A Győri Ítélőtábla Pf.20217/2019/11. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 87. §, 190. §, 192. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 4:173. §, 4:174. §, 4:178. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (1) bek.] Bírók: Mészáros Zsolt, Szalay Róbert, Zámbó Tamás

Győri Ítélőtábla

Pf.IV.20.217/2019/11/I. szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Ihász Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I.rendű alperes neve alperes ellen személyiségi jogok megsértése iránt indított perében a Győri Törvényszék 2019. május 9. napján kelt P.20.339/2018/28. számú ítélete ellen a felperes által 32. sorszám alatt előterjesztett, 39. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett 103.000 (Egyszázháromezer) forint fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A pártfogó ügyvéd másodfokú eljárási díja a teljes egészében pervesztes felperes terhére esik.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek élettársi kapcsolatban éltek, amelyből 2006. 10. 04. napján született Név 1 nevű közös gyermekük. Felperes 2013. október 9. napján előzetes letartóztatásba került, majd 2014. március 13. napjától szabadságvesztés büntetését töltötte, ezzel peres felek élettársi kapcsolata is megszakadt.

A felek a felperes előzetes letartóztatásba kerülése után abban állapodtak meg, hogy az alperes személyes találkozásaik, illetve telefonbeszélgetések során tájékoztatja közös gyermekük életéről a felperest, a felperes személyesen nem találkozik a gyermekével, azonban írásban tarthatja vele a kapcsolatot. A kapcsolattartásról szóló fenti megállapodás 2016 februárjáig működött. Ezt követően - új kapcsolatára tekintettel - az alperes már nem látogatta a büntetés-végrehajtási intézetben a felperest, a felperes közös gyermekükről ettől kezdve információval nem rendelkezett.

A felperes 2017 júliusától több alkalommal a gyámhatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy az alperessel kapcsolatba szeretne lépni, majd 2017. november 10. napján a gyámhatóságtól kérte a közös gyermekükkel való személyes kapcsolattartás rendezését.

Az alperes 2017 novemberében vette kézhez a közös kiskorú gyermekre vonatkozóan a felperes által megküldött kapcsolattartási nyilatkozatot, melyre az alperes válaszul megírta a nevének változását és címét a felperesnek, majd a kapcsolattartói nyilatkozatot is megküldte a büntetés-végrehajtási intézetnek, amely 2018. január 25. napján Név 1 t a felperes kapcsolattartójaként rögzítette.

A felperes 2018. július 3-án szabadult feltételes kedvezménnyel. A felperes a közös kiskorú gyermekkel szabadulása után kezdetben tartotta a kapcsolatot, majd ez egyre ritkult.

* * *

Felperes módosított keresetében (2017. december 12. napján előterjesztett kereset; 3. sz. irat; 7. sz. jkv.) annak megállapítását kérte, hogy az alábbi magatartásaival az alperes a magánélethez - s azon belül - a családi élethez, konkrétan a kapcsolattartáshoz való személyiségi jogát megsértette. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további személyiségi jogsértéstől, kötelezze 2016. március 1. napjától napi 2.000 forint, (2017.12.04. napjáig 1.288.000 Ft lejárt) sérelemdíj megfizetésére.

Utalt a Ptk. 4:173. §-a szerinti, a szülőket terhelő együttműködési kötelezettségre, a Ptk. 4:178. § (1) bekezdése szerint a gyermeket megillető kapcsolattartási jogra, s a szülőt e körben terhelő jogra és kötelezettségre, s keresetét ezek sérelmén keresztül a Ptk.2: 42.§ (1 bekezdése megsértésére alapította.

Arra hivatkozott, hogy fogvatartása első időszakában (2013. október 9. napjától 2016. február végéig) megállapodásuknak megfelelően biztosította a felperes a közös kiskorú gyermekkel való kapcsolattartását. 2016. március 1-től azonban ezt megszegve minden kapcsolattartás megszűnt, nem tájékoztatta őt a gyermeket érintő kérdésekről. 2016 márciusától havonta küldött egy kitöltetlen kapcsolattartó nyilatkozatot az alperes részére - ami feltétele volt a kiskorú gyermekkel történő kapcsolattartásnak - azonban 2017. év végéig az alperes a leveleire nem válaszolt, s a nyilatkozatot sem töltötte ki. A büntetés-végrehajtási intézet csak 2018. január 25-én rögzítette kapcsolattartóként a gyermeket, így a 2016. március 1. - 2018. január 25. közötti - a továbbiakban "A"-jelű - időszakban semmilyen formában nem valósult meg a kapcsolattartás.

