BH 1985.6.228 Ha a vőlegény balesete miatt a lakodalommal és menyasszonytánccal együtt tervezett házasságkötést későbbi időpontra halasztják, de akkor már az esküvőt lakodalom és menyasszonytánc nélkül tartják meg, a házaspár a menyasszonytánc elmaradása miatt kártérítést nem követelhet a balesetért felelős személytől [Ptk. 355. § (4) bek., 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek.].

A felperesek 1982. november 20-ára tűzték ki esküvőjüket. Az esküvő napján az I. r. felperes a barátja által vezetett személygépkocsin a szomszéd városba utazott a menyasszonyi csokorért. Útközben gépkocsibalesetet szenvedtek, amelynek következtében az I. r. felperes barátja meghalt, az I. r. felperest pedig kórházba szállították, ahol november 30-ig ápolták. Az esküvő és a 180 személyre tervezett lakodalom ezért elmaradt. A felperesek a házasságukat 1982. december 18-án kötötték meg, erre azonban már nem hívtak vendégeket; rajtuk kívül csak a szülők és a két tanú volt jelen.

Az alperes az esküvői előkészületek készkiadásai, az I. r. felperes ruházatában bekövetkezett kár, a keresetvesztesége és a kórházi látogatásával felmerült költségek megtérítése fejében 25 630 forintot megfizetett a felpereseknek.

A felperesek a keresetükben az 1982. november 20-ra tervezett lakodalom menyasszonytánc-bevétele mint elmaradt haszon megtérítése címén 60 000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 40 000 forintot, ennek 1982. november 20-tól jár évi 5%-os kamatát és 2000 forint perköltséget. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította, és őket egyetemlegesen 1200 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. ítéletének indokolása szerint az alperes a Ptk. 345. §-a, illetőleg a 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesek kárát megtéríteni, amely a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a meg nem tartott menyasszonytánc folytán elmaradt vagyoni előnyre is kiterjed. A felperesektől ugyanis nem volt elvárható, hogy a később ténylegesen megtartott esküvőjük után lakodalmat és menyasszonytáncot is rendezzenek, amelyeket - ha a közúti baleset nem következik be - megtartottak volna. A községben és környékén a menyasszonytánc hagyomány, amelynek az a célja, hogy a lakodalomra meghívott vendégek a menyasszony táncrakérésével a fiatal házasoknak pénzt juttassanak, megkönnyítve ezzel a közös életük kezdetét. Az első fokú bíróság a kártérítés összegét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján határozta meg.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva a főkövetelés összegét 25 000 forintra, az első fokú perköltséget 1500 forintra leszállította, és az alperest 500 forint másodfokú eljárási költségnek a felperesek részére való megfizetésére kötelezte. Mellőzte a felperesek illetékfizetésre kötelezését, egyebekben az első fokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet indokolása szerint "a felpereseket kárenyhítési kötelezettség terhelte a tekintetben, hogy a december 18-án tartott házasságkötésükkor táncmulatságtól mentes esküvői ebédet vagy vacsorát rendezzenek. Mivel ezt elmulasztották, az ebből eredő kárt - nászajándékként elmaradó vagyoni előnyt - nem érvényesíthetik az alperessel szemben [Ptk. 345. § (2) bekezdés]. Nem lenne méltányos ugyanis, hogy a felperesek anélkül, hogy az esküvői vacsorára egyáltalán kiadást eszközölnének, csak a várható tiszta bevétel megtérítését követeljék". Mivel nem állapítható meg az elmaradt nászajándék összegének (értékének) és a menyasszonytáncból eredő bevételnek az aránya, ezért azt a másodfokú bíróság azonosnak tekintette. A két bevételi forrás ún. "tiszta jövedelme" 50 000 forintra tehető, ezért - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a felperesek csak az összeg felét követelhetik.