BH 1991.8.314 I. A koncert rendezőjének és a fellépő zenekarnak egyetemleges felelőssége az utóbbi által használt pirotechnikai eszköz alkalmazása során bekövetkezett baleseti kárért [Ptk. 318. § (1) bek., 339. §, 344. § (1) bek., 345. § (1) bek., 348. § (1) bek.].

II. Nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása során figyelembe vett szempontok [Ptk. 354. §].

Az I. r. alperes 1987. december 28-án rock-koncertet rendezett. Ezen fellépett a P. együttes is, amelynek vezetője a II. r. alperes, tagjai a III-IV-V-VI. r. alperesek, vezető technikusa pedig a VII. r. alperes.

Az I. r. alperes 1987. november 23-án kötött szerződést az együttessel a koncert lebonyolítására. Ebben részletesen szabályozták a felek jogait és kötelezettségeit. Az I. r. alperes vállalta, hogy biztosítja a termeket, öltözőt, büfé szolgáltatást, a szükséges helyiségeket, beépíti a saját tulajdonában álló színpad-elemeket, biztosít takarítót, pénztárost, műszaki és egyéb ügyeletest, orvost, rendező gárdát, és árusítja a jegyeket. Az együttes vállalta, hogy gondoskodik a műsorról, hang- és fénytechnikáról, teljes reklámról. A szerződés 11. pontja úgy rendelkezett, hogy a zenekar köteles betartani az érvényes baleseti, érintésvédelmi és tűzrendészeti szabályokat. Felelős mindezek megszegéséből eredő kárért és balesetért. A VII. r. alperes évek óta dolgozik az együttessel, ő a technikusstáb vezetője. E minőségben a koncerteken különféle pirotechnikai eszközöket használ, hol az együttes külön kérésére, hogy anélkül is önállóan, de mindenkor az együttes tudtával és beleegyezésével. Ezért természetes volt, hogy a december 28-ai koncerten is lesz általa készített pirotechnika. Erről az együttes vezetője és tagjai is tudtak. Emellett az együttes a MAFILM-től is rendelt pirotechnikát az I. r. alperes útján. Ezt az I. r. alperes munkavédelmi és tűzrendészeti előadója intézte, akinek az 1987. december 9-én történt megrendelésére a MAFIM közölte, hogy a munkát vállalja, megjelölte, hogy milyen pirotechnikát fog alkalmazni és azért ki a felelős.

A MAFILM által készített pirotechnikát az illetékesek engedélyezték, az együttesére senki sem kért engedélyt.

A koncert napján a délutáni órákban a MAFILM pirotechnikusai felszerelték a technikájuk egy részét, a többi részét pedig közvetlenül az együttes fellépése előtti szünetben. A délután folyamán a VII. r. alperes is összeállította az együttes által alkalmazandó külön pirotechnikát. Öt darab - két nagyabb és három kisebb - vascsövet megtöltött ezüst és fehér színű por alakú anyaggal, amelyet korábban vidéken vásárolt ismeretlen személytől. A vascsőbe izzószálakat helyezett el, amelyet a későbbiek során, bekötés után elektromos úton kellett üzembe helyezni.

Amikor a munkával elkészült, próbát végzett, ez sikeres volt. Erős fénnyel, mintegy másfél méteres láng kíséretében óriási zajhatás keletkezett.

A VII. r. alperes a megtöltött vascsöveket a színpad alá helyezte, azok bekötése csak este, az együttes fellépése előtti szünetben történt meg.

Az előző zenekarok fellépése alatt összeült a P. együttes gárdája, a zenészek és a technikai stáb egy része is. Itt megbeszélték a koncert menetét és azt, hogy az együttes saját - a VII. r. alperes által készített - pirotechnikáját kell először elindítani, és arra a technikusi stábhoz tartozó K. L-t jelölték ki. A MAFILM által készített pirotechnika alkalmazására csak a koncert későbbi részében került volna sor.

Az együttes fellépése előtt K. L. az előkészített két nagyobb vascsövet a színpadra felszerelte és bekötötte. Ebben segítettek a technikusi stáb tagjai is. A koncert kezdetekor - a korábbi megbeszélésen elhangzottaknak megfelelően - K. L. elindította az együttes pirotechnikáját. Az elektromos gyújtás hatására az egyik vascső szétrobbant, a repeszdarabok a nézők közé repültek. Többen súlyosan megsérültek, akik közül az egyik súlyos sérült az akkor 15 éves felperes volt.

A súlyosan, életveszélyesen megsérült felperes a homlok hajas fejbőr határán durva, kiterjedt lágyrész sérülést, a koponyatető és az alap többszörös törését, keményburok sérülést, agyroncsolódást, a darabosan-szilánkosan törött csontrészleteknek az agyállományba való nyomulását, következményes agykamra megnyílást, az agykamra vérzését szenvedte el. A Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórházában azonnal koponyaagyműtétet végeztek, eltávolították a csontszilánkokat és a roncsolódott agyállományt. A durva agysérülés következtében tartós, mély eszméletlenségi állapot alakult ki, amely miatt légcsőmetszést végeztek. 1988. január 27-én áthelyezték az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, ahonnan április l-jén bocsátották haza. Ekkor a székletét és a vizeletét még nem mindig tudta tartani. Ezt követően többször kezelték kórházban. A kórházi kezelések közötti időben is gondozó, gyógytornász, masszőr igénybevételére szorult. A kezelésekre gépkocsival kellett szállítani.

A felperes a balesetkor a középiskola első osztályos tanulója volt. Balesete miatt a tanulmányait meg kellett szakítania. Jelenleg a középiskola harmadik osztályos tanulója, de képességei és tanulmányi eredményei - rendkívüli akaratereje és állandó magántanári segítség ellenére is - messze elmaradnak a baleset előtti képességétől és eredményétől. Nagyon hamar elfárad, alig terhelhető, a minimális iskolai feladatok elvégzésére is csak segítséggel képes. A hasonló korú fiatalok életvitelére képtelen, minden cselekedetében családi kontrollra szorul. Jövőbeli életpályája kiszámíthatatlan. Az utóbbi időben az állapota romlott, epilepsziás rohamok és agyvíz csorgás lépett fel, emiatt korábbi kezelőorvosai 1990. február 28-án idegsebészeti vizsgálatát és kezelését látták indokoltnak. Ez megtörtént, amelynek eredményeként a jövőben újabb műtét szükségessége merült fel. Ennek a kimenetele bizonytalan.

A felperes módosított keresetében a balesetből eredő kárait érvényesítette és az alperesek egyetemleges marasztalását kérte a Ptk. 345. §-ára hivatkozással. A felperes vagyoni kárai mellett nem vagyoni kártérítésként 900 000 Ft-ot követelt, ennek a baleset bekövetkeztétől járó kamatával és perköltséggel.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták a kártérítési felelősségüket..

Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes és az I. r. alperes között, a jegyváltással egy atipikus szerződés jött létre, amely a vállalkozási szerződéshez áll legközelebb. Ezt a szerződést az I. r. alperes megszegte, hibásan teljesített, ezért a Ptk. 310. §-a alapján kártérítési felelősség terheli. A felperes nem vagyoni kárigényéből, a Ptk. 354. §-ában foglaltakra figyelemmel csak 400 000 Ft-ot tartott indokoltnak és ennek megfizetésére kötelezte az I. r. alperest azzal, hogy ezt a felperes nagykorúságáig gyámhatósági letétbehelyezéssel kell teljesíteni. A felperes ezt meghaladó keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, míg a II-III-IV-V-VI-VII. r. alperesekkel szemben - jogviszony hiánya okából - teljesen elutasította.