártérítés esetében helyt állni. Az alperes álláspontja szerint a felperes nem a megfelelő alperest fogta perbe.

Kiemelte, hogy a felperes estében ugyanúgy nem volt az alperesnek lehetősége megtagadni az elítélt befogadását, mint más elítéltek esetében, tekintve, hogy a 6/1996 IM. r. 12. § (1) bek. a) és b) pontja csak abban az esetben engedi a BV Intézet részéről a befogadás megtagadását, ha a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, vagy az ott bejelentkező személy nem azonos a befogadás alapjául szolgáló megjelölt személlyel. Az úgynevezett befogadási kényszer alapján az alperes akkor is köteles az elítélt befogadására, ha egyébként 100 %-os telítettséget meghaladó telítettséggel működik. Utalt rá, hogy ebben a perrel érintett időszakban az alperesi BV Intézet 150-200 %-os telítettséggel működött. A felróhatóság hiányára hivatkozással kérte a sérelemdíj elutasítását.

Az alperes személyére tekintettel illetékmentes.