A Kúria Pfv.20320/2012/5. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §, 656. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Kiskorú által kötött öröklési szerződés a gyámhatósági jóváhagyás hiányában nem jön létre, de a felek a jognyilatkozataikhoz kötve vannak, függő jogi helyzet áll fenn. Amennyiben a szerződéskötéskor még kiskorú szerződéses örökös az örökhagyó életében nagykorúvá vált, megszűnt az a feltétel, amely a szerződés létrejöttét akadályozta, ezért a szerződés visszamenő hatállyal létrejött. 1959. IV. Tv. 12/A. § (2), 1959. IV. Tv. 215. § (2), 1959. IV. Tv. 656. §

***********

Pfv.I.20.320/2012/5. szám

A Kúria a dr. Bakos Geyza ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Vass János ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű alperesek ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon 8.P.20.022/2010. számon megindított, majd a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.309/2011/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 39. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.309/2011/6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű alpereseknek 15 napon belül mint együttes jogosultaknak 500.000 (Ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak felhívásra 2.007.500 (Kettőmillió-hétezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó - a jogerős ítéletben megállapított - tényállás szerint az örökhagyó 2008. szeptember 12-én végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. A felperes a gyermeke, a II. rendű alperes az örökhagyó testvére, az I. rendű alperes pedig a II. rendű alperes gyermeke. Az I-II. rendű alperesek külföldön élnek. Az örökhagyó tulajdonát képezte a perbeli lakóház, udvar, gazdasági épületként nyilvántartott ingatlan, amely a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával és a javára bejegyzett jelzálogjoggal terhelt.

2004. július 10-én az örökhagyó és az I. rendű - akkor még kiskorú (született: 1990. február 13.) - alperes mint szerződéses örökös között öröklési szerződés jött létre, amelyet a II. rendű alperes mint a szerződéses örökös törvényes képviselője és mint teljesítési segéd írt alá. A szerződésben rögzítették a felek, hogy az örökhagyó egészségi állapotánál fogva, valamint alacsony jövedelme miatt tartásra és gondozásra szorul. A szerződéses örökös és a teljesítési segéd - szükség esetén megbízott személyek igénybevételével - arra vállaltak kötelezettséget, hogy az örökhagyót élete végéig tartják, gondozzák, ápolják, majd halála esetén illő módon eltemettetik. A szerződésben kikötöttek szerint a szerződéses örökös szolgáltatása vagylagos, bármely időszakra szabad választása szerint a természetbeni tartás, gondozás és ápolás helyett a szolgáltatás havi 60.000 forint életjáradék formájában is nyújthatja. Rögzítették, hogy az örökhagyó a saját jövedelmével szabadon rendelkezik. Az örökhagyó ellenszolgáltatásként - halála esetén - minden ingó- és ingatlanvagyonának szerződéses örököséül az I. rendű alperest jelölte meg.

A szerződés teljesítésére az évente több alkalommal hazalátogató II. rendű alperes részéről került sor, aki rendszeresen anyagilag támogatta az örökhagyót.

Az I. rendű alperes 2008. április 5-i írásban tett nyilatkozata szerint betöltötte a 18. életévét és nagykorúként érvényesnek ismeri és fogadja el az örökhagyóval 2004. július 10-én kötött öröklési szerződést, ugyanazokkal a feltételekkel vállalja annak teljesítését. Nyilatkozatát megküldte az örökhagyó részére. Az örökhagyó 2008. szeptember 14-én elhunyt. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát képező ingatlant, egy tanya, továbbá egy szántó ingatlan tulajdoni illetőségét ideiglenes hatállyal, öröklési szerződés jogcímén a szerződéses örökös I. rendű alperesnek adta át.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés érvénytelen a Ptk. 656.§-ában megkívánt gyámhatósági jóváhagyás hiányában, amely az öröklési szerződés érvényességi feltétele. Hivatkozott továbbá a szerződés színlelt volta miatti semmisségére is a Ptk. 207.§-ának (6) bekezdése alapján. Álláspontja szerint az örökhagyó akarata nem irányult tartásra, gondozásra, megfelelő jövedelme miatt erre nem is szorult rá. Arra hivatkozott, hogy a szerződéses örökös és a teljesítési segéd mindketten külföldön éltek, így csak megbízott útján tudták volna a szolgáltatásaikat teljesíteni, azonban életjáradék fizetése sem állt szándékukban, mint ahogyan a szerződésben foglaltaknak nem is tettek eleget. Szándékuk kizárólag a törvényes öröklésből való kizárására irányult. Másodlagosan kötelesrész iránti igényt érvényesített: az I. rendű alperest 20.745.000 forint megfizetésére, a II. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint az öröklési szerződés a gyámhatósági jóváhagyás hiányában a Ptk. 12/A.§ (2) bekezdésének második mondata miatt nem érvénytelen, az nem is színlelt, mert az öröklési szerződés valós ügyleti szándékot takart.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése és az alperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak, a csatlakozó fellebbezést részben alaposnak tekintette. Ítéletével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapított jogi következtetéseivel. Jogi indokait azonban csak részben osztotta az elsődleges kereseti kérelem tekintetében. Úgy foglalt állást, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelmét a megállapítási kereset Pp. 123.§-ában foglalt feltételeinek hiányában kellett érdemben elutasítani, mivel a felperes marasztalás iránti keresetet nem terjesztett elő aziránt, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetében a bíróság a hagyaték egészét a felperesnek mint törvényes örökösnek adja át.

A másodlagos, marasztalásra irányuló kereseti kérelemként érvényesített kötelesrész iránti igény kapcsán azonban mindenképpen indokoltnak tartotta az elsőfokú bíróság részéről a felhozott érvénytelenségi okok érdemi vizsgálatát. A gyámhatósági jóváhagyás tekintetében kifejtett jogi indokaitól eltérő álláspontot foglalt el. Kifejtette, hogy a Ptk. 656.§-ának kizárólag az öröklési szerződésre irányadó különös szabálya szigorúbb, mint a Ptk. 13.§ (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés, mert nem csak a törvényes képviselő hozzájáruló nyilatkozatát, hanem magának a kiskorúnak a szerződéses jognyilatkozatát is gyámhatósági hozzájáruláshoz köti. Ugyanakkor a kifejtettek mellett is helyesnek tekintette az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspontot. Eszerint alkalmazandók a Ptk. 215.§-ában és a Ptk. 12/A.§ (2) bekezdés második fordulatában rögzített szabályok is; ezért az öröklési szerződés megkötésével a gyámhatóság jóváhagyó határozatától függő jogi helyzet jött létre, a szerződő felek jognyilatkozataikhoz kötve maradtak. Az I. rendű alperes időközben nagykorú lett, így az általa kötött szerződés már nem szorult hatósági jóváhagyásra. A hatósági jóváhagyás szükségessége a szerződés megkötése után, de még az örökhagyó életében megszűnt, a szerződés ez okból nem minősül érvénytelennek.