EH 2000.197 A vadnak gyorsforgalmi utakon való hírtelen felbukkanása, a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak (rendellenességnek) minősül [Ptk. 346. § (2)-(3) bek.].
A felperes 1997. március 25-én éjjel Audi típusú személygépkocsijával az M 1-es autópályán haladt, mintegy 120 km/óra sebességgel. A vadveszélyt jelző táblát követően a 82. kilométer szelvénybe érve az autópályát megosztó bozótos, korláttal elzárt területről őzbak ugrott közvetlenül a jármű elé, amellyel a frontális ütközés nem volt elkerülhető. A gépkocsiban jelentős összegű kár keletkezett, az őzbak pedig elhullott.
A felperes keresetében 810 781 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte a vadásztársaság alperes kötelezését; az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 729 703 forintot és annak 1997. március 26. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát és 85 150 forint perköltséget; az ezt meghaladó keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a vadászatra jogosult, a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A peres felek egyező előadása, valamint a peradatok mérlegelése alapján a bíróság arra a kővetkeztetésre jutott, hogy az adott esetben a kár bekövetkezése egyik félnek sem róható fel, ennélfogva a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése alapján az egymásközti viszonyukban a kártérítési felelősség általános szabálya [Ptk. 339. § (1) bek.] nem alkalmazható. Miután a vadnak a szabad természet az élettere, így szükségszerűen keresztül halad a közúton is, amely évszázados vad váltóinak része. Következésképpen az a tény, hogy a vad a közútra került, nem minősül rendellenes helyzetnek sem; tehát a vadászatra jogosult felelőssége a Ptk. 346. §-ának (2) bekezdése alapján sem áll meg. A káreseménnyel összefüggésben így egyik fél terhén sem állapítható meg felróhatóság, illetve rendellenesség, ezért a Ptk. 346. §-a (3) bekezdésének második fordulata alapján mindkét fél a saját kárának viselésére köteles.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességnek minősül az, hogy a vadon élő állat az autópályára feljutott és ott súlyos balesetet okozott. Jogszabályt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes felelősségét illetően a Ptk. 346. §-a (2) bekezdésének rendelkezését nem tartotta a perben alkalmazhatónak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, de nem érinthette az elsőfokú bíróságnak a keresetet részben elutasító - fellebbezéssel sem támadott - rendelkezését.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helytállóan fejtette ki jogerős ítéletében a bíróság, hogy a vadászatra jogosult (fokozott veszéllyel járó) tevékenysége körében nem minősíthető rendellenességnek az a körülmény, hogy a vad a közúton feltűnik és ott áthalad. Ez az általános megállapítás azonban - ellentétben a jogerős ítéletben részletezett állásponttal - az autópályára nem vonatkoztatható.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 26. §-ának (1) bekezdése határozza meg a járművezetők részére az abszolút sebességhatárokat, míg a 25. § (1) bekezdése és a 26. § (4) bekezdése az un. relatív sebességhatárokat illetően ad eligazítást. A jármű vezetőjének elsősorban a közút jellegéből, az út tényleges forgalmából kell megítélnie azt, hogy reálisan milyen akadállyal kell számolnia. Gyorsforgalmi utak (autópályák és autóutak) esetében a járművezetőnek - a KRESZ tiltó rendelkezése folytán - gyalogos, illetve lassú jármű feltűnésével nem kell számolnia, ehhez képest (a forgalom ütemének az út jellegéből adódó fenntartása érdekében is) a szóban forgó utakon közlekedő járművek sebessége az egyéb közutakhoz viszonyítva lényegesen magasabb. A nagyobb sebesség folytán viszont - ide nem értve a kellő körültekintés elmulasztását vagy a relatív gyorshajtást, illetőleg a felróhatóság egyéb lehetséges eseteit - gyakran objektíve elkerülhetetlenné válik a gépjármű elé ugró vaddal való ütközés. E sajátos helyzetben a vadnak a gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak ("rendellenességnek") minősül, s a Ptk. 346. §-a (2) bekezdésének kockázattelepítő szabálya alapján a kár megtérítésére a vadászatra jogosult köteles.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23 366/1998/2. sz.)