BH 1991.2.64 A cselekvőképtelen személy nem tanúsíthat, olyan szándékos magatartást, amely a kitagadásra (érdemtelenségre) alapul szolgálhatna [Ptk. 602. § (2) bek., 663. § (1) bek.].

Az ideggondozói kezelés alatt álló felperes 1986. január 29-én késsel többször megszúrta édesanyját és nagyanyját, az örökhagyót. A felperes édesanyja sérüléseiben 1986. február l-jén belehalt. Az örökhagyó 8 nap gyógytartamot meghaladó sérüléseket szenvedett.

A bíróság jogerős ítéletével a felperest a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, egyben kényszergyógykezelést rendelt el, mert megállapította, hogy a felperes elmebetegsége miatt nem büntethető.

Az örökhagyó 1988. január 12-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben minden vagyonát fiára az alperesre hagyta, egyben, unokáját, a felperest kitagadta. A kitagadás okaként azt jelölte meg, hogy a felperes az édesanyját (az ő leányát) olyan súlyosan megsebesítette, hogy sérüléseibe belehalt; ugyanakkor őt is súlyosan megsebesítette. Az örökhagyó 1988. február 14-én meghalt.

A hagyatéki eljárás során a felperes kötelesrész iránti igényt érvényesített; erre tekintettel a közjegyző a hagyaték 1/2 részét teljes hatállyal, további 1/2 részét pedig ideiglenes hatállyal a végrendelet alapján az alperesnek adta át.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kitagadás érvénytelen, és ennek folytán kötelesrész címén a hagyatéki vagyon 1/4 része megilleti. Álláspontja szerint a felperesi cselekményt nem lehet célzatos emberi magatartásnak tekinteni. A Ptk 663. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja, illetőleg a Ptk 602. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kitagadás, illetőleg érdemtelenség viszont szándékos és célzatos magatartást feltételez. A felperes, mint cselekvőképtelen személy ilyen magatartást nem tanúsíthatott, ezért cselekménye kitagadás alapjául nem szolgáihat.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az érdem-telenségi, illetőleg kitagadási ok elbírálása szempontjából közömbös a cselekmény büntetőjogi megítélése. A büntethetőséget kizáró ok a felperest csak a büntetés kiszabása alól mentesíti, a polgári jogi jogkövetkezmények ettől függetlenül alkalmazhatók.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a Ptk 602. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Ptk 663. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjai "helyes értelmezésével nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperest több emberen elkövetett emberölés kísérletének vádja alól büntethetőséget kizáró ok miatt felmentették. A felperes cselekményét a büntetőjog emberölés bűntettének minősíti, ezzel szemben ugyanezt a cselekményt a Polgári Törvénykönyv az érdemtelenségnél és a kitagadásnál nem a jogi terminológiai, hanem köznapi szóhasználattal jelöli. A 602. § (1) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a törvény az ölési cselekményt életére tört kifejezéssel jelöli, ugyanez található a 663. § (1) bekezdésének c) pontjában is. Itt azonban az életére tört kifejezés mellett már a törvény kifejezetten büntetőjogi minősítésre, súlyos bűntettre is utal. Az >>életére tört« vagy >>sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el« megkülönböztetése a bíróság álláspontja szerint egyértelműen arra utal, hogy a köznapi kifejezés, valamint a büntetőjogi értékelés elkülönítésével a törvény az életellenes cselekményt függetleníteni kívánja a büntetőjogi értékeléstől. Ugyanez a párhuzam vonható a Ptk 602. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint a 663. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okok között is". Mindezekre tekintettel a kitagadás érvényes, ezért a Ptk 662. §-ában foglaltakra figyelemmel a felperes részére kötelesrész nem jár.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a kitagadás érvényességét illetően. Az ítélet indokolásában kiemelte: "Aki az örökhagyó vagy egyenesági rokona életére tör, kitagadható. A Ptk 663. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kitagadási ok (figyelemmel a Ptk 602. §-a (1) bekezdésének a) pontjára) rokon a 663. § (1) bekezdésének b) illetve f) pontjában foglalt okokkal. A különbség az, hogy az örökhagyó élete ellen elkövetett cselekmény lehet, hogy nem minősül bűncselekménynek (alanyi oldal hiányában), illetőleg nincs meg az f) pontban megkívánt mértékű szabadságvesztés kiszabása, mégis a törvény feljogosítja az örökhagyót, hogy a kötelesrészre jogosultat a kitagadással a vagyonából való részesedéstől megfossza. Ellenkező álláspont elfogadása esetén szükségtelen lett volna, hogy a törvényalkotó - mind az érdemtelenségi okoknál, mind a kitagadásnál - különbséget tegyen és az egyébként bűncselekménynek minősülő életelleni cselekményt >>életére tör« fogalommal jelölje".

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk-nak az érdemtelenségről szóló 602. §-a, azokat a legsúlyosabb magatartásokat határozza meg, amelyek az örököst eleve méltatlanná teszik az öröklésre. Ezekben az esetekben nincs szükség arra sem, hogy az örökhagyó végintézkedésben juttassa kifejezésre azt az akaratát, hogy az ott felsorolt cselekmények bármelyikének elkövetése miatt nem kívánja, hogy örököse örököljön utána. Az érdemtelenséget megvalósító magatartás - ha annak elkövetésére a Ptk 602. §-ának (3) bekezdésében meghatározott személy hivatkozik - egymagában alkalmas a kiesés megállapítására.

Az egyik legsúlyosabb magatartás, amely érdemtelenséget eredményez, ha az örökös az örökhagyó életére tör [Ptk 602. § (1) bekezdés a) pontja].