ÍH 2009.170 TARTÁSI SZOLGÁLTATÁS FOGALMA - ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTÉNEK FELTÉTELE - TARTÁSI ELEM SZÜKSÉGESSÉGE AZ ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉSNÉL - VÉGRENDELETI TANÚK EGYÜTTES JELENLÉTE

I. A végrendelet érvénytelenségével kapcsolatos igényét az arra jogosult egyrészt a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti per indításával, másrészt az ellene indított perben védekezésként a végrendelet érvénytelenségére hivatkozással terjesztheti elő.

II. A tartási szolgáltatás fogalmi eleme, hogy az eltartó saját vagyona terhére vállalja az eltartást. Amennyiben a kötelezett által nyújtott szolgáltatás fedezetét nem a saját vagyona, hanem az eltartott biztosítja, a tartási elem hiányában öröklési szerződés nem jön létre.

III. A végrendeleti tanúk együttes jelenléte a végrendelet érvényességének abban az esetben is feltétele, ha az örökhagyó a végrendeletet nem a jelenlétükben írja alá, hanem a korábbi aláírását magáénak ismeri el [Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pont, 655. §, 656. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék P.25680/2006/28., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20502/2009/3. (*ÍH 2009.170*)

***********

Az örökhagyó és az alperesek között 2004. január 24-i keltezéssel "eltartási szerződés" elnevezésű szerződés jött létre. Ebben rögzítésre került, miszerint a felek megállapodnak abban, hogy az eltartók az eltartott teljes körű öregségi ellátását elvállalják, az eltartott saját tulajdonú házas ingatlanának és maradó javainak tulajdonjogáért. Az eltartott a szerződésben megjelölt ingatlanában lakik, azt továbbra is lakni fogja önállóan, kizárólagos használattal, az eddigi életvitele szerint. Abba a másik szerződő fél szükség szerint besegít, valamint a részletezett szolgáltatásokat adja.

Amennyiben az eltartott egészségi állapota miatt állandó felügyelet szükséges és ez otthonában nem megvalósítható, akkor átköltözhet az eltartók szomszédban lévő házába, egy szoba kizárólagos használatával. Az eltartók elhalálozás után intézik a végtiszteletet és temetkezést. Megállapodtak a felek abban is, hogy az eltartó tulajdonát képező É., D.-i utca 93. szám alatti ingatlana és maradék javai, halála után kerülnek az eltartók tulajdonába. Ugyanakkor az eltartó beleegyezik, hogy az eltartók javára a telekkönyvben elidegenítési és terhelési tilalom kerüljön bejegyzésre. Az okiratot a szerződő felek, valamint két tanú írták alá.

Az örökhagyó 2004. szeptember 11. napján írásbeli magánvégrendelet alkotott, amelyben úgy rendelkezett, hogy az É., D.-i utca 93. számú ingatlanát és az ingatlanban található összes ingóságát - rokoni szeretetből és eltemettetéséről való gondoskodás végett - egyetlen élő rokonára a felperesre hagyja. Ugyancsak őt illeti meg betétkönyve és összes készpénze is.

2005. május 16-án az örökhagyó az alperesek házánál elesett, balesetet szenvedett, ekkor mentővel szállították kórházba, intenzív osztályra. Innen elfekvő részlegre vitték, majd 2005 augusztusában szociális otthonba került. 2005. augusztus 12. napján az É.-i szakorvosi rendelőintézet pszichiátere a gyámhivatalnak adott véleményében kérte az örökhagyó cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésének elindítását, mert ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, pszichiátriai betegsége miatt tartósan, nagymértékben csökkent.

2005. november 9. napján a gyámhivatal keresetet nyújtott be az örökhagyó cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése iránt. A pert a bíróság megszüntette, mert az örökhagyó a kitűzött első tárgyalást megelőzően 2006. április 23. napján elhunyt.

Az örökhagyónak leszármazója, házastársa, illetve utána öröklésre jogosult más ismert rokona nem volt. A hagyatéki eljárásban a felperes csatolta a javára szóló végrendeletet, míg az alperesek a 2004. január 24. napján létrejött szerződést és ennek alapján kérték a hagyaték részükre való átadását. A felperes az alperesi szerződés, az alperesek pedig a felperesi végrendelet érvényességét vitatták. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal szerződéses öröklés jogcímén egymás közt egyenlő arányban az alpereseknek adta át, míg a felperest felhívta, hogy figyelembe nem vett igényét perben érvényesítse. A hagyatékátadó végzés indokolása szerint a közjegyző a 2004. január 24. napján kelt szerződés nyelvtani értelmezése alapján megállapította, hogy az tartalmilag öröklési szerződés formájában megjelenő végintézkedés, ami rendelkezik az alapvető alaki érvényességi kellékekkel.

A felperes keresetében a 2004. január 24. napján kelt, az alperesek és az örökhagyó között létrejött szerződés érvénytelenségének és a végrendelet alapján végrendeleti örökösi minőségének megállapítását kérte. A bíróság kötelezze az alpereseket, hogy a birtokukban tartott hagyatékot elszámolással a felperesnek adják át. Az érvénytelenséget a Ptk. 649. §-a alapján megtévesztésre, a Ptk. 655. §-a szerinti tartalmi elemek hiányára, valamint a Ptk. 629. §-ára alapítva alaki okból kérte megállapítani. Érvelése szerint az öröklési szerződés esetén az örökhagyóval szerződő fél tartás, vagy életjáradék fejében válik örökössé. A szerződéses örökös részéről a szerződés szükségszerű tartalma a kötelezettségvállalás az örökhagyó tartására, illetve részére életjáradék fizetésére a Ptk. 586. §-ában és az 591. §-ban megjelölt tartalommal. Az alperesi szerződés szerinti szolgáltatások nem felelnek meg az öröklési szerződés tartalmi elemeinek, mert ellátásának költségeit az örökhagyó fizette, az alperesek egyéb szolgáltatásainak ellenértékét is megtérítette, mindezekről egy elszámolási füzetet vezettek. Erre tekintettel a felperes álláspontja szerint az örökhagyót félrevezették, megtévesztették a szerződés tartalmát tekintve. Ezt támasztja alá, hogy a szerződésben foglaltak ellenére szociális otthonba került, a szerződésről másnak nem volt tudomása. Az örökhagyót halálát követően a felperes temettette el és viselte annak költségeit. Mindezekre figyelemmel az örökhagyó tévedett szerződéses nyilatkozata tartalmában, illetőleg ilyen nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni, valamint tudomása sem volt arról, hogy ilyen nyilatkozatot tett. Az öröklési szerződés alaki érvényességi feltételeire a Ptk. 629. §-a az irányadó. Ebből következően a szerződés aláírásánál a tanúk együttes jelenléte is szükséges. A perbeli esetben maguk a tanúk nyilatkoztak az eljárás során arra, hogy a szerződés aláírásakor együttesen nem voltak jelen. A szerződés tehát érvénytelen és nem felel meg semmilyen más, halált követően joghatást kiváltó okiratnak sem.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a szerződést megfelelően teljesítették, az örökhagyót kötelezettségüknek megfelelően rendszeresen ellátták. A 10. sorszám alatt előterjesztett beadványukban kérték az örökhagyó felperes javára szóló, 2004. szeptember 11. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását az okból, hogy az öröklési szerződéssel lekötött javakról érvényesen nem rendelkezhetett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyó 2004. szeptember 11. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen.