BH 2023.10.251 Egy tartós jogviszony, így a munkaviszony esetében a szerződési akarat feltárásánál az eset összes körülménye körében jelentőséget kell tulajdonítani a felek szerződéskötést követő, a teljesítés érdekében tanúsított tevékenységének [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (1) bek., 6:63.§ (1) bek.].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék M.70402/2021/26., Budapest Környéki Törvényszék M.70402/2021/30., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31236/2022/9., Kúria Mfv.10022/2023/4. (*BH 2023.10.251*)

***********

A tényállás

[3] A felperes 2018. április 30-i keltezéssel, 2018. május 1-jei kezdő nappal határozatlan idejű munkaszerződést kötött az alperessel, a munkáltató képviseletében az alperes házastársa, S. J. járt el. A munkaszerződés szerint az alperes személyi asszisztens munkakörben, havi 395 000 forint alapbér ellenében, heti 40 órában került foglalkoztatásra, munkavégzésének helye Sz. Ipartelep, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig S.J. volt. A munkaszerződés az alapbéren kívül egyéb juttatásként 70 000 forint munkáltatói lakáscélú támogatást is tartalmazott. A munkaköri leírás szerint az alperesnek a felperes autódiagnosztikai tevékenységével kapcsolatos piackutatást, megjelenés tervezést, koordinálást (web, média), eszközleltár nyilvántartást, meglévő piaci szereplő feltérképezését, professzionális autódiagnosztikával foglalkozó magyar és külföldi weboldalok felkutatását, valamint minden egyéb feladatot kellett elvégeznie, amelyre felettesétől szóban vagy írásban kapott utasítást.

[4] A peres felek 2018. május 4-én a munkaszerződést akként módosították, hogy az alperes a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen (például az otthonában) végzi a munkáját.

[5] S.J. és R.L. tagok és ügyvezetők között 2018. nyár elejére a korábbi baráti kapcsolat megromlott. Az alperes és a felperes nevében eljáró S.J. 2018. augusztus 2-án kelt megállapodásukban a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. A felek között fennálló munkaviszony időtartama alatt a felperes az alperes részére 1 781 798 forintot munkabér fizetett ki.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes munkáltató vagylagos kereseti kérelmet terjesztett elő. Keresetében elsődlegesen kártérítés jogcímén 1 781 798 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkaszerződés színlelt, mert az alperesnek már a szerződés megkötésekor sem állt szándékában dolgozni, a munkaszerződés megkötését követően ténylegesen sem végzett munkát és e célból rendelkezésre sem állt. Tényleges munkavégzési szándék hiányában történt a szerződéskötés, a tényleges munkavégzés hiánya és a munkabér kifizetése között oksági kapcsolat áll fenn.

[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnél ténylegesen munkát végzett és rendelkezésre állási kötelezettségének is eleget tett. A munkáltatónak nem csak joga, hanem kötelezettsége is a munkavégzéshez szükséges irányítás annak érdekében, hogy a munkavállaló a munkáját megfelelően ellássa. Nem vitatta, hogy a munkaviszony fennállása alatt kevés feladat elvégzésére kapott utasítást, az első hónapot követően a munkáltató minimális munkavégzést várt el tőle, ezért került sor három hónap elteltével a munkaviszony megszüntetésére.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[8] A törvényszék ítéletével a felperes elsődleges keresete szerint kötelezte az alperest 1 781 798 forint és ezen összeg után 2018. augusztus 3-tól számított késedelmi kamata megfizetésére.

[9] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy a munkaszerződésben szereplő munkakör a munkaszerződés megkötését megelőzően, illetve a közös megegyezéses megállapodás aláírását követően sem létezett a felperesnél, a felperes nem végzett olyan tevékenységet, amelyre hivatkozva sor került volna a peres felek közötti munkaszerződés megkötésére. Értékelte, hogy az alperes foglalkozás-egészségügyi vizsgálatára nem került sor, nem rendelkezett megfelelő hozzáértéssel, ismerettel, tudással, végzettséggel azon feladatok elvégzésére, amelyek a munkaköri leírásban szerepeltek. Az alperes a munkaviszonyra jellemző minőségű és volumenű munkát sem végzett, ilyen munkavégzést a munkáltatói jogkört gyakorló házastársa sem várt el tőle. Mindebből arra következtetett, hogy a felek akarata reálisan nem irányulhatott a perbeli munkaszerződés feltételeinek megfelelő munkaviszony létrehozására, következésképp a megkötött munkaszerződés semmis.

[10] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 30. §-a alapján alkalmazandó Mt. 179. §-a szerinti kártérítés szabályait alkalmazta a marasztalás során. Álláspontja szerint az alperes az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kötelezettségét megszegte és azzal, hogy a munkabérét felvette, a felperes számára kárt okozott, amelynek megfizetésére köteles.

[11] Az alperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

[12] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perben a felperesnek kellett bizonyítani, hogy a felek szándéka nem irányult munkaviszony létrehozására, ugyanakkor a perben tanúként meghallgatott S.J., illetve az alperes evvel ellentétes nyilatkozatot tett.

[13] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a munkaszerződés semmisségét kizárólag az alperes munkavégzésének hiányára alapította, ugyanakkor ez a körülmény nem feleltethető meg a felek szerződéskötéskori szándékának. Valamennyi, az elsőfokú bíróság által felsorolt körülmény, már magát a munkavégzést, annak tartalmát, minőségét vizsgálta, amelynek a szerződéskötési akarat elbírálása szempontjából nincs jelentősége.

[14] A másodfokú bíróság - a törvényszék érvelésével szemben - jelentőséget tulajdonított a másik ügyvezető, nyilatkozatának, amely szerint a felperesi társaság 2018. I. negyedévében vásárolt néhány olyan eszközt, amely az autódiagnosztikai tevékenységhez szükséges, továbbá tudott az együttműködési megállapodásról is.

[15] A munkaviszony keletkezési körülményei körében értékelte, hogy S.J. a munkaszerződés megkötésekor ügyvezető volt, rendelkezett munkáltatói jogkör gyakorlásra jogosultsággal, továbbá R.L. ügyvezetőt a munkaviszony létrejöttéről e-mailben tájékoztatta. A felperesi képviselő tudott a foglalkoztatás tényéről, azonban azzal nem értett egyet, amit közölt S. J.-al is. A másodfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított a felperes 2020. január 3-án kelt keresetlevélben tett előadásnak, amely szerint a felperes az alperes munkaviszonyának megszűnését követő másfél évvel később kutakodott az alperesi munkavégzés kapcsán. Mindezek alapján az ítélőtábla szerint nem életszerű, hogy bár az ügyvezető már közvetlenül a szerződés megkötését követően tudott a munkaviszonyról, azonban csak jóval később realizálta, hogy az alperesi munkavégzés hiányában semmis szerződés jött létre.