BH 2000.7.283 Az emberölés bűntette miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés mellett sem indokolt a magyar nemzetiségű, külföldi állampolgárságú vádlottal szemben a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása, akinek a korábbi életvezetése kifogástalan, a közeli hozzátartozói Magyarországon élnek, és a cselekmény elkövetésében a sértett kifogásolható magatartása jelentősen közrehatott [Btk. 60. §, 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1999. április 29-én kihirdetett ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre és 5 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 54 éves, magyar anyanyelvű román állampolgár. Szakmunkásképző iskolát végzett, kovács és hegesztő szakképzettségű, munkanélküli, jövedelemmel nem rendelkezik. Nős, varrónő foglalkozású házastársával közösen egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyona egy 120 négyzetméteres lakás és egy 260 n.-öl telek fele része. Büntetlen előéletű.

A vádlott leánya 1990-ben kötött házasságot a sértettel. Házasságkötésük után Romániából áttelepültek Magyarországra, és egy lakóházat vásároltak. A kezdetben harmonikus házasságukból két gyermek származott, a házasság azonban az utóbbi érvekben a sértett italozása miatt megromlott. Ittas állapotban a sértett családjával szemben durván viselkedett, feleségét rendszeresen bántalmazta.

Kapcsolatuk annyira megromlott, hogy az asszony kezdeményezte a házasság felbontását, amelyre 1998 októberében került sor, a közös lakás használatát a bíróság megosztotta.

A vádlott rendszeresen járt Magyarországra, látogatta a leányát és unokáit. Anyagilag és természetben is támogatta a családot, a lakás felújításában és a ház körüli munkákban is segített. Tapasztalatból és a leánya elmondásából tudott a sértettnek a családjával szemben tanúsított viselkedéséről.

A vádlott legutóbb 1999. március 7. napján érkezett Magyarországra. 1999. március 15. napján a sértett egész nap folyamatosan italozott, ittas állapotban zaklatta a családját. A lakás felgyújtásával fenyegetőző sértettet a vádlott igyekezett csillapítani. A kora délutáni órákban a sértett volt feleségét megrugdosta, ezt a vádlott nem látta ugyan, de az unokájától értesült róla. Ezt követően a sértett ismét eltávozott a lakásból, és oda erősen ittas állapotban 22 óra körül tért vissza.

A vádlott és a leánya a kisebb szobában nézték a televíziót, amikor a sértett ismét kötekedni kezdett. Sérelmezte, hogy a vádlott leánya elvált tőle, ezért megöléssel és a lakás felgyújtásával fenyegetőzött. A vádlott kérésére a lánya és a gyerekek a szomszédban lakó személyhez menekültek. A 190 cm magas, 35 éves, erőteljes testalkatú sértett ezután a vádlottal kezdett kötekedni, a vádlottat fenyegette megöléssel. Ennek során megragadta a vádlott ruháját, emiatt a vádlott az ittas sértettet erőteljesen meglökte úgy, hogy az beesett a lakás nagyobbik szobájába. Ezt követően a vádlott kilépett a konyhába, ott magához vett egy 1,75 kg súlyú, 43 cm hosszú, átlagosan 6 cm széles, és 1,5 centiméter vastag csőkulcsot, azzal visszatért a szobába, ahol a feltápászkodó, de még akkor is fenyegetőző sértettet 3-5 esetben, hátulról, közepesnél nagyobb erővel fejen ütötte. A vádlott átment a szomszédba, szólt a lányának, hogy hívják ki a mentőt.

A sértettet kórházba szállították, ahol sürgős koponyaműtétet végeztek rajta, de másnap meghalt.

A bántalmazás során a sértett a koponyacsontokon, mindkét oldalon a halánték-, a fal- és a tarkócsontokon kiterjedt, darabos, benyomódásos törést, koponyaalapi törést, az agy felszínének zúzódását, roncsolását szenvedte el. A sértett halála agybénulás miatt következett be. A vádlott magatartása és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a bűncselekmény téves jogi minősítése miatt és enyhítésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész a tényállás kiegészítését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.