BH 1988.4.99 Az akarati elv érvényesülésének szempontjai a végrendelet értelmezésénél [Ptk. 599. § (2) bek., 637. § (1) bek., PK 82 sz. és PK 85. sz.].

Az örökhagyó 1985. december 29-én 85 éves korában leszármazó és házastárs hátrahagyása nélkül meghalt: törvényes örökösei oldalági rokonai, a peres felek lennének.

Az örökhagyó szociális otthonban élt, ahol keresztfia a felperes rendszeresen látogatta, és részére különböző szolgáltatásokat nyújtott. Ezért az örökhagyó 1982. augusztus 5-én egy sajátkezűleg írt és "ajándékozásnak" nevezett okiratban a következőképpen rendelkezett: "Halálom után minden ingó és in és értékemet a megtalált kis pénzemet K. J-nak ajándékozom, aki keresztfiam, ezért kérem, hogy ő temessen el halálom után". Majd a keltezés helyének és időpontjának feltüntetése mellett az örökhagyó a fenti rendelkezését a következőkkel egészíti ki ". . . még a betétkönyvem is a keresztfiamnak ajándékozom". Ezt követően az örökhagyó a végrendeletet aláírta.

Az állami közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban az alperesek az okirat végrendeleti jellegét nem ismerték el, hozzájárultak azonban ahhoz, hogy az örökhagyó 15 391 forint betéti összegű takarékbetétkönyvét ajándékozás jogcímén, a felperes kapja meg. Így a közjegyző a fenti takarékbetéti összeget teljes hatállyal a felperesnek, míg az örökhagyó négy ingatlanilletőségét ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén - örökrészük arányában - a peres feleknek adta át.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó által 1982. augusztus 5-én sajátkezűleg készített okirat érvényes írásbeli magánvégrendelet, és ennek alapján az örökhagyó minden vagyonában - így az ingatlanokban is - ő jogosult örökölni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és vitatták az okirat végrendeleti jellegét. Elismerték, hogy a felperes bizonyos szolgáltatásokat nyújtott az örökhagyónak, és előadásuk szerint ez volt az indoka annak, hogy a felperes javára szóló ajándékozás érvényes létrejöttét a takarékbetétkönyv vonatkozásában már a hagyatéki eljárás során elfogadták.

A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság álláspontja szerint az örökhagyó által 1982. augusztus 5-én sajátkezűleg írt okirat nem tekinthető érvényes írásbeli magánvégrendeletnek, mert nem felel meg a Ptk. 629. §-a szerinti alakiságoknak.

A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, megállapította, hogy az örökhagyó által 1982. augusztus 5-én kelt és ajándékozásnak címzett okirat írásbeli magánvégrendeletnek tekintendő, és az az ingóságok vonatkozásában érvényes. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az okirat tartalmazza azokat az alapvető feltételeket, amelyeket a PK 85. számú állásfoglalás az okirat végrendeleti jellegéhez megkíván: azaz halál esetére szóló rendelkezést tartalmaz és egyértelműen az örökhagyótól származik. Az okirat egyébként megfelel a végrendelet alakiságaira irányadó szabályoknak is. "Tény viszont az is, hogy a szóban forgó okirat az örökhagyó ingatlanai tekintetében nem tartalmaz rendelkezést, vagyis az okirat az ingatlanok vonatkozásában érvényes írásbeli magánvégrendeletnek nem tekinthető".

A jogerős ítélet alapján az állami közjegyző a 8. sorszámú végzésével megállapította, hogy a 6. sorszámú ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 599. §-ának (2) bekezdése szerint amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.