BH 1992.7.462 I. Nem vagyoni kártérítésként járadék megállapítása [Ptk. 354. §].

II. A kiskorú gyermek részére megítélt járadékot éppen a folyókiadásokra kell készen tartani, ezért annak fenntartásos betétkönyvben történő elhelyezésére kötelező ítéleti rendelkezésnek nincs helye [Csjt. 82. § (2) bek.].

Az 1982-ben született III. r. felperes 1987. október 7-én a t.-i Mátyás király úti óvodában szemsérülést szenvedett annak következtében, hogy óvodás társa egy gallyal a szemébe csapott. A sérült gyermeket a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájára szállították, ahol a szaruhártyán keletkezett sebet varrattal zárták le. A baleset során megsérült a jobb szem szemlencséje, rongálódott a szaruhártya; ezek következtében a műtét és kezelések után is csökkent a látóélesség. A jobb szem szemüveghasználattal elérhető látásmértéke 25%-os, amely átmeneti javulás után véglegesnek tekinthető, nem kizárt azonban a sérült szemlencse - kezdődő szürkehályog miatti - teljes elszürkülése, ami véglegesen 30%-os munkaképesség-csökkenést okozhat.

Az I. r. és II. r. felperes szülők - vagyoni káruk mellett - a III. r. felperes részére a balesettől kezdődően havi 5000 forint nem vagyoni kárpótlás megtérítését kérték.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1987. október 7. napjától kezdődően fizessen meg a III. r. felperesnek havi 1000 forint nem vagyoni kárpótlást - a lejárt 32 000 forint járadékot egy összegben -, amelyet a III. r. felperes javára nyitandó gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben kell elhelyezni. Ítéletének indokolása szerint a felperesek károsodásáért az alperes felelőssége a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. Az I-II. r. felperesek érvényesített vagyoni kárából indokolt és igazoltan felmerült kiadásként 9691 Ft-ot állapított meg. Kifejtette, hogy a III. r. felperes szemsérülése és annak következményei megalapozzák a Ptk. 354. §-a szerinti nem vagyoni kártérítési igényt. A nem vagyoni kárpótlás járadék formájában való meghatározását az indokolja, hogy a III. r. felperes társadalmi életben való részvételének feltételei még körvonalaiban sem tisztázottak, még hosszabb ideig fog szülői gondozás alatt állni, az önálló életforma kialakításának hiánya miatt élete tartós vagy súlyos elnehezedésének végleges mértéke, de végleges időtartama sem állapítható meg. Az említett körülmények időtartama sem állapítható meg. Az említett körülmények mérlegelésével a havi járadék összegét 1000 forintban határozta meg.

A másodfokú bíróság ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a III. r. felperes részére fizetendő nem vagyoni kárpótlás összegét 1990. szeptember 1. napjától kezdődően havi 1300 forintra felemelte. Álláspontja szerint a III. r. felperes sérülésének következményei igen súlyosan és tartósan befolyásolják jelenlegi (gyermekkori) életvitelét, de a jövőbeli hátrányokat nem lehet figyelembe venni a járadék megállapításánál. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított járadék összege arányban áll a tényleges következményekkel és azokkal a többletkiadásokkal, amelyek a hátrányos helyzet ellensúlyozásához szükségesek. Úgy foglalt állást, hogy a III. r. felperest iskolai tanulmányai során és ezzel kapcsolatos életvitelében olyan további hátrányok érik, amelyekre figyelemmel 1990. szeptember 1. napjától indokolt a járadék összegének a felemelése havi 1300 forintra.

A jogerős ítéletnek a III. r. felperest megillető nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 354. §-a értelmében a károkozó köteles megtéríteni a károsultnak nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.