A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.37/2017/5. számú határozata illetmény tárgyában. Bírók: Karászi Gábor, Makk Elemér, Varga Józsefné

Kapcsolódó határozatok:

*Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.37/2017/5.*, Egri Törvényszék Mf.20101/2017/4., Kúria Mfv.10205/2018/5., Székesfehérvári Törvényszék Mf.20465/2017/5., Kúria Mfv.10620/2017/4., 3194/2019. (VII. 16.) AB végzés

***********

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

6.M.37/2017/5.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a képviselő (képviselő címe) nevében eljáró Dr. Oláh Tamás jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek Dr. Ozsváth Zsolt jogtanácsos által képviselt Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság(alperes címe) alperes ellen illetmény tárgyában indított munkaügyi perében a 2017. május 23. napján 10.00 órakor megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

a bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásokkal terhelten 1 312 500 (egymillió-háromszáztizenkettőezer-ötszáz) forintot, és ezen összeg után 2015. október 26. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, valamint 65 600 (hatvanötezer-hatszáz) forint perköltséget.

A feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, de jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 251. §-ában, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, ha a felek a fellebbezési határidő lejárta előtt azt közösen kérik, illetve ha a másodfokú bíróság megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s :

A bíróság a peres felek írásbeli előadása, valamint a rendelkezésre álló okiratok alapján a következő tényállást állapította meg.

A felperes közalkalmazottként, középfokú besorolású munkakörben dolgozik az alperes alkalmazásában.

A felperes összes illetményének mértékét a munkáltató 2013. február 1-jei hatállyal az addigi mértékkel egyezően havi bruttó 187 500 forintban határozta meg.

2016. január 1-jei hatállyal a felperest a munkáltató átsorolta a "D" fizetési osztály 4. fizetési fokozatából ugyanezen fizetési osztály 5. fizetési fokozatába. Az erről rendelkező 307/347 számú határozat alapján garantált illetményének száz forintra kerekített összege 122 000 forintról 129 000 forintra nőtt, amely utóbbi összegen belül a bértábla szerinti illetmény 86 900, a minimálbérre történő kiegészítés pedig 42 100 forintot tett ki; a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összege az addigi 65 500 forintról 66 000 forintra emelkedett. Mindezek folyományaként az összes illetmény értéke az addigi 187 500 forintról 195 000 forintra, illetve a rendvédelmi ágazati pótlék összegét is hozzászámítva 214 500 forintra nőtt. A felperes javára ugyanis - 2015. július 1-ig visszamenőlegesen - havi 9 375 forint, 2016. január 1-től pedig 19 500 forint értékű rendvédelmi ágazati pótlék került megállapításra.

2017. január 1-jei hatállyal pedig a munkáltató a garantált illetmény száz forintra kerekített összegét 161 000 forintra emelte, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét ellenben 34 000 forintra csökkentette; ily módon az összes illetmény mértéke változatlanul 195 000 forint, a rendvédelmi ágazati pótlék összegével együtt 214 500 forint maradt.

A felperes keresetében előadta, hogy álláspontja szerint az alperes jogszerűtlenül járt el az illetménye meghatározásakor.

Keresete jogalapjaként mindenekelőtt a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. §-ára, annak (7)-(10) bekezdéseire hivatkozott, rámutatva, hogy jóllehet ezen rendelkezések közül a (9) bekezdés csak 2013. augusztus 1. napjával került a törvénybe beiktatásra, a munkáltatónak azonban az ezt megelőző időszakban is az évente kiadott kormányrendeletekben meghatározott garantált bérminimumot kellett garantált illetményként biztosítania.

A keresetleveléhez csatolt táblázatos kimutatással szemléltette, hogy az alperes a munkaügyi okmányokban, illetve a bérjegyzékeken a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a Kjt. 66. § (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül biztosította számára, holott a perbeli időszakban készült alperesi határozatok még kifejezetten hangsúlyozták is azt, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a "garantált összegen felül" jár. Kifogásolta e körben, hogy garantált illetményét az alperes - jogszabálysértő módon - nem az adott évi garantált bérminimummal egyező, hanem annál alacsonyabb, a Kjt. besorolási bértáblája szerinti összegben határozta meg és folyósította.

Lényegesnek tartotta továbbá, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról - csökkentéséről - a 2016. január 1-jét megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott; nézete szerint az alperesnek a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett tételt ennek okán is a Kjt. 66. § (9) bekezdése szerinti garantált illetményen felül kellett volna biztosítania. E körben jogalapként az Mt. 46. § (1) bekezdésének b) pontjában, (4) bekezdésében, valamint 155. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra hivatkozott, rámutatva, hogy ezen törvényhelyek kógens jelleggel követelik meg a munkáltatótól az illetményelemekre vonatkozóan az írásbeliséget.

E körben kifejtette továbbá, hogy habár a 2016. évben az alperes határozat formájában tájékoztatta őt az illetményelemek alakulásáról, azonban össz-illetménye jogszerűen nem csökkenthető, így 2016. január 1-től is a 2015. december 31-én érvényes össz-illetmény változatlanságát minimálisan biztosítani kell. Ezzel összefüggésben utalt rá, hogy az Mt. 58. §-a értelmében is a 2015. évi jogszerű illetmény - a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összege - csak közös megegyezéssel módosítható.

A fenti érvelései alátámasztása érdekében a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10., Mfv.II.10.043/2016, Mfv.II.10.080/2016., valamint Mfv.II.10.098/2016/5. számú határozataira hivatkozott. Rámutatott egyrészt, hogy az Mfv.II.10.460/2015/10. számú kúriai döntés egyértelműen kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak; másrészt pedig kiemelte, hogy a Kúria is osztotta azon álláspontot, mely szerint az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el az arra való hivatkozás, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész bizonyos hányadát a munkáltató a garantált illetmény átcsoportosítására szánta. Harmadsorban megjegyezte, hogy a Kúria e határozata is megerősítette: a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész mértéke egyoldalú munkáltatói intézkedéssel csak az összilletmény sérelme (csökkenése) nélkül változtatható (csökkenthető).