A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30366/2019/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. §, 121. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 143. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. §, 2017. évi CL. törvény (Art.) 271. §, 2017. évi CLI. törvény (Air.) 139. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. §, 92. §, 99. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30366/2019/12.*, Kúria Kfv.35573/2019/7., 3215/2022. (V. 11.) AB határozat

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

30.K.30.366/2019/12.

A bíróság a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Lovas Ibolya Ildikó kamarai jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa György út 128-132.) alperes ellen adóügyben indult közigazgatási jogvita (Határozat1) elbírálása iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

A bíróság az alperes Határozat1 számú határozatát megsemmisíti és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 500.000,- (Ötszázezer) forint perköltséget.

Az eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél a 2010. január-június, illetve 2010. novembertől - 2011. szeptemberig tartó adóbevallási időszakok tekintetében általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképp a Határozat2 számú elsőfokú határozatban a felperes terhére mindösszesen 144.785.000,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, valamint 25.855.000,- forint következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg. Az adóhiány után 75%-os mértékű, 108.588.000,- forint összegű adóbírságot és 46.080.000,- forint késedelmi pótlékot szabott ki. Az elsőfokú hatóság megállapítása szerint a felperes, mint tollkereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, két forrásból, egyrészt működő vágóhidaktól vásárolt kacsatollat, másrészt igazolatlan eredetű áruk kerültek beszállításra a felperes részére. A Cég1, a Cég2., a Cég3, a Cég4, a Cég5 a Cég6, illetve a Cég7 által kibocsátott számlák alapján az elsőfokú hatóság a megállapítása eredményeképpen rögzítette, hogy igazolatlan eredetű áruk kerültek beszerzésre, nem hiteles számlák alapján.

Az elsőfokú hatóság a megállapítását az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119. §, 127.§ (1) bekezdés a) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés és 2. § (1) bekezdés, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdés, 16. § (3) bekezdés és 165. § rendelkezéseire alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a Határozat3 számú határozatával az elsőfokú határozatot, annak késedelmi pótléka tekintetében megváltoztatta és a késedelmi pótlék összegét 34.760.000,- forint összegben állapította meg. Az alperes a határozatában rögzítette, hogy a felperes és a számlakibocsátó társaságok között adókijátszás valósult meg, amelyről a felperes tudott.

Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. A felperes utalt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdésének, valamint az Art. 1. § (1) (3) és (6) bekezdésének, 95. § (1) bekezdésének, 97. § (4) és (6) , 176. § (1) bekezdésének sérelmére és kiemelte, hogy az alperes az elsőfokú határozatban foglaltaktól eltérő tényállást rögzített; ennek ellenére kizárólag a késedelmi pótlék tekintetében változtatta meg az elsőfokú határozatot. Kifogásolta az eljárási határidőt, valamint érdemben vitatta, hogy hiteltelen számlákat helyezett volna levonásba. Álláspontja szerint a gazdasági események rekonstruálhatók voltak, melynek alátámasztására szakvéleményeket csatolt. Vitatta a zárt adatkezelést kérő tanúk vallomásának figyelembe vételét, továbbá, hogy a rendszert manipulálhatta volna, álláspontja szerint az nem manipulálható. A felperes kifogásolta a szakkérdésben tett, valamint a személyi összefonódásra és a felperes irányító szerepére vonatkozó adóhatósági megállapítást. Álláspontja szerint az alperes a tényállást nem tisztázta, a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes az esetleges adókijátszásról nem tudott. Ezt az alperes sem bizonyította.

Az alperes ellenkérelmében a határozatban foglaltakat fenntartva, a kereset elutasítását kérte.

Jelen perbíróság a 19.K.30.529/2016/47. számú ítéletével az alperes Határozat3 számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

A bíróság a felperes azon kereseti kifogását, amely szerint az alperes az elsőfokú hatóság megállapításához képest eltérő tényállást állapított meg, ennek ellenére kizárólag a késedelmi pótlék tekintetében módosította a határozatát, megalapozottnak tartotta. A bíróság rámutatott az elsőfokú, illetve az alperesi határozatban foglalt releváns megállapításokra és ennek alapján kiemelte, hogy az alperes nemhogy eltérő tényállást rögzített az elsőfokú hatósági határozathoz képest, hanem egymást kizáró tényállást. Míg az elsőfokú hatóság azt rögzítette, hogy a számlákban szereplő felek között létrejött az ügylet, azaz a gazdasági esemény rekonstruálható, ezzel szemben az alperes egyrészt rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság tényállását helybenhagyja, ezzel ellentétben azt is, hogy egyik társaság esetében sem jött létre ügylet, azok nem rekonstruálhatóak. Az alperes így kétirányú és egymást kizáró tényállást állapított meg a határozatában.

A bíróság utalt a Kúria egy eseti döntésre és ez alapján kiemelte, hogy nem jogszerű annak megállapítása egyidejűleg, hogy a gazdasági esemény a felek között létrejött, illetőleg, hogy nem a felek között jött létre. A bíróság szerint az alperes a rendelkező részben sem utalt az elsőfokú határozat megváltoztatására, valamint azt az indokolási részben sem rögzítette. Mindezek miatt a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta az alperes részére, hogy amennyiben ismét az elsőfokú határozattól eltérő tényállást kíván megállapítani, úgy a határozat rendelkező részében rögzítse, hogy az indokolást megváltoztatja. Az indokolási részben pedig azt, hogy mely részben nem tartja fent az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást, továbbá azt, hogy milyen tényállást állapít meg helyette (gazdasági esemény egyáltalán nem volt, nem a felek között jött létre az ügylet vagy a felek között létrejött, de adókijátszás történt).