A 2018.01.25-2018.07.03. napja közötti ("B"-jelű ) időszakon belül 2018 májusáig a gyermek telefonján keresztül tartották a kapcsolatot. 2018 májusától - miután a gyermek telefonja meghibásodott - már csak az alperes telefonkészülékén keresztül, "ellenőrzötten" működött a kapcsolattartás. Felajánlotta, hogy vásárol a gyermeknek egy telefont, ezt azonban az alperes visszautasította. A büntetés-végrehajtási intézet által kiadott híváslista is igazolja, hogy az alperes manipulálta a telefonbeszélgetések időpontját, azok során jelen volt, kihallgatta a beszélgetéseket. Ezen időszakban a gyermek a neki megküldött leveleket sem kapta meg minden esetben.

A szabadulását követő - 2018. július 3. utáni, "C" jelű - időszak vonatkozásában nem a személyes találkozások hiányát kifogásolta, mert saját előadása szerint is 2018. augusztus közepétől - biztonsági okokból - ritkán utazott külföldi tartózkodási helyéről Magyarországra (14. sz. jkv. 2. o. első bek.), hanem azt, hogy az alperes telefonkészülékén, valamint az interneten keresztül történő kapcsolattartás "cenzúrázott" volt, nem töltötte be funkcióját, mert az alperes elolvasta a gyermekének küldött e-maileket (sőt helyette válaszolt), illetve a telefonon történő kapcsolattartás is csak az alperes, illetve jelenlegi házastársa személyes jelenléte mellett, kontrolláltan működhetett.

Kifejtette azon álláspontját, hogy a Kúria Pfv.IV.20.445/2015/4. számú határozatában foglaltakkal szemben - mely szerint a kapcsolattartás akadályozása személyiségi jogsértést nem valósít meg - a BDT2018.3822. számú határozatában megjelöltek az irányadók. Álláspontja szerint - utalva az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére - a kereset szerinti jogainak megsértése beilleszthető a Ptk. 2:42. § (1) bekezdése szerinti magán és családi élet tiszteletben tartásához való jog keretein belül nevesített kapcsolattartáshoz való jogba, mert a nem személyes találkozás formájában történő kapcsolattartás korlátozására sincs lehetőség.

Rámutatott, hogy fogvatartása időszakában nem állt módjában a gyermekelhelyezés megváltozása iránt eljárást kezdeményezni. Az alperes e helyzettel élt vissza, amikor a kapcsolattartást megszüntette, és nem tájékoztatta a gyermek sorsát érintő kérdésekről (iskolaváltás, keresztelés), a gyermek állapotáról. Szabadulását követően pedig - zsarolva őt - a felperes anyagi jellegű igényei visszavonásához kötötte a kapcsolattartást, annak akadályozása megszüntetését.

Keresetét alátámasztandó, kérte a büntetés-végrehajtási intézet megkeresését a kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás szabályainak közlésére, illetve a fogvatartása alatt megvalósult kapcsolattartás (telefonhívások) adatainak közlésére. Azt igazolandó, hogy 2016 márciusától havonta levélben kereste meg a kapcsolattartás érdekében az alperest, az alperes testvére Név 2 tanúkénti meghallgatását kérte. A gyámhivatali eljárás során történtek kapcsán Név 3 osztályvezető tanúkénti meghallgatását indítványozta. A kapcsolattartás megszűnése mögött álló ok tisztázása érdekében az alperes jelenlegi házastársa, Név 4 tanúkénti meghallgatását kérte. Tisztázandó a kapcsolattartás akadályozása mögött álló pszichés okokat és a kapcsolattartás elmaradása miatt a gyermeket és őt ért sérelem mértékét pszichológus és pszichiáter szakértő kirendelését kérte.