A Fővárosi Törvényszék K.32815/2008/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 1. §, 7. §, 8. §, 19. §, 30. §] Bíró: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.32815/2008/8.*, Kúria Kfv.37553/2009/9. (BH 2010.8.227)

***********

Fővárosi Bíróság

8.K. 32.815/2008/8.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Dr. Korba Szabolcs vezető jogtanácsos által képviselt felperes.(cím.) , a Dr. Furmann Imre elnökhelyettes által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (cím hivatkozási szám: EBH/92/12/2008) alperes ellen, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt alperesi beavatkozó(cím.) beavatkozott - meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 16.500,- (Tizenhatezer-ötszáz) Ft kereseti illetéket az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

indokolás:

alperesi beavatkozó, - kérelmező - 2008. január 14-én kérelemmel fordult az alperesi hatósághoz arra hivatkozással, hogy a felperes megsértette vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét. Kérelmében előadta, hogy felesége rendelkezett ugyan hitelkártyával a felperesnél, ő azonban már 2005-ben is csak társkártyát kaphatott életkora - akkor 71 év - miatt. Az általuk használt hitel- és társkártya feltételeit másfél év tapasztalatai alapján kedvezőtlennek találták, ezért azt megszüntették. A megszüntetést megelőzően az alperesi beavatkozó új hitelkártya-igénylést nyújtott be a felperes cím szám alatti fiókjánál, melyre 2007. március 5. napján elutasító tartalmú választ kapott. Az alperesi beavatkozó kérelme szerint az elutasítás időpontjában töltötte be a 73. életévét, kb. 50 évig volt ügyfele a felperesnek, ahol jelentős összegű megtakarítást tartott, fizetési kötelezettségeinek mindig eleget tett. Az elutasítás kapcsán úgy döntött, hogy megtakarításait más pénzintézetbe helyezi át, és hitelkártyát is másutt igényel. A kérelmező alperesi beavatkozó a beadványához csatolta a felperesi bankfiókkal folytatott levelezései példányát, és a továbbiakban is arra hivatkozott, hogy a felperes intézkedése önérzetében is megsértette, mert álláspontja szerint egy idősebb ügyfél is lehet hitelképes, míg egy fiatal hitelképtelen, mindezek alapján kérte az eljárás lefolytatását.

Az alperesi hatóság a felperessel szemben megindította az eljárást, és érdemi nyilatkozat megtételére hívta fel. A felperes nyilatkozata szerint a bank nyilvántartásának átvizsgálását követően megállapítást nyert, hogy nincs írásos dokumentum arra nézve, hogy az alperesi beavatkozó 2007 márciusában hitelkártya-igénylést nyújtott volna be az adott fióknál, sem az igénylésre, sem annak állítólagos elutasítására nem áll rendelkezésre adat.

Véleménye szerint csak általános jellegű felvilágosítást nyújtottak az alperesi beavatkozónak a hitelkártya-igénylés feltételeiről, és az elbírálás fő elveiről. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó a hitelkártyához kapcsolódó társkártyával rendelkezett, így nem volt kizárva a hitelezésből, és őt így semmiféle hátrány nem érhette. A közigazgatási eljárás során az alperesi beavatkozó a felperes nyilatkozatára előadta, hogy a segítőkész banki alkalmazottak javasolták neki még 2005-ben a társkártyaigénylést, az életkori korlát áthidalása érdekében. A kedvezőbb kondíciók miatt kívánt 2007-ben saját nevén hitelkártyát igényelni, mely szolgáltatásból zárta ki a felperes minden ésszerű magyarázat nélkül.

A lefolytatott eljárás alapján az alperesi hatóság a 2008. május 13. napján kelt EBH/92/10/2008. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy 2007 márciusában az alperesi beavatkozót életkora miatt a hitelkártya-szerződés megkötésének lehetőségéből kizárta, mindezek alapján 3.000.000,-Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte a felperest, egyúttal megtiltotta az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát a honlapján. A határozat indokolása szerint az alperesi beavatkozó a védett tulajdonságának meglétét, azaz életkorát, továbbá az általa kérelmezett hitelkártya-szerződés megkötésének elutasításával okozott hátrányt, okirati bizonyítékokkal valószínűsítette, mellyel szemben a felperes mindössze azon állítása szerepelt, hogy az alperesi beavatkozó hitelkártya-igénylésének és elutasításának a bank rendszerében írásos nyoma nincs. Ezen állítását az alperesi hatóság nem fogadta el, mint ahogy azt sem tartotta elegendőnek az Ebtv. szerinti kimentéshez, hogy a felperes a kérelmező alperesi beavatkozó által becsatolt válaszleveleket üzletszabályzatának megfelelően készítette el.

Az alperes jogerős határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy az alperesi beavatkozó által csatolt bizonyíték a törvényben írt jogsértés, hátrány valószínűsítésére nem alkalmas, az alperesi hatóság kizárólag az alperesi beavatkozó nyilatkozatára alapította döntését. Becsatolta a lakossági hitelkártyatermék ügyintézése során a felperes bankfiókjainak eljárási rendjét szabályozó, továbbá az ügyfelek bejelentéseinek és információ kéréseinek ügyintézési rendjét szabályozó belső ügyviteli utasításának kivonatait, melyből álláspontja szerint megállapítható, hogy külön eljárás alá tartozik a hitelkártyatermék értékesítése, és más eljárást von maga után az ügyfelek panaszainak, bejelentéseinek intézése. Eltérő számítástechnikai rendszer végzi a hitelkártya-kérelmek rögzítését, a hitelbírálatot, valamint az ügyfelek értesítést a hitelbírálat eredményéről, illetve ettől független számítástechnikai rendszer kezeli az ügyfelek bejelentéseit és panaszait. Véleménye szerint az alperesi beavatkozó március 1. napján kelt levelének tartalma nem igazolja, hogy hitelkérelmet nyújtott volna be, ahhoz csatolta volna a szükséges iratokat, és írásos elutasítást kapott volna, sőt az elutasítás indokairól sem rendelkezik biztos információval, az alperesi beavatkozó tehát nem mutatott fel olyan bizonyítékot, amely szerint kezdeményezte volna szerződéses kapcsolat létrehozását a felperessel, illetve azt a felperes az Ebtv. 8.§-a szerinti okból elutasította volna. Bármilyen hátrányos megkülönböztetést csak létező elutasítás jelenthetett volna, ezt pedig csak 2007. március 1. előtt az alperesi beavatkozóhoz írott felperesi elutasító levél tartalmazhatott volna. A hátrány bekövetkezésének valószínűsítésére az alperesi beavatkozó által felhívott, és az alperes által kritika nélkül elfogadott három bizonyíték egyike sem alkalmas a felperes felelősségének megállapításához. Nem létező körülmény bizonyítása nem lehetséges, ezért nem helytálló az alperesi határozat megállapítása a tekintetben, hogy a kérelmező alperesi beavatkozó bizonyítékai alkalmasak lennének a jogsértés bizonyítására. Megjegyezte még keresetlevelében a felperes, hogy az alperes semmivel sem bizonyította, hogy a felperes akár általában, akár az alperesi beavatkozó esetében konkrétan kizárólag az igénylő életkorát a hitelkérelem elutasításának indokaként kezelné.