BH 2013.4.91 A nyári bobpálya a 750 m hosszú pályaszakaszra, az elérhető 30 km/h körüli sebességre, az ebben rejlő mozgási energia nagyságára, a bobkocsi fékezhetőségére és sajátos egyensúlyi viszonyaira figyelemmel veszélyes üzemnek minősül, mert e tulajdonságai miatt, használata során kis hiba is súlyos következményekhez vezethet [Ptk. 345. § (1) bek.].

A felperes 2006. július 1. napján, munkáltatója által szervezett rendezvényen vett részt az alperes által üzemeltetett nyári bobpályán, ahol balesetet szenvedett, amelynek során térd- és sípcsont, valamint szárkapocs sérülései keletkeztek, kórházi kezelésre és több műtéti beavatkozásra szorult.

A felperes keresetében e balesetből származó vagyoni és nem vagyoni kára megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését elsődlegesen a veszélyes üzem üzembentartóját terhelő felelősség szabályaira, másodlagosan a kártérítési felelősség általános szabályaira alapította.

Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésükben vitatták a veszélyes üzem üzembentartóját terhelő felelősség törvényben meghatározott feltételeinek a fennállását és tagadták, hogy az alperes kártérítési felelősségét megalapozó felróható magatartást tanúsított.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a perbeli bobpálya bejáratánál figyelmeztető táblát helyeztek el a pálya helyes használatáról, valamint a tiltó szabályokról. Az indulási oldalon háromnyelvű tábla tájékoztat az utazási feltételekről, valamint az alperes sportlétesítmény üzembentartói minőségéről, továbbá piktogram mutatja a gyorsítás és lassítás helyes módját. Mindebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes megfelelő tájékoztatást nyújtott a létesítmény használatáról, amellyel kapcsolatban a részéről jogellenes magatartás nem mutatható ki. A beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a bobkocsit drótkötél húzza a pálya legmagasabb pontjára, ahonnan a gravitációs erő hatására, terelővályúban halad a legalacsonyabb pontig, amelynek során nem kormányozható, sebessége fékkarral szabályozható. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a bobkocsi egyszerű felépítésű játékszer, amely egyszerűen, különösebb előképzettség nélkül használható. Ezért az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az ismertetett objektum a veszélyes üzem törvényben meghatározott, valamint a bírói gyakorlat által kimunkált kritériumainak nem felel meg, így az alperes objektív felelőssége sem állapítható meg. Rámutatott továbbá, hogy a perben a szakértői bizonyítás sem a baleset okát, sem a bobpálya működési rendellenességét nem tárta fel, ezért az általános szabályok alapulvételével szintén nem látott lehetőséget az alperes kártérítési felelősségének megállapítására.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes felelősséggel tartozik a felperest 2006. július 1. napján ért balesetből származó kárért. Az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy foglalt állást, hogy az alperes által üzemeltetett bobpálya veszélyes üzemnek minősül. Ennek megállapítása során a mérlegelés körébe vonta, hogy a baleset pontos lefolyását megállapítani, valamint a balesetet szenvedett bobkocsit megtekinteni nem lehetett, továbbá lecsúszás közben a bobkocsi haladását emberi beavatkozással befolyásolni nem lehet, annak során csak a fizika törvényei érvényesülnek, illetőleg a bobkocsi viselkedését és egyensúlyi helyzetét a rajta ülők reakciója jelentősen befolyásolja. Ennek alapján igazoltnak látta, hogy csekély hiba is aránytalanul nagy kár okozására képes. Ugyanakkor a másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes nem megfelelően megválasztott sebessége is közrehatott volna, mivel az igazságügyi szakértő véleménye szerint a baleset bekövetkezésének mentén húzódó kanyar fékezés nélkül is bevehető. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a baleset veszélyes üzemi jellegéből következően a perben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az a működési körén kívül eső, elháríthatatlan okból következett be, amelynek azonban nem tudott eleget tenni. A bobpálya használatának elemzése körében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az a veszélyessége miatt nem tekinthető játékszernek, de rendeltetése alapján sporttevékenységnek sem, ezért nem vonható le olyan következtetés, miszerint a használat egyben valamilyen veszély vállalásával is együtt járna.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésének helybenhagyása iránt. Ebben alapvetően a bobpálya veszélyes üzemmé minősítését támadta.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Ptk. 345. § (1) bekezdése értelmében, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

A Pp. 164. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamilyen tényt valónak fogadjon el. A Pp. 3. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ennek esetleges sikertelenségét a perben a bizonyítás terhét viselő fél hátrányára kell figyelembe venni. A Ptk. 345. § (1) bekezdésére figyelemmel ebből az következik, hogy a perben a felperesnek azt kellett bizonyítania: az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatott és kára ezzel okozati összefüggésben következett be. Ezzel szemben a kimentés körében az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a kárt a tevékenysége körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő.

A fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmát jogszabály nem határozza meg, annak fogalmi elemeit és működési körét a bírói gyakorlat munkálta ki. Eszerint minden esetben a vizsgálat körébe kell vonni az adott tevékenység tárgyait, eszközeit és nyersanyagait, valamint a tevékenység teljes folyamatát és ezek elemzésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, miszerint az ennek során bekövetkező esetleges rendellenesség milyen hatást gyakorol a környezetére, valamint az ott tartózkodókra.

A pálya veszélyes üzemi jellegének elbírálása során a Kúria abból indult ki, hogy az alperes által üzemeltetett bobpálya több pontján, így a bejáratnál, a lesiklás kezdetén és a kanyarokban is táblák figyelmeztetnek a veszélyre, valamint a fékezésre és a megfelelő követési távolság betartására. Ennek célja nyilvánvalóan az előbbiek elmulasztásából származó veszélyhelyzetek elkerülése. Ebből okszerűen az következik, hogy a pálya üzemben tartásával kapcsolatban maga az alperes is számolt olyan veszélyhelyzetekkel, melyeket a táblák kihelyezésével kívánt elkerülni. Ez a tény pedig az objektum veszélyességének elbírálása során a mérlegelés körébe vont tényezők egyikeként vehető figyelembe.