BH 2012.1.2 I. A felmentő ítéletben a kényszergyógykezelés alkalmazásának szükségessége kérdésében a Btk. 2010. május 1. napjával hatályba lépett 74. §-ában írt szabályok alkalmazása az ezt az időpontot megelőző elkövetéskori szabályozáshoz képest kedvezőbb elbírálást tesznek lehetővé [Btk. 2. § és a 2009. LXXX. tv. 25. §-ával módosított 74. § (3) bek.].

II. Fiatalkorú terhelttel szemben 2010. május 1. napját követően elrendelt kényszergyógykezelés esetén a kényszergyógykezelés tartamának megállapításakor nem a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetéskiszabási szabályoknak, hanem a Btk. Különös Részében megállapított büntetési tételkeret felső határának van jelentősége [Btk. 74. § (3) bek., 110. § (4) bek., (5) bek.].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék Fk.48/2006/67., Fővárosi Ítélőtábla Fkf.106/2010/13., Kúria Bfv.293/2011/5. (*BH 2012.1.2*, EH 2011.2303)

***********

A megyei bíróság ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. terheltet - aki 1989. január 27-én született - az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1) és (5) bekezdése], 2 rendbeli csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérlete [Btk. 321. § (1) és (3) bekezdés c) pont] továbbá súlyos testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 170. § (1), (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette és a kényszergyógykezelését rendelte el. A fiatalkorú terhelt 2009. november 27. napjától már ideiglenes kényszergyógykezelés hatálya alatt állt.

A tényállás lényege szerint a terhelt 2005. február 17-én este az úton cigarettát kért B. R. sértettől, s mert nem kapott, őt meg akarta ütni. A sértett védekezett, s ő ütötte meg a terheltet, aki az ütéstől a földre került. A terhelt azonban utána ment és indulatában egy 8-10 cm pengehosszúságú késsel a bal lapockája alatt hátba szúrta. Ezután még 8-10 alkalommal szúrt a sértett irányába, mely szúrások közül kettő érte a sértettet, a bal vállán és a karján. A sértett sérülései nyolc napon belül gyógyultak, de a támadott testtájékra figyelemmel életveszélyes sérülés is létrejöhetett volna.

A fiatalkorú terhelt, az ügyben még érintett II. r. terhelt, és egy harmadik társuk 2003. november 26-án este - pénzt, cigarettát kértek B. R. sértettől és a vele lévő L. utónevű személytől, de nem kaptak. Emiatt indulatosak lettek, a fiatalkorú terhelt és társai botokat ragadtak. Az I. r. terhelt a nála lévő 1-1,5 m hosszú, 2-3 cm átmérőjű bottal, azt két kézzel megfogva, fejbe ütötte B. R. sértettet, aki az ütéstől földre került. Fejének bal oldalán nyolc napon belül gyógyuló repesztett, zúzott sérülést szenvedett, de nyolc napon túl gyógyuló csonttöréses sérülés okozásának a reális lehetősége is fennállt.

A tényállás tartalmazza, hogy a fiatalkorú terhelt mindkét cselekmény időpontjában a tudathasadásos elmebetegség fiatal korban kezdődő típusában szenvedett, ami a beszámítási képességét kizárta. A betegsége jelenleg is fennáll, és tartani kell attól, hogy hasonló jellegű személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekményt fog elkövetni.

A bíróság a 2003. november 26-i cselekmény kapcsán úgy ítélte meg, kétséget kizáróan nem volt bizonyított, hogy az I. r. terhelt - és társai - idegen dolog elvétele végett alkalmaztak volna a sértettekkel szemben erőszakot, ezért az I. és a II. r. terheltet a 2 rendbeli csoportosan, társtetteseként elkövetett rablás bűntette kísérletének vádja alól bizonyítottság hiánya miatt mentette fel. Így, a Btk. 22. §-ának b) pontjában írt büntethetőséget kizáró okból "csak" az életveszélyt okozó testi sértés és a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól mentette fