BH+ 2007.4.161 A jogerős ítélethez fűződő anyagi jogerő pozitív hatása abban nyilvánul meg, hogy ahhoz a felek a bíróság és más hatóságok kötve vannak [Pp. 275. §, Ptk. 349. §].

A felperes keresetében 59 220 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az érvényesíteni kívánt jogot bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelésben jelölte meg [Ptk. 339. § (1) bekezdés, Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdés]. Előadta, hogy a bíróságok három ügyében jogellenes és felróható magatartással neki kárt okoztak. A B. Bíróság a Z. számú perben az ügy elbírálhatóságát olyan irreális követelésekhez kötötte, amelyek sértették az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogát. A másodfokú bíróság az Y. számú végzésben az elsőfokú bíróság indokait nem osztotta, a per tárgyalására mégsem került sor. A B. Bíróság előtt K., majd O. számú ügyben a másodfokú bíróság ZS. számon ítéletet hozott. A fellebbezést tárgyalás tartása nélkül döntötte el. Nem bírálta el a kártérítési követelést. Az indokolási kötelezettséget megszegte. A perben felhozott tények és bizonyítékok egyikét sem értékelte, teljes mértékben mellőzte a fellebbezésben előadottakat. Figyelmen kívül hagyta, hogy a perben minden lehetséges módon bizonyította, a lakások alapterülete a bejegyzett adatokhoz képest 14 m2-rel kevesebb. A jogerős ítélet ellen kezdeményezett perújítási eljárásban a bíróságok számos tényt és bizonyítékot nem bíráltak el. A másodfokú bíróság a fellebbezést a P. és az X. számú végzésekkel elutasította, az indokolást alaptalanul mellőzte.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívása nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét. A felperes nem volt elzárva attól, hogy a hiánypótló végzés egyéb rendelkezéseinek eleget tegyen. A felperesnek a B. Bíróság előtt indult ügyre vonatkozó az az álláspontja, hogy a jogerős ZS. számú ítélet a bizonyítékok körét nem kellően mérlegelte, az ítélet tartalmától elválaszthatatlan. A bíróságok szervezetéről is igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 2. §-ának (1) bekezdése és 7. §-a értelmében a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult eljárásnak nem lehet tárgya a kifogásolt eljárásban a bizonyítékok értékelése. Ugyanez vonatkozik a perújítási eljárásban hozott jogerős végzésre is. A határozat indokolásának a felülvizsgálata nem képezheti a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti per tárgyát.

A jogerős ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetése és döntése is helytálló. A döntés jogi indokolásával egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében indokaira tekintettel hagyta helyben. A felperes fellebbezésében kifejtettekre tekintettel rámutatott, hogy az alperes által helyesen felhívott és az elsőfokú bíróság által is helytállóan alkalmazott Bszi. 2. §-ának (1) bekezdése a bírósági döntések véglegességét, a 7. §-a pedig a bírósági határozat kötelező erejét alapelvi szinten fogalmazza meg. Az ítélet anyagi jogereje nemcsak a keresettel érvényesített jogról való döntésre terjed ki, hanem az annak alapjául szolgáló releváns tényekre és okfejtésekre is, amelyektől egy későbbi perben eljáró bíróság sem térhet el. Ez azt jelenti, hogy utóbb a jogerős ítélet indokolása sem változtatható meg egyrészt a Pp. 229. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, másrészt az alapügyben szereplő ellenérdekű fél érdeksérelme miatt.