A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31816/2015/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. Bíró: Nagy Szabolcs

éíööáóÉőFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

19.K. 31.816/2015/4.

A bíróság a dr. Izsó István ügyvéd (cím) által képviselt felperes (cím) a dr. Konyhás Szilvia idegenrendészeti igazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (cím) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott határozat (határozatszám: 106-30275/8/2013 T.) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 10.000.- (azaz Tízezer) Forint összegű perköltséget.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a lakóhelye szerint illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - a felhívásban megjelölt módon és számlára - 30.000.- (azaz Harmincezer) Forint összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés értelmében a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok tartalma alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperes 2015. június 01. napjáig érvényes kereső tevékenység folytatása célú tartózkodási engedéllyel rendelkezett. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságától (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság a 106-1-25376/7/2013-T iktatószámú, 2013. október 07. napján kelt határozatával felperes 2015. június 01. napjáig érvényes 000136146 számú, kereső tevékenység célú tartózkodási engedélyét visszavonta.

Felperes fellebbezése folytán az alperes a 106-T-30275/8/2013. iktatószám alatti, 2014. február 07. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta. Az elsőfokú hatóságtól eltérően a tartózkodási engedély feltételeinek fennálltát megállapított egy feltétel kivételével.

Alperes megállapította, hogy felperes a korábbi tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem ügyében indult eljárás során csatolt olyan kereseti igazolást és munkaszerződést, mely dokumentumok nem a valóságot tartalmazták. Nem fedte a valóságot a csatolt iratokban foglalt heti munkaóra és a fizetendő bér összege, ezekkel kapcsolatban valótlan tényt közölt felperes. Mindezek alapján alperes rögzítette, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak megvalósultak, mivel hamis adatot, valótlan tényt közölt a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal felperes.

Alperes hivatkozott arra, hogy a NAV illetékes adóigazgatóságát mind az elsőfokú hatóság, mind az alperes megkereste és azt a tájékoztatást kapta, miszerint a felperes által munkaszerződésben és egyéb csatolt iratokban megjelölt keresményösszegek nem helytállóak, azoknál lényegesen alacsonyabb összeget jelentett be felperes munkáltatója a NAV felé, melyet későbbiek során korrigált önrevízióval. Az alperes határozatában előadta, hogy az utólagos korrigálás nem változtat azon a tényen, hogy felperes a korábbi tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelme ügyében lefolytatott eljárás során hamis adatot, valótlan tényt közölt. Mivel valótlan tényközlés a magyarországi megélhetés igazolásával kapcsolatosan bizonyosodott be, így egyértelmű, hogy a valótlan tényközlés célja a tartózkodási jogosultság megszerzése volt. A felperes tudatának vizsgálatára nincs lehetősége alperesnek és az nem is kötelezettsége, ez büntetőjogi eljárásban lehetséges. Irreleváns felperes szándéka és tudata, attól függetlenül valósult meg a valótlan tényközlés. A valótlan tényközlés a helytelen adatokat tartalmazó okiratok benyújtásával megvalósult. Mind emiatt irreleváns az is, hogy a munkáltató a tévedést elismerte. Utalt arra is alperes, hogy kérelemre induló eljárásról van szó, ahol kizárólag a külföldin, jelen esetben felperesen múlik, hogy milyen tartalmú okiratokat kíván csatolni. Mindezek miatt irreleváns az is, hogy a cég könyvelője tévedett, avagy sem.

Felperes kereseti kérelemmel élt és kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és kérte alperes új eljárásra kötelezését. Perköltségre pernyertesség esetén igényt tartott. Felperes állította, hogy nem szolgáltatott hamis adatot és mindvégig következetesen állította, hogy az általa nevesített összegeket ténylegesen megkapta, azokat kézhez vette. Alperes nem tisztázta a tényállást, hiszen nem vizsgálta sem felperes tudatát, illetőleg szándékát, sem azt, hogy ténylegesen kézhez kapta felperes az általa megjelölt összegeket. A hamis adatszolgáltatás maximum a munkáltató részéről valósulhatott meg az adóhatóság irányába, de semmiképpen sem a felperes részéről az alperesi hatóság irányába. Hangsúlyosan utalt arra is, hogy a munkáltató önellenőrzéssel élt és az önellenőrzés adatai lépnek az eredeti bevallás adatai helyébe, így a munkáltató részéről sem valósult meg hamis adatközlés és emiatt a felperes is megfelelő adatokat jelentett be az alpereshez. Alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3), 50. § (1) és (6) bekezdéseit. Kiemelte felperes azt is, hogy alperes megállapította, hogy a megélhetést biztosító anyagi fedezettel rendelkezik felperes és ebből logikailag is következik, hogy az anyagi fedezet a vizsgált időszak teljes tartalmára rendelkezésre állt, azaz a hamis adatszolgáltatás maximum az adóhatóság irányába valósulhatott meg. Lényegében alperes egy felperesen kívülálló személy mulasztását értékelte a felperes terhére, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az önrevízió folytán az önrevízió adatai a bevallás eredeti adatainak helyébe lépnek.

Alperes ellenkérelmében kérte a felperesi kereset elutasítását és felperes perköltségekben történő marasztalását. A határozatában foglaltakat teljes körűen fenntartotta, azaz felperes a Harmtv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt valótlan tényközlést valósította meg.

Fenntartotta, hogy felperes szándékának a vizsgálata nem feladata, az irreleváns. A határozatában foglaltakon túl megjelölte a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (6) bekezdés b) pontjában foglaltakat is és annak alapján kiemelte, hogy jogszerű kereső tevékenységből kell származnia a jövedelemnek. Előadta, hogy felperes nem nyújtott be hitelt érdemlő okiratot, hogy a nettó összegeket ténylegesen átvette és e körben hangsúlyozta, hogy felperest terhelte az igazolás és a bizonyítás kötelezettsége. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy nem csak, hogy nem volt lehetséges, de irreleváns és szükségtelen lett volna a további bizonyítási eljárás. Az önrevíziót figyelembe vette, hiszen arra tekintettel változtatott az elsőfokú hatóság döntésén és az elsőfokú hatóságtól eltérően megállapította, hogy az anyagi fedezettel rendelkezik felperes.