ÍH 2005.154 JÓERKÖLCSBE ÜTKÖZŐ HITELSZERZŐDÉS - TAGGYŰLÉSI HOZZÁJÁRULÁS HIÁNYA KFT. HITELSZERZŐDÉSÉNÉL

I. A bank a hitelnyújtás során nem köteles vizsgálni, hogy milyen gazdasági jogviszony áll fenn az adós és a fedezetet biztosító harmadik személy között. Erre figyelemmel - ha az a kívülálló számára nem ismerhető fel - nem állapítható meg, hogy a hitelszerződés jóerkölcsbe ütközik.

II. A kft. által kötött hitelszerződés esetén az ahhoz adandó taggyűlési hozzájárulás nem érvényességi kelléke a szerződésnek. Nem teszi jóerkölcsbe ütközővé a hitelszerződést, ha a bank nem követeli meg a szerződés taggyűlés általi jóváhagyását tartalmazó határozat csatolását [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 219. §, Ptk. 200. §].

Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperes banknak 8 300 000 forintot, a II. rendű felperes hitelgarancia alapítványnak 17 200 000 forintot, és ezen összegek kamatát. A II. rendű alperest kötelezte, hogy tűrje, hogy a felperesek fenti követelésüket a II. rendű alperes tulajdonában álló a v.-i belterületen 157/A. hrsz. alatt felvett egyéb épület megjelölésű ingatlanból elégítsék ki. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű felperes mint hitelező, és az I. rendű alperes mint adós 2000. június 29-én kölcsönszerződést kötött, melynek alapján az I. rendű felperes az I. rendű alperes részére 20 000 000 forint összegű kölcsönt folyósított, mezőgazdasági tevékenység finanszírozására. A II. rendű alperes mint zálogkötelezett a kölcsönszerződés biztosítására felajánlotta a kizárólagos tulajdonában álló, a v.-i belterületen 157/A. hrsz. alatt bejegyzett egyéb épület megjelölésű ingatlanát. A szerződés alapján a az S.-i Körzeti Földhivatal az I. rendű felperes jelzálogjogát 20 000 000 forint és járulékai erejéig a II. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanra bejegyezte. A II. rendű felperes 2000. július 6-án kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben az I. rendű alperes a kölcsönszerződés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, helyette készfizető kezesként maga teljesíti a lejárat vagy felmondás miatt esedékessé vált és vissza nem fizetett követelés 60%-át, de legfeljebb 12 000 000 forintot.

Az I. rendű felperes mint hitelező, és az I. rendű alperes mint adós 2001. május 31. napján újabb kölcsönszerződést kötött, melyben megállapodtak, hogy az I. rendű felperes 10 000 000 forint összegű kölcsönt nyújt az I. rendű alperes részére mezőgazdasági tevékenység tartós forgóeszköz szükségletének finanszírozására. A szerződés biztosítékául a II. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanra korábban bejegyzett jelzálogjog szolgált. A II. rendű felperes 2001. június 12-én vállalta, hogy amennyiben az I. rendű alperes nem teljesít, úgy a tőkekövetelés 80%-a, de legfeljebb 8 000 000 forint erejéig maga fog teljesíteni az I. rendű felperesnek.

Az I. rendű alperesi társaságot 2000. május 12-én a II. rendű alperes akkori ügyvezetője, M. G. és az I. rendű alperes jelenlegi ügyvezetője, Gy. P. alapította. M. G. 2000. június 6-ától 2001. január 5-éig az I. rendű alperes társaságban közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett, részesedése 2001. január 5-étől 5%-ra csökkent. Az alperesek 2000 májusában megállapodtak abban, hogy a II. rendű alperes által bérelt P.-i Halastavakat az I. rendű alperes üzemelteti.

Az I. rendű alperes a 20 000 000 forint összegű kölcsönből 4 000 000 forintot, a 10 000 000 forint összegű kölcsönből 500 000 forintot fizetett meg az I. rendű felperesnek. Az I. rendű felperes 2003. június 26. napján mindkét kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta.

A II. rendű felperes kezesi kötelezettségeit 2003. szeptember 15. napján teljesítette, 17 200 000 forintot fizetett meg az I. rendű felperesnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes közötti kölcsönszerződések érvényesek. Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy szerződéses nyilatkozatuk a szerződéses akaratukat fejezte ki. A II. rendű alperes által felhozott körülmények összességéből sem lehet levonni azt a következtetést, hogy a kölcsönszerződések színleltek voltak. Az I. rendű felperes megfelelő biztosítékrendszer mellett nyújtott kölcsönt, készfizető kezesség vállalás és dologi biztosíték állt a kölcsönügyletek mögött. Alaptalanul hivatkozott a II. rendű alperes arra, hogy az I. rendű alperes nem vizsgálta az alperesek közötti mögöttes jogviszony meglétét, ugyanis ez a hitelintézetnek nem kötelezettsége. A bíróság nem köteles vizsgálni, hogy a zálogkötelezettet milyen okok késztették a kötelezettségvállalásra, a kölcsönadó a hitelnyújtás során szakszerűen járt-e el, és képviselte-e a zálogkötelezett érdekeit a szerződés megkötésekor.

Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a perbeli szerződések nem ütköznek a jóerkölcsbe. Az I. rendű és a II. rendű alperes közt üzemeltetési szerződés, tehát gazdasági kapcsolat volt. Az, hogy a II. rendű alperes erre figyelemmel fedezetet biztosított az I. rendű alperes kölcsönügyletéhez, nem ütközik a jóerkölcsbe. A szerződésnek a taggyűlés által történő jóváhagyása a társaság belső ügye, kívülálló harmadik személlyel szemben a jóváhagyás hiányára nem lehet hivatkozni. A jóváhagyás elmaradása a harmadik személlyel kötött szerződést nem teszi érvénytelenné.

Az ítélet ellen a II. rendű alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a keresetet utasítsa el. Másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és az elsőfokú eljárás új eljárásra való utasítását, amelynek során meg kell vizsgálni, hogy M. G. és Gy. P. élettársi kapcsolata mikor keletkezett, illetve kérte, hogy az eljárás folyamán tett egyéb bizonyítási indítványainak megfelelő bizonyítást az elsőfokú bíróság folytassa le. Álláspontja szerint az üzemeltetési szerződésnek elnevezett irat csak formailag tűnik érvényes szerződésnek, valójában nem létező szerződés, mert a vállalkozó díja és költsége tekintetében nem tartalmaz kikötést, tehát a szerződés lényeges tartalma tekintetében kölcsönös és egybehangzó akaratkijelentés nem jött létre. Az I. rendű alperes semmilyen ellenszolgáltatást nem kívánt nyújtani a zálogkötelezettség fejében, sőt ilyen ígéretre nem is hivatkozott. A II. rendű alperes álláspontja szerint az általános társadalmi értékítélet szerint negatív megítélés alá esik, ha valaki egy cég ügyvezetőjeként az általa vezetett cég vagyonát fedezetül felajánlja mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül egy olyan cég tartozásáért, amely 95%-ban az ő tulajdona, majd ezt követően az élettársa tulajdonába kerül a közvetlen irányítást biztosító üzletrész. A szerződés tehát a jóerkölcsbe ütközik. Hivatkozott a II. rendű alperes arra is, hogy M. G. joggal való visszaélést is megvalósított, amikor ügyvezetői helyzetének felhasználásával saját tulajdonú cégének biztosított előnyt a II. rendű alperes vagyonának megterhelésével.

A II. rendű alperes véleménye szerint a taggyűlési határozat hiánya nem teszi ugyan eleve érvénytelenné a szerződést, de az erkölcsi normákat, szokásokat sérti. A bank maga nyilatkozott úgy, hogy náluk üzleti szokás, hogy nem térnek el a társasági szerződésben írtaktól. Ez nyilvánvalóan megfelel a társadalom értékítéletének, az erkölcsi normáknak. Ezt a szokást minden esetben megtartotta a pénzintézet kivéve a jelen ügyben. A taggyűlési jóváhagyás beszerzésének elmulasztása az ügyvezető részéről is jóerkölcsbe ütköző magatartás.