A Pécsi Ítélőtábla Gf.40013/2015/15. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 297. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 5. §] Bírók: Berki Csilla, Gyöngyösiné dr. Antók Éva, Kovács Ildikó

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.40.013/2015/15 szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kretzer Gábor ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - Winkler Barna és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes kártérítés megfizetése iránt indított perében a ... Törvényszék 2015. február hó 23. napján kelt .... számú ítélete ellen az alperes részéről 46. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség megfizetésre kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 931.000,- (kilencszázharmincegyezer) forint elsőfokú és 1.255.000,- (egymillió-kettőszázötvenötezer) másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén az 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 26. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó német BGB 249.és 252. §-a szerint 9.877.520,- forintot és ennek kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy felek között a ... frsz.-ú ... jármű javítására 2008. január hó 21. napján szerződés jött létre, alperes 2008. március hó 3. napján zálogjogára hivatkozással a gépjármú kiadását megtagadta. Kifejtette, hogy a zálogjogot az alperes az általa hivatkozott három jogcímé közül egyik alapján sem gyakorolhatta jogszerűen. Kiemelte, hogy az üzleti kapcsolatból eredő, felperessel szemben fennálló igényre hivatkozással a zálogjog gyakorlását az ÁSZF 7.1. pontja szerinti, és a BGB 647. §-ban foglalt feltételek hiánya - a követelés nem vitatott vagy jogerős ítéleten alapul, illetve a megrendelés tárgya a felperes tulajdonában van - kizárta, a követelést a felperes vitatta, és a gépjármű nem volt a tulajdonában, mivel azt lízingelte. Kiemelte, hogy az alperesi előlegszámla alapján sem volt helye a zálogjog gyakorlásának, mivel az előleg nem az elvégzett munka díja, hanem a későbbi javítási munka ellenértékének fedezete. Megállapította, hogy az esetleg elvégzett javításból eredő díjigényre sem alapíthatta az alperes a zálogjogát, mivel a javítási díjat nem számlázta le, a felperest fizetésre nem szólította fel. A BGB 393. §-a alapján alaptalannak találta az alperes által a ... Bíróság jogerős, felperest marasztaló határozatára alapított beszámítási kifogást. Megállapította, hogy a BGB 393. §-a kizárja a beszámítást a szándékosan okozott kárból eredő követeléssel szemben, ezért, mivel alperes a kárt szándékosan okozta - tudta, hogy a jármű nem a felperes tulajdona, és a követelése vitatott - beszámításra nem jogosult. A jármű jogellenes visszatartása és a felperes tevékenységéből kiesése miatti a kirendelt igazságügyi szakértő által kimunkált elmaradt haszon megfizetésére a BGB 249., 252. §-a alapján kötelezte az alperest.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a jármű tulajdonosi hátteréről tudomással bírt. Hivatkozott arra, hogy a felperes a kár összegét nem bizonyította, mivel az igazságügyi szakértő csak a főkönyvi kivonatok alapján dolgozott, nem álltak rendelkezésre az árbevétel, beszerzési értékek, költségek adatai. Hangsúlyozta, hogy a javítást megkezdte, ebből eredő követelése biztosítására a zálogjog megillette, ezért tevékenysége nem volt jogellenes, felróható, vele szemben kártérítési igény nem érvényesíthető. Kiemelte, hogy szándékos károkozás részéről nem történt, ezért beszámításra a BGB szerint jogosult. Utalt arra, hogy téves a javítás felfüggesztésére, a felperes részéről a többszöri visszaszolgáltatásra felhívásra vonatkozó tényállítás, és az, hogy alperes a zálogjogát adásvételi szerződésből eredően gyakorolta. Kiemelte, hogy a javítást megkezdte, közömbös, hogy a javítási költségeket kiszámlázta-e. Kifejtette, ha zálogjogát eredetileg jogszerútlenül is gyakorolta, akkor a jogerős bírósági ítélet meghozatalától (2009. január hó 26.napja), de legkésőbb a felperes tulajdonszerzésétől (2010. június hó 3. napja) beállt a zálogjog érvényesíthetősége. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 215. § megsértésével a kereseten túlterjeszkedett, mivel a felperes által a keresetben megjelölt 2010. március 1. napja kamatfizetési kezdő időponthoz képest 2009. augusztus hó 16. napjától kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés megalapozott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:

Az alperes 2008. március hó 3. napján e-mailben az alábbiakról tájékoztatta a felperes jogelődjét: