A Szegedi Ítélőtábla Bhar.147/2014/6. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 8. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 331. §, 386. §, 387. §, 388. §, 398. §, 513. §, 514. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Járásbíróság B.1664/2012/10., Szegedi Törvényszék Bf.744/2013/6., *Szegedi Ítélőtábla Bhar.147/2014/6.*

***********

Szegedi Ítélőtábla

Bhar.I.147/2014/6.

A Szegedi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Szegeden, 2014. július 2. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. február 24. napján kihirdetett 3.Bf.744/2013/6. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a akként, hogy

a vádlottat a rágalmazás vétsége (1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól

f e l m e n t i .

Kötelezi a magánvádlót, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a vádlottnak 190.500,- (százkilencvenezer-ötszáz) forint felmerült bűnügyi költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Szegedi Járásbíróság 2013. május 8. napján kihirdetett 12.B.1664/2012/10. számú ítéletével a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja) vádja alól felmentette és a magánvádlót kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg dr. Bálint Gábor ügyvéd, meghatalmazott védő pénztárába 190.500,- forint jogi képviselői díjat.

Az első fokú ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

A magánvádló 2012. július 20. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés alapját a vádlottnak a 2012. június 22. napján tartott [1. sz. település megnevezése] Megyei Jogú Városi Önkormányzati Közgyűlésén elhangzott felszólalása képezte. A vádlott, mint önkormányzati képviselő a közgyűlési vitába bekapcsolódva - többek között - azt mondta, hogy "olyan kiváló sikeres menedzserről beszélnek - megérdemelte ezt a hatalmas végkielégítést -, aki elment [2. sz. település megnevezése]-be fürdőt építeni és csődbe vitte a várost, hiszen 2-3 milliárddal került többe a [2. sz. településbeli] fürdőberuházás".

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel az ellene vád alól. Ezt részben azzal indokolta, hogy a vádlott hivatalos személyként, hivatali eljárásában a közérdek kapcsán, közgyűlési vita során mondta el a magánvádló által sérelmezett mondatokat. Ezáltal hivatali működéséből eredő jogait gyakorolta valós közérdekből, és jogszerűen tett nyilatkozatot. Emellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott által mondottak nem tekinthetők tényállításnak, hanem csupán értékítéletnek. Ez utóbbi valóságtartalmának bizonyítását előíró követelmény teljesítése általában lehetetlen, sérti a véleményalkotás szabadságát. A véleménynyilvánítás pedig az alaptörvényben biztosított alapjogok egyike, ami csak annyiban és akkor korlátozható, amennyiben az másik alapjogi érvényesítése és védelme érdekében feltétlenül szükséges. Tekintettel arra, hogy a vádlott önkormányzati képviselőként hivatalos személynek minősül, aki hivatali eljárása során fogalmazott meg a magánvádlóval szemben közérdekből egy sarkosnak mondható értékítéletet, magatartásával nem lépett a jogellenesség talajára, ezáltal bűncselekményt sem valósított meg.

Az első fokú ítélettel szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a tényállás téves megállapítása miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A magánvádló jogi képviselője a fellebbezés írásban benyújtott indokolásában elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatását és a vádlott bűnösségének megállapítását, vele szemben büntetés kiszabását, másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A vádlott védője az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Szegedi Törvényszék 2014. február 24. napján kihirdetett 3.Bf.744/2013/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerinti rágalmazás vétségében megállapította és ezért a vádlottat megrovásban részesítette. Mellőzte a magánvádló 190.500,- forintra kötelezését és a vádlottat kötelezte arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően 15 napon belül fizessen meg a magánvádló részére 20.000,- forint eljárási költséget.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozottnak tartotta, ezért megállapította, hogy annak hatályon kívül helyezésére törvényes lehetőség nincs.

Bhar.I.147/2014/6.

A törvényszék álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból téves jogi következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a vádlott a felszólalásában véleményének adott hangot és ezért bűncselekmény hiányában nem büntethető.

A törvényszék szerint a vádlott a sérelmezett mondatában tényt állított, mert egy múltban megtörtént eseményre hivatkozott oly módon, hogy az a magánvádló becsületének csorbítására volt alkalmas. A másodfokú bíróság - csakúgy, mint az elsőfokú bíróság - az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) számú határozatára hivatkozott. Az elsőfokú bíróság e határozatból azt emelte ki, hogy kiemelkedő alkotmányos érdek az állam és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága. A másodfokú bíróság viszont arra hivatkozott, hogy a határozat szerint a nyilatkozó személytől foglalkozása vagy hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható a tények valóságtartalmának vizsgálata és ha ezt a gondosságot elmulasztja, úgy a rágalmazás bűncselekménye akár eshetőleges szándékkal is elkövethető. A másodfokú bíróság e mulasztást rótta fel a vádlottnak, amikor azt állapította meg, hogy a hamis tény állításával a magánvádlóra vonatkozóan becsületcsorbítására alkalmas tényt állított. Ezért a már korábban írtak szerint az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlott bűnösségét megállapította.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést, a másodfokú ítélet megváltoztatása és a vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentése végett.

A vádlott védője fellebbezését írásban részletesen indokolta, abban a magánvádló 190.500,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezését is kérte.

A magánvádló jogi képviselője útján fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, amiben a másodfokú ítélet helybenhagyását és a vádlott kötelezését kérte az első-, másod- és harmadfokú eljárásban felmerült valamennyi bűnügyi költség, illetve ügyvédi munkadíj megfizetésére.