BH 1997.11.522 Szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek [Ptk. 5. § (3) bek., 295. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította, és megállapította, hogy a perbeli ingatlanra 1993. június 10-én a felperesek között létrejött adásvételi szerződés az alperes 1/3 tulajdoni hányada tekintetében érvénytelen. Elrendelte az alperes tulajdoni illetőségére az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítását, míg ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a szerződés teljes egészében érvénytelen. A jogerős ítélet alapján megállapított tényállás szerint a perbeli ingatlannak - egymás közt egyenlő arányban - az I-II. r. felperesek, valamint az alperes voltak a tulajdonosai. Az I. r. felperes 1993. február 19-én a III-IV. r. felperesekkel ingatlan-adásvételi előszerződést kötött az ingatlanra. Az I-II. r. felperesek az 1993. május 21-én kelt levelükben az elővásárlási jog gyakorlására hívták fel az alperest, aki azt közölte, hogy ezzel a jogával nem él. Ezt követően 1993. június 10-én az I-II. r. felperesek és a III-IV. r. felperesek adásvételi szerződést kötöttek. A szerződés eladóként feltünteti az alperest is, azonban ő a szerződést nem írta alá, ezért a szerződés azt tartalmazza, hogy a tulajdonostársak jognyilatkozat pótlására pert indítanak, miután az alperes korábban az elővásárlási jogával sem élt.

A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a felperesek jognyilatkozat pótlására indított keresete alaptalan, mert nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon. Sem a Ptk. 5. §-a, sem 295. §-a alapján nem pótolható az alperes jognyilatkozata ahhoz, hogy a tulajdoni hányadát értékesítse. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes tulajdoni hányadára vonatkozóan az adásvételi szerződés nem jött létre, mert az alperes a szerződést nem írta alá. Ugyanakkor az 1993. május 21-én kelt levél nem tekinthető szabályos felhívásnak az elővásárlási jog gyakorlására, a szerződés pedig nemcsak az I-II. r. felperesek tulajdoni hányadaira, hanem egységesen az egész ingatlanra vonatkozott. Ezért az egész szerződés érvénytelen, miután abban az alperes 1/3 tulajdoni hányadának sorsa nem különíthető el, következésképpen alapos az alperes viszontkeresete, amelyben a felperesek szerződése érvénytelenségének megállapítását kérte.

A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a kereset teljesítését és a viszontkereset elutasítását kérték. Ebben azt adták elő, hogy az előzményekre figyelemmel joggal való visszaélésnek minősül az alperesnek az a magatartása, hogy az adásvételi szerződést eladóként nem írta alá. Az alperes elzárkózása nem volt rendeltetésszerű joggyakorlás, ettől függetlenül azonban az I-II. r. felperesek tulajdoni hányada tekintetében a szerződés mindenképpen érvényesen létrejött, ezért a másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontja jogszabálysértő.

Az alperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályában való fenntartását kérte.

Mindenekelőtt megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bek.], ezért az nem vonatkozott arra az ítéleti rendelkezésre, amellyel a bíróság az alperes tulajdoni hányada tekintetében a szerződés érvénytelenségét állapította meg, és rendelkezett annak jogkövetkezményéről.