BH 2015.10.273 Ha a tanú mentességi jogával élve kinyilvánítja, hogy hozzátartozójával szemben nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, a továbbiakban nem csupán a korábbi vallomásai, hanem az általa tett feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők bizonyítékként [Be. 82. § (1) bek., 84. §].

[1]A terheltet a járásbíróság a 2014. május 16. napján kelt ítéletével, illetve a törvényszék a 2014. november 13-án jogerős végzésével a 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 322. § (1) bekezdésébe ütköző közveszélyokozás bűntettének kísérlete, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és egy esetben a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége, és a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

[2]A bíróság jogerős ítéletével szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[3]A terhelt a terhére rótt és megállapított zaklatás vétségét nem vitatva arra hivatkozott, hogy a feleségét soha nem bántalmazta és nem fenyegette meg semmivel.

[4]A magánlaksértéssel kapcsolatosan jelezte, hogy a távolságtartás elrendelése ellenére bizonyos alapvető személyes szükségleti dolgokat magához kellett vennie, ezért ment a lakásba.

[5]A közveszélyokozással kapcsolatosan pedig arra hivatkozott, hogy a gázolajat tartalmazó kanna véletlenül borult fel és mivel annak kupakja nem volt rendesen rácsavarva, kis mennyiségű gázolaj kiömlött, ám nem állt szándékában azt meggyújtani, és a szakértők sem találtak égésre utaló jeleket.

[6]A terhelt hivatkozása szerint a volt feleségét, a sértettet az elsőfokú eljárás során befolyásolták a vallomás megtételében, és ezért kerülhetett sor arra, hogy a másodfokú bíróság a sértett vallomását teljes egészében kirekesztette a bizonyítékok köréből.

[7]Ezen túlmenően a terhelt sérelmezte a vele szemben alkalmazott büntetés súlyosságát is, ezért a törvénynek megfelelő ítélet meghozatalát indítványozta.

[8]A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát - eltérő okokból - alaposnak tartva a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[9]A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány abban a részében, amelyben az olajoskanna véletlen felborulására hivatkozik, törvényben kizárt.

[10]Ugyanakkor viszont a másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjában felsorolt feltétlen eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor a sértett - volt feleség - valamennyi korábbi vallomásának kirekesztésével egyidejűleg nem indokolta meg, hogy annak hiányában milyen tények és milyen bizonyítékok alapján állapítható meg a terhelt bűnössége a közveszélyokozás bűntettének kísérletében.

[11]Ezen túlmenően a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a magánlaksértés vétsége nem csak nem tényállásszerű, hanem ennek jogi indokolása is elmaradt.

[12]A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontja az alábbiak szerint alapos.

[13]A terhelt felülvizsgálati indítványában vitatja az ítélet azon ténymegállapítását, miszerint a kannából gázolajat locsolt volna szét, és "itt döglesz meg bent a házban velem együtt" felkiáltással előbb öngyújtóval, majd egy meggyújtott papírzsebkendővel megpróbálta volna azt lángra lobbantani.

[14]Álláspontja szerint a gázolaj véletlen folytán borult fel, és semmilyen módon nem kísérelte meg azt meggyújtani.

[15]A felülvizsgálati indítvány lényegét tekintve a bíróságok által megállapított tényállás helyességét vitatta arra hivatkozással, hogy az megalapozatlan, téves, és nem felel meg a valóságnak.

[16]Ugyanakkor a sértett tanúvallomásának, illetve nyilatkozatainak értékelésével kapcsolatos terhelti kifogás, illetve ügyészi észrevétel az alábbiak szerint alapos.

[17]A másodfokú bíróság idekapcsolódóan végzésében tényszerűen rögzítette, hogy a sértett a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira történt kioktatását követően vallomást tett, majd a 23. számú tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldalának tanúsága szerint kijelentette, hogy "nem szeretne nyilatkozni". Ebből a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a "tanú akarat-megnyilvánulása voltaképpen a vallomás-megtagadás törvényi kívánalmával egyező".

[18]Ugyanakkor nem adta kellő indokát annak, hogy a sértetti vallomások kirekesztését követően milyen bizonyítási eszközök alapján, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre a bűnösség megállapításához.

[19]E körben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a sértett feljelentése, illetve az abban foglalt adatok az így kieső bizonyítékokat, az elsőfokú bíróság által ezzel kapcsolatos tényállást kellően alátámasztják.

[20]Ez a hivatkozás azonban nem helytálló, ugyanis abban az esetben, ha a sértett a hozzátartozója ellen feljelentést tett, és utóbb a tárgyalási szakban élni kíván a Be. 82. § (1) bekezdésében írt mentességi jogával, úgy nemcsak a korábbi tanúvallomásai, hanem a feljelentésében szereplő tényelőadások sem vehetők figyelembe.

[21]Kétségtelen, hogy a feljelentés megtételekor nem lehet szó tanúvallomásról, hiszen a büntetőeljárás hiányában a sértett ekkor még feljelentő és nem tanú, következésképpen kizárólag a hamis vád és a hatóság megtévesztésének törvényes következményeire, és nem az igazmondási kötelezettségére, illetve a mentességi körülményekre figyelmeztetik. Az eljárás későbbi szakaszában azonban a vallomástétel jogszerű megtagadása a korábban akár alakszerűségek nélkül, de hatóság előtt tett valamennyi nyilatkozatára kiterjed.

[22]A büntetőeljárás megindulását követően a sértett immár tanúként a vallomás megtagadásával azt nyilvánítja ki, hogy hozzátartozójára nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, következésképpen nem csupán a korábbi vallomásai, hanem a feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők a továbbiakban bizonyítékként.

[23]Kétségtelen, hogy a Be. 293. § (3) bekezdése szerint "Ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában a 82. § (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, a tanút a 82. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni".

[24]Ennek elmaradása azonban önmagában nem feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ugyanis a mulasztás a Be. 353. § (1) bekezdése szerint pótolható, mivel a "másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos, továbbá, ha a bizonyítás az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását eredményezheti".

[25]A másodfokú eljárásban tehát nem vélelmezni kell, hogy a tanú "voltaképpen" élt-e az őt megillető mentességgel, hanem egyértelműen meg kell állapítani és jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy valóban a vallomás megtagadásának jogával akart élni, vagy csupán a hozzátartozó terheltet kívánta menteni.

[26]A másodfokú bíróságnak erre eljárásjogi lehetősége lett volna abban az esetben, ha a sértett tanút megidézi, és egyértelmű nyilatkozatra szólítja fel a tekintetben, hogy csupán a vádlottat kívánja "menteni a börtöntől", vagy élni kíván a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában írt mentességi jogával.