BH 2003.6.223 A Btk. 2. §-ának - a terhelt terhére történő - téves alkalmazása, és az ebből eredő téves minősítés anyagi jogszabálysértés. Ebben az esetben tehát a Be. 284. §-ának (2) bekezdésében írt tilalom a feltételes szabadságra bocsátásból jogszabálysértően történt kizárásra vonatkozóan nem érvényesül, s ezért a határozat felülvizsgálatának van helye [Btk. 2. §, Be. 284. § (2) bek., 284/A. § (2) bek., 291. § (3) bek.].

A városi bíróság a 2000. március 24-én kihirdetett ítéletével a terheltet 4 rb. - gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett - vesztegetés bűntette; 2 rb. folytatólagosan, és üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette; folytatólagosan elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette; és 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt, halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre, és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte 2 682 800 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletét - a terhelt és a védője fellebbezésére tekintettel - felülbírálva, a megyei bíróság a 2000. október 10-én meghozott végzésével a közélet tisztasága elleni bűncselekmény minősítését megváltoztatta, és a terhelt 4 rb. - gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntetteként értékelt - cselekményét egy rendbelinek, továbbá folytatólagosan elkövetettnek is minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Ezt követően a feltételes szabadságra bocsátásból kizárással kapcsolatban lefolytatott különleges eljárás során a városi bíróság, illetve a megyei bíróság a 2000. december 7-én jogerőre emelkedett végzéseivel kimondotta, hogy a terhelt az 5 évi börtönbüntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a megyei bíróság által megalapozottnak, a felülbírálat során is irányadónak tekintett tényállás lényege a következő.

A terhelt külkereskedelmi főiskolát végzett, szakképzettsége külkereskedelmi üzemgazdász, foglalkozás nélküli, jövedelemmel nem rendelkezik, özvegy, két kiskorú gyermeke van, vagyona nincs, büntetlen előéletű.

Kiegyensúlyozatlanabb, érzelmileg labilis személyiség, mely állapota a beszámíthatóságát nem érinti.

1/a. A terhelt 1994. szeptemberétől 1998. tavaszáig a P. B. Rt. irodájának a vezetője volt.

A terhelt 1997. őszén több részvénytulajdonossal megállapodott abban, hogy az akkor kb. 20%-os piaci értékű részvényeiket névértéken felvásárolja abban az esetben, ha részére az 5%-os adó levonása utáni vételár 50%-át visszajuttatják. Az eladók ebbe beleegyeztek, arra is tekintettel, hogy ebben az időpontban ennél kedvezőbben részvényeiket értékesíteni nem tudták, és olyan körülmények sem merültek fel, amelyek a részvények árának a későbbi emelkedésére utaltak volna.

A megállapodásnak megfelelően a terhelt T. B.-től 1997. szeptember 22. napján 2 157 000 forint névértékű részvényt vásárolt meg 100%-os vételárért, melyből az adó levonása után az eladó 2 049 150 forintot vett fel, és ennek fele részét - 1 024 575 forintot - még aznap az irodán kívül visszajuttatta a terheltnek.

Ugyanezen megállapodás alapján Sz. A.-nétól 1 114 000 forint névértékű részvényt vásárolt meg 100%-on, amelyet Sz. A.-né felvett és az adó levonása után fennmaradó összeg felét, 529 150 forintot a terheltnek visszajuttatott.

1997. november 20. napján V. G.-nétól 1 200 000 forint névértékű részvényt vásárolt meg 100%-on, melyből nevezett az adó levonása után 570 000 forintot a terheltnek visszajuttatott.

1997. december 4. napján Sz. F.-től 1 177 000 forint névértékű részvényt vásárolt meg 100%-on, melyből az adó levonása utáni rész 50%-át, 559 078 forintot ő a terheltnek visszajuttatott.

A terhelt ekként 2 682 800 forint vagyoni előnyben részesült.

1/b. A P.B. Rt. a fenti ügyletek kapcsán 5 648 000 forint névértékű részvényhez jutott, amelyekből értékesíteni egyetlen részvényt sem tudott. A névérték és a valós piaci érték különbözete, 4 518 400 forint - a részvények névértékének 80%-a - vagyoni hátrányként jelentkezik, melyet a terhelt vagyonkezelői kötelezettsége megszegésével okozott.

1/c. A terhelt 1997. szeptember és november hónapokban 9 magánszemélytől 6 255 000 forint névértékű részvényt vásárolt 50%-os értéken, s ezen összeget az eladóknak kifizettette. A P. B. Rt. felé azonban 100%-os, azaz névértéken történő vásárlást tüntetett fel oly módon, hogy a részvényvásárláshoz kapcsolódó szerződésekre, kiadási és bevételi pénztárbizonylatokra az eladók nevét ráhamisította.

A bizonylatokon az eladók felé az 5%-os adó levonása után 5 942 250 forint kifizetését tüntette fel, a különbözetként jelentkező 2 971 125 forintot a P. B. Rt. tévedésbe ejtésével eltulajdonította.

Figyelemmel arra, hogy a részvények piaci ára 20%-os volt, a terhelt azzal, hogy azokat ténylegesen 50%-on vásárolta meg az eladóktól, vagyonkezelői kötelességét megszegve 1 782 675 forint - 30% - vagyoni hátrányt is okozott a P. B. Rt.-nek, mely nem térült meg.

Ezen túlmenően a terhelt az 1997. október 21. napján készített hamis adásvételi szerződéssel fiktív - nem létező - részvényeket "vásárolt" 1 056 000 forint névértéken, és a bevételi pénztárbizonylatoknak a felhasználásával felvette a részvények vételárát, amellyel - az adó levonása után - 1 032 000 forint jogtalan haszonra tett szert. A fiktív vásárláskor használt okiratokra T. B. névaláírását hamisította rá.

A P. B. Rt. a sértett tévedésbe ejtésével 1 056 000 forint kárt okozott.

1/d. V. T. és a felesége 1997. június 24. napján egyéves futamidejű diszkont kincstárjegyeket váltottak ki fejenként 3 752 197 forintért, amelyeknek lejáratkori értéke fejenként 4 480 000 forint volt.

A terhelt 1997. november 7. napján hamis adásvételi szerződés, illetve hamis kiadási pénztárbizonylatok felhasználásával azt a látszatot keltette, hogy nevezettek a kincstárjegyeket visszaváltották, és az értük akkor járó, összesen 7 760 972 forintot felvették.

A terhelt hamis pénztárbizonylatokkal igazolta, hogy nevezettek a pénzt felvették, ugyanakkor azt eltulajdonította. V. T. és a felesége, akik a visszaváltáshoz elengedhetetlen letéti szerződéseik birtokában voltak a lejáratkor, 1998. július 30. napján a lejárt diszkont kincstárjegyeket szabályosan visszaváltották, melyeket a P. B. Rt. nekik 8 960 000 forint értékben kifizetett.

A terhelt a P. B. Rt.-nek az 1/c. és 1/d. tényállásokban írt megtévesztő magatartásával összesen 12 987 125 forint kárt okozott, amelyet nem térített meg.

1/e. A terhelt - hogy a piaci árakat semmibe vevő részvényvásárlásait a megtévesztett P. B. Rt. sértett előtt titokban tartsa - 5 314 000 forint, majd 2 157 000 forint névértékű részvényre határidős ügyletet kötött 1997. októberében. Az ügylet alapján vásárló cégek 102, illetőleg 108%-os áron vették meg a kb. 20%-os piaci értékű részvényeket, a P. B. Rt. pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy egy év múlva 132, illetőleg 140%-os áron visszavásárolja azokat. Egy év elteltével a P. B. Rt. ennek eleget tett. Mivel a részvények értéke a visszavásárláskor sem változott, a terhelt a vagyonkezeléséből folyó kötelezettségeinek megszegésével a P. B. Rt.-nek 2 284 440 forint vagyoni hátrányt okozott. A fenti ügyletek megkötéséhez szükséges vezérigazgatói engedélyt a terhelt nem kérte meg.