A Fővárosi Törvényszék P.23333/2006/32. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bíró: Béres Balázs

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.23333/2006/32.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20813/2008/5., Kúria Pfv.20184/2010/7. (BH 2011.10.282)

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG ....B.P..../2006/32.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe. szám; ügyintéző: dr. Simon Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (felperes címe) II. rendű felpereseknek

a dr. Kiss Tibor Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe., valamint dr. Barna István meghatalmazott (alperes címe szám) által képviselt Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Korház (1115 Tétényi út 12-16. szám) alperes ellen kártérítés iránt folyamatba tett perében, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a jogi előadó neve jogi előadó (ügyvéd címe) beavatkozó neve (beavatkozó címe) meghozta a következő ítéletet.

ÍTÉLETET

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 nap alatt az alperesnek 20.000.-(Húszezer)forint, míg a beavatkozónak 15.000.-(tizenötezer)forint perköltséget.

Az állam által előlegezett költséget és a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amit 5 egyező példányban a Fővárosi ítélőtáblához címezve, de a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; "az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

Ha a fellebbezésben vitatott érték a kétszázezer forintot vagy a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékát nem haladja meg, fellebbezésnek az elsőfokú eljárás szabályainak megsértése vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. A másodfokú eljárásban új tények -állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének csak akkor van helye, ha erre az elsőfokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor. Ha a fellebbezés a megjelölt hivatkozást nélkülözi, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezést hivatalból elutasítja.

INDOKOLÁS

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a következő tényállást állapította meg. Az I. és II. rendű felperesek házastársak, a néhai III. rendű felperes pedig gyermekük volt. Az I. rendű felperes terhességét 2004. február 12-én állapították meg. 2004. február 25-én vették terhesgondozásba. Az első magzatmozgás 2004. április 12-én volt, míg a szülés várható időpontját 2004. szeptember 19-ben jelölték meg. Kezelőorvosa 1 személy volt. Felperes a terhesgondozáson részt vett, terhessége zavartalannak volt mondható. 2004. szeptember 20-án az I. rendű felperest 1 személy megvizsgálta, zárt méhszájat rögzített nála. Tájékoztatta az I. rendű felperest, hogy amennyiben szeptember 28-ig nem indul meg a szülés, jelentkezzen az alperesi kórházban. A felperes ennek eleget tett, az alperesi szülészeti osztályra 2004. szeptember 28-án vették fel. Az alperesnél napi két szívhangvizsgálatot írtak elő. Miután a szülés spontán nem indult meg, fájásindító infúziót kapott, amire nem reagált. A kezelést két nap múlva megismételték. Október 1-én jelezték az I. rendű felperesnek, hogy legkésőbb október 4-én megindítják a szülést. Az I. rendű felperesnek 2004. október 2-án este fájásai kezdődtek, azok azonban október 3-án reggel 7 óra körül gyengültek. Az I. rendű felperes ekkor oxitocin infúziót kapott, amelyre a fájások újrakezdődtek. Az alperesi orvosok észlelték, hogy a néhai III. rendű felperes hátsó koponyaforgással születik. A szülés meggyorsítása érdekében növelték az infúzió adagját. A III. rendű felperes 2004. október 3-án 9 óra 10 perckor született meg. Érett, túlhordott csecsemő küllemét mutatta, nem sírt fel, életjelenségei szerények voltak. A neonatológus - miután a gyermek spontán nem légzett - intubálta, és kézzel lélegeztette. A III. rendű felperes állapota ettől javult, majd 10 perc elteltével a spontán légzés is beindult, sírt, de reflexei nem voltak kiválthatóak. Kórlapján rögzítették, hogy a fej megszületése után meconiumos (friss magzatvíz) ürült. A gyermek orrában, garatában mecomiumos magzatvíz nem volt. Az alperesnél a III. rendű felperes tekintetében sav-bázis vizsgálatot a szükséges tárgyi feltételek hiányában nem tudták elvégezni. A gyermek légzése azonban rendeződött, nála 99-es saturációt mértek. Ezen túlmenően inkubátorba helyezték, enitromicines kezelést kapott, mérték a vércukorszintjét, és folyamatosan monitorozták. Figyelemmel az idegrendszeri elváltozásokra, 2004. október 3-án 11 órakor a Schöpf-Mérei Kórházba szállították. Itt elvégezték a sav-bázis vizsgálatot, ami súlyos születékörüli osxigénhiányos állapotra utalt. A gyermek túlhordottsága II. foknak felelt meg. A Schöpf-Mérei Kórházban megállapították, hogy a születéskori oxigénhiányos állapot az idegrendszeri károsodás mellett érintette a gyermek máj és veseműködését is. Ezt azonban a kórházban helyre tudták állítani. Az elvégzett agyi ultrahang vizsgálat mindkét agyféltekére kiterjedő agysorvadást, illetve agykamratágulatot állapított meg. Mindez megfelelt a születés körüli oxigénhiányos állapotnak. A Schöpf-Mérei Kórházban a gyermeket 2004. november 15-ig kezelték, majd a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetbe helyezték át. 2004. november 19-én került haza. A fejlődésben visszamaradt, nem sírt, szükségleteit nem jelezte, végtagjait, fejét emelni nem tudta, ingerekre nem, vagy csak kis mértékben reagált. Nem volt érdeklődő. A III. rendű felperes 2005. május 18-án légzési elégtelenség következtében elhunyt. Boncolás nem történt. Jogutódjai az I. és II. rendű felperesek.

Pontosított keresetükben a felperesek az I. rendű felperes szülés előtti és szülés alatti ellátása, illetve a néhai III. rendű felperes születés utáni ellátása kapcsán kérték az alperes kártérítési felelősségének megállapítását. Hivatkoztak az Eü. tv. 77. § (3)

"bekezdésére. Arra, hogy az alperes orvosai nem az elvárható legnagyobb gondossággal jártak el, amikor a terminustúllépésben lévő I. rendű felperesnél nem végeztek naponta CTG vizsgálatot, és ezáltal elzárták magukat attól, hogy egy korábbi császármetszést alkalmazzanak, vagy a szülést megindítsák. Álláspontjuk szerint az alperes ilyen esetben csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a megfelelő eljárás esetén sem lett volna a néhai III. rendű felperesnek nagyobb esélye az egészségesen való megszületésre.

Hasonló tartalommal hivatkoztak a felperesek az OTT leletre is azzal, hogy az alperesi felelősség alóli mentesülés feltétele az, hogy a korábbi császármetszés esetén sem lett volna esélye a gyermeknek a károsodás elkerülésére. Kérték továbbá a felperesek annak megállapítását is, hogy az alperes orvosai a gyermek megszületését követően sem az elvárható legnagyobb gondossággal jártak el. Nem végeztek sav-bázis vizsgálatot, ami jelentősen hozzájárult a gyermek állapotának romlásához. Összegszerűségében a felperesek összesen 29.000.000.-forint nem vagyoni kárpótlás és 2.000.000.-forint vagyoni kár megtérítésére kérték az alperes kötelezését.