BH 2003.11.443 I. A különösen nagy kárt okozó csalás bűntettét megvalósító terhelt - aki a társával együtt az ügyletkötés alkalmával a gazdasági társaságot a fizetési készségük és képességük tekintetében haszonszerzés végett tévedésbe ejti és ezáltal kárt okoz - a társadalomra veszélyességben való tévedésre eredményesen nem hivatkozhat, ha a magatartása jogellenes vagy társadalmilag helytelenített voltával tisztában van [Btk. 27. § (2) bek., 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont].

II. Bűnsegédként valósítják meg a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntettet, akik a jogutód nélküli megszüntetés előtt álló gazdasági társaság fizetésképtelensége látszatának keltéséhez és a hitelezők kielégítésének alapjául szolgáló vagyon eltüntetéséhez színlelt ügyletek megkötésével nyújtanak segítséget [Btk. 21. § (2) bek., 290. § (3) bek.].

A városi bíróság az 1998. július 8-án kelt ítéletével a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében; bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében; bűnsegédként elkövetett a hitelezők kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettben; a számviteli fegyelem megsértésének vétségében és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, míg a III. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében; bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében és bűnsegédként megvalósított a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntettben állapította meg.

Ezért a II. r. terheltet 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra, a III. r. terheltet pedig 3 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett ítéletével egyebek között a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a II. r. terheltet a számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt az ellene emelt vád alól felmentette és a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 3 évre enyhítette.

Egyebekben a városi bíróság ítéletét a II. r. és III. r. terheltek tekintetében helybenhagyta.

Az eljárt bíróságok a II. r. és III. r. terheltek tekintetében - lényegét tekintve - az alábbi tényállást állapították meg.

1. Az I. r. terhelt 1989. július 20-án alapította meg a K. Kft.-t, amelynek résztulajdonosa és egyben ügyvezetője lett. Az ezt követő időben, 1991-ben és 1992-ben további kft.-ket alapított. Így a L., a N., valamint a M. Kft.-ket, amelyeknek tagjai, ügyvezetői többségében a hozzátartozói, illetve a közvetlen ismerősei lettek. A kft.-k ezen személyek nevei alatt kerültek bejegyzésre. A L. Kft. tagja és ügyvezetője a III. r. terhelt lett.

1990 júliusában az I. r. terhelt megállapodást kötött a K. Kft. nevében a vegyi kombináttal különböző méretű, fajtájú és minőségű, nagy mennyiségű csavar leszállítására. A K. Kft. a csavarokat az U. Kft.-től 2 325 755 forint értékben szerezte be, a csavarokat azonban 48 199 329 forint értékben értékesítette a vegyi kombinát felé.

Ezt követően 1990 októberében és novemberében a II. r. terhelt az U. Kft.-től beszerzett csavarokról 4 db., összesen 72 443 684 forint értékű fiktív számlát állított ki és nyújtott be a K. Kft-hez.

A fiktív számlák alapján a K. Kft. 9 798 971 forint áfát igényelt vissza jogtalanul.

2. 1991 decemberében a IV. r. terhelt létrehozott egy alapítványt - utóbb 50 000 forintra kiegészített - alapítványi vagyonnal.

1991. december 17-én az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek - akik 1990-ben kezdtek építeni egy panziót -, kérelemmel fordultak az alapítványhoz az építkezéshez támogatás és hozzájárulás érdekében.

Ebben az időben az alapítvány a támogatáshoz pénzeszközökkel nem rendelkezett.

Ezért az I. r. terhelt hozzátartozói által vezetett L. Kft. 1991. december 30-án 27,5 millió forintot fizetett be az alapítvány számlájára, amelyből az I. r. és III. r. terheltek egyenként 12 375-12 375 millió forintot, míg a II. r. terhelt 2,75 millió forintot vettek fel.

Az alapítványnak történt befizetéssel a L. Kft. 4,4 millió forint nyereségadó befizetése alól mentesült.

Erről a II. r. és a III. r. terheltek tudomással bírtak és közreműködtek magatartásukkal abban, hogy kivonják a L. Kft. nyereségét az adózás alól, a kivont pénzösszeget pedig saját céljaikra, a panzió építésére használták fel.

3. A K. család 1992-ben meg kívánta vásárolni a állami gazdaság borkombinátjától a szőlőuradalmat, az ott 1evő eszközökkel és 65 millió forint értékű borkészlettel együtt.

A vásárlással kapcsolatos tárgyalásokon a család részéről elsősorban az I. r. terhelt vett részt. A tárgyalásokon azonban esetenként a II. r. és a III. r. terheltek is megjelentek és részt vettek azokon.

A tárgyalások eredményeként 1992. június 23-án megállapodás jött létre a borkombinát, a K. Kft., a L. Kft., valamint a Takarékbank Rt. megyei igazgatósága között.

A megállapodás szerint a borkombinát eladta az uradalmat - mint egységes egészet - a gazdasági épületekkel, udvarral, pincével, egyéb létesítményekkel, szőlőültetvénnyel, termőfölddel, borkészlettel és fahordókkal együtt.

A részleteket a szerződés mellékletei tartalmazták.

Ezek szerint az előbbi vagyontárgyakat a K. és L. Kft.-k vásárolják meg úgy, hogy a L. Kft. kizárólagos tulajdonába kerül az ingatlan, a pincével és az ott levő fahordókkal együtt 7 210 310 forint értékben.

Az ingatlan, a pincével és fahordókkal együtt, tényleges értéke azonban az akkori szakértői vélemény szerint

32 686 750 forint volt.

A szerződésben és a mellékletekben azonban az I. r. terhelt kérésére a szőlőültetvény, illetve az ingatlan a pincével és az ott levő fahordókkal értéke felcserélten került feltüntetésre.

Így a 32 686 750 forint értékű ingatlan, pince és fahordók 7 210 310 forintért kerültek a III. r. terhelt által vezetett N. Kft. tulajdonába. Az N. Kft. egyébként a 7 210 310 forintot a borkombinátnak 1992. június 24-én ki is fizette.

A tárgyalásokon, valamint a szerződés megkötésekor az I. r. és a III. r. terheltek a borkombinátot - mint eladót - a fizetési és teljesítőképességük, továbbá a fizetési szándékuk tekintetében tévedésbe ejtették. A teljes vételár kifizetése ugyanis nem állt szándékukban, de erre reális lehetőségük sem volt.

A már jelzett összegen felül a további vételárat az I. r. és a III. r. terheltek többszöri felszólítás ellenére nem teljesítették.

Így a III. r. terhelt - együttműködve az I. r. terhelttel - 32 686 750 forint kárt okozott a borkombinátnak.

4. Az I. r. terhelt az 1990-ben kezdett üzleti tevékenysége során a K. Kft.-nek a L. és N. Kft.-k felé fennálló fizetési kötelezettségeit nem kívánta teljesíteni.

Ennek érdekében az 1991-1992. években az említett kft.-kel különböző fiktív szerződéseket kötött. Ezek termelési előleg nyújtására, követelések engedményezésére, egyéb hitelnyújtásra stb. vonatkoztak. A fiktív szerződések azt célozták, hogy a K. Kft. jogutód nélküli megszűnése esetén a kft. hitelezői ne nyerhessenek kielégítést.

Az elhatározásnak megfelelően a K. Kft. 1991-ben folyamatosan mintegy 114 millió forint hitelt nyújtott a III. r. terhelt által vezetett N. Kft.-nek, amelyből a III. r. terhelt kb. 90 millió forintot nem fizetett vissza.