A Legfelsőbb Bíróság Bfv.922/2007/5. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Molnár Gábor

Bfv.II.922/2007/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. február 28. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A sikkasztás bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a pótmagánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság PM.8/2007/3. számú ítéletét és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Bf.49/2007/4. számú végzését hatályában fenntartja.

Ezen végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A kft. képviseletében pótmagánvádlóként fellépő pótmagánvádló vádindítványa alapján eljárt Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2007. február 20. napján kihirdetett PM.8/2007/3. számú ítéletével a terheltet az ellene sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A kft. polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte egyúttal a kft-t a felmerült bűnügyi költség és a le nem rótt illeték megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő:

2000. november 25-én a pótmagánvádló a kft. ügyvezetőjeként termeltetési szerződést kötött a tanuval tönkölybúza termeltetésére. Ennek megfelelően a kft. a község területén lévő földterületén megtermelt tönkölybúzát 2001. augusztus 3-7. között, a betakarítás után, a szövetkezet raktárába szállították, összesen 156,545 tonna mennyiségben.

A kft.-vel szerződéses kapcsolatban nem álló, azonban a tanu résztulajdonában lévő másik kft. biztosította a termeltetéshez a vetőmagot, a szántást, a betakarítást és a szövetkezet területére a raktározást. A szövetkezet területén elkülönített raktárrészt bérelt a másik kft., amelynek vezetője, az ügyvezető igazgató volt a kizárólagos jogosultja a raktárban elhelyezett terményekről rendelkezni.

Az ügyvezető igazgató 2003. január 3-án engedélyezte a pótmagánvádló részére 25 tonna konvencionális tönkölybúza kiadását. A pótmagánvádló ebből mintát vett, majd a fenti mennyiség átvétele előtt a raktár felszámolásra került.

A raktár felszámolásakor jelentős mennyiségű hiányt észleltek, mely hiány keletkezhetett a raktárban tárolt, kezelt termény szükségszerű veszteségéből. Arra bizonyíték nem merült fel, hogy a szövetkezet vezetője, a terhelt az ügyvezető igazgató utasításától eltérően adott volna ki a raktárból árut, azzal sajátjaként rendelkezett, vagy eltulajdonította volna.

E tényállás alapján a bíróság a terheltet a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja és a 331. §-ának (1) bekezdése alapján - felmentette, míg a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének elbírálását mellőzte figyelemmel arra, hogy a Be. 343. §-ának (5) bekezdése alapján a pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki.

Az ítélet ellen a pótmagánvádló által a terhelt bűnösségének megállapítása érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2007. augusztus hó 29. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott 1.Bf.49/2007/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a vonatkozó perrendi szabályok megtartásával, megfelelő körben folytatta le, és a tényállás megalapozott.

Rögzítette, hogy a bizonyítékok értékelése körében az elsőfokú bíróság tett megállapításokat a másik kft. és a szövetkezet között kötött bértárolási szerződéssel kapcsolatban, amelyet ugyancsak vizsgált. A másodfokú bíróság szerint ez a szerződés is hozzátartozik a történeti tényálláshoz, ezért azt kiegészítette.

E kiegészítés szerint először 2000. szeptember 23-án a kft. és a szövetkezet kötötte meg a bértárolási szerződést, majd a közben folyó tárgyalások eredményeként a kft. november 25-én kötötte a termelési szerződést a tanu és a társa fajta-tulajdonosokkal.

E kiegészítéssel válik érthetővé, hogyan kerül bele a történeti tényállásba a szövetkezet, illetve a pótmagánvádló miért a szövetkezet ellen fordult.

Rögzítette továbbá a másodfokú bíróság, hogy a városi bíróság az ésszerű bizonyítási lehetőségeket kimerítette, további bizonyítás felvételére nem volt szükség. A polgári jogi jogvita önmagában nem teremt büntetőjogi felelősséget, illetve, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében nemleges a bíróság álláspontja, az nem zárja ki, hogy a felek polgári eljárás keretében rendezzék a vitájukat.

Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban is, hogy hiába utal egy eszközcselekményre a vádindítvány (magánokirat-hamisítás), vádkiterjesztésre nincs lehetőség, azaz a pótmagánvádló csak abban a körben mozoghat, amelyben az alapeljárás folyt.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozással, mert álláspontja szerint a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az alapügyben eljárt bíróságok a pótmagánvádlónak az igazságügyi szakértő bevonására irányuló indítványát elutasították. Laikusnak vélhető szakértőt vontak be, akinek a teljesen széteső és logikátlan szakértői véleménye alkalmatlan az objektív igazság felderítésére. Amennyiben a bíróságok a bizonyítási indítványnak helyt adtak volna, úgy fény derülhetett volna arra, hogy a tetemes, nagy mennyiségű raktárhiány miből keletkezett. Elfogadhatatlan ugyanis az eljárásba vont szakértőnek a logikátlan állítása a tönkölybúza elporladásáról és az egerek által okozott kárról.

A terhelt a kft. tönkölybúza termését önhatalmúlag takarította be és szállította a raktárába. A kft. sem a terhelttel, sem az annak vezetése alatt álló szövetkezettel nem állt jogviszonyban.

Az eljárásba bevont másik kft. szintén nem állt semmilyen jogviszonyban a pótmagánvád előterjesztőjével.

A pótmagánvádlói vádindítvány előterjesztésére a terhelttel szemben sikkasztás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt került sor. Ennek ellenére állapították meg a bíróságok, hogy a pótmagánvád alapján indított eljárásban a vád kiterjesztésére nincs lehetőség.

A pótmagánvádló mindezek alapján a törvényes határozat meghozatalát és a felmerült költségeinek a megtérítését kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a pótmagánvádló képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A nyilvános ülésen személyesen is megjelent pótmagánvádló előadta, hogy a szövetkezetnek nem is volt olyan mennyiségű tönkölybúzája, amennyit értékesített. 2003. január 3-án engedélyezte részére az ügyvezető igazgató a 25 tonna tönkölybúza kiadását, amely akkor még meg is volt. Személyesen vett belőle mintát. Ezt a búzát adta el jogosulatlanul a terhelt a harmadik kft-nek és ezzel követte el a sikkasztást.