A Veszprémi Törvényszék Pf.21345/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §] Bírók: Kovácsfi László, Sepsi Erika, Vargáné dr. Keresztes Klára

Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Pf.21.345/2015/5/I.

A Veszprémi Törvényszék dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet ügyvéd (fél1 címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Szabó Zsanett ügyvéd (fél2 címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében - amely perbe a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda, dr. Havasi Karolin ügyvéd (fél3 címe) által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a Veszprémi Járásbíróság 12.P.20.538/2014/47-I. számú közbenső ítélete ellen az alperes 50. és az alperesi beavatkozó 51. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 24.000,- (huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 7.500,- (hétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott közbenső ítéletben megállapította, hogy az alperes felelősséggel tartozik a felperest 2013. július 31. napján ért balesetből eredő kárért.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2013. július 31-én a kora délutáni órákban az alperes által üzemeltetett pályán egy bobba ülve a 15 éves lányával, a felperes hátul, míg lánya előtte ülve helyezkedett el a személyzet utasítása szerint. A bobbal közepes sebességgel haladt lefelé a pályán, amikor is a pálya végéhez érve az utolsó kanyarnál a lassíts feliratot meglátva a fékkart hátranyomta, a jármű néhány másodpercre a sárga szalagfüggöny előtt ezért megállt, majd ezt követően a kart felengedte és továbbhaladt a járművel. 2-3 méter megtéve azonban egy hatalmas ütközést éreztek hátulról, mert a mögöttük érkező jármű teljes sebességgel belerohant a felperes járművébe. Az ütközés következtében a felperes lányának feje hátracsapódott, a felperes állával ütközött, melynek eredményeként a felperes állkapocs csonttörést szenvedett és a balesetet követő napon megműtötték.

A felperes keresetében vagyoni és nemvagyoni kártérítés iránt mindösszesen 3.358.000 Ft összegszerűségben terjesztett elő kártérítési igényt a Ptk. 345.§-ára alapított veszélyes üzemi felelősségi alakzatra történő hivatkozással. Álláspontja szerint az alperes üzemeltetésében álló balatonfűzfői bobpálya veszélyes üzemnek minősül.

Az alperes vitatta a bobpálya veszélyes üzemi jellegét, és hogy felelősség terhelné a felperes balesetének bekövetkeztében, ezért a kereset teljes elutasítását kérte. Alperes álláspontja szerint a felperes a baleset bekövetkeztében maga is közreható magatartást tanúsított azzal, amikor a pálya mellett elhelyezkedő megállni tilos tábla ellenére a sárga szalagfüggönyös kapu előtt a járművét néhány másodpercre teljesen megállította. Amennyiben ugyanis erre nem kerül sor, és lassan, de továbbhalad, akkor a pályába elhelyezett automatikus fékezők a felperes mögött haladó jármű sebességét csökkenthették volna, illetve adott esetben meg tudták volna állítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában megállapította, hogy a 2013. évi CLXXVII. törvény 50.§ (1) bekezdése értelmében a perbeli jogvitára a régi Ptk., azaz az 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kúria Pfv.III.21.933/2011/4. számú jogesetére hivatkozással megállapította, hogy az alperes által üzemeltetett bobpálya veszélyes üzem, a pálya mellett elhelyezett figyelmeztető táblák azért nyertek elhelyezést, mert az üzemeltető alperes maga is számolt a veszélyhelyzetekkel, ezt kívánta a táblák kihelyezésével elkerülni. A bobpálya célja az alkalmi jellegű szórakozás és kikapcsolódás, aki abba beül, semmilyen kockázatot nem vállal, nem játékszer, de nem is sporteszköz, nem fejleszt semmilyen emberi képességet vagy készséget, továbbá igénybevételére a rendszeresség nem jellemző. Az alperes gazdasági érdekében áll a pálya üzemeltetése, annak célja üzleti haszonszerzés, ezért üzembentartónak az alperes minősül.

A Ptk. 345.§ (1) bekezdése szerinti veszélyes üzemi felelősség egy objektív felelősségi alakzat, a felelősséget önmagában megalapozza a jogellenesség, a kár, valamint a kettő közötti okozati összefüggés és nem feltétele a károkozó vétkessége. Az objektív felelősségi alakzat alól is van kimentési lehetőség, az alperesnek két együttes körülmény fennállását kell bizonyítani, egyfelől, hogy a kárt elháríthatatlan ok idézte elő, másfelől, hogy ez az ok a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás, és az ügyben beszerzett és név1 igazságügyi munkabiztonsági szakértő által készített szakértői vélemény alapján arra az álláspontra jutott, hogy az alperes a felelősség alóli kimentésnek ezen két konjuktív feltételét bizonyítani nem tudta. Kétségtelenül a szakértői vélemény értelmében a bobpálya kialakítása és üzemeltetése során minden előírt szabályt betartott és a baleset nem következett volna be, ha a felperes mögött haladó jármű vezetője betartja az előírt szabályokat, de a mögöttes bob járművezetőjének ezen magatartása mégsem minősül olyan elháríthatatlan küső oknak, amely kizárná az alperes felelősségét. A felperesi közrehatás sem állapítható meg a baleset bekövetkeztéért pusztán azért, mert az életében először igénybe vett bobozás alkalmával a fékkar túl erős lenyomásával egy kb. 3 másodperces megállását idézett elő, ezért az alperest teljes kártérítési felelősség terheli, kármegosztásnak helye nincs.

Az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében a Pp. 213.§ (3) bekezdésére utalással közbenső ítéletet hozott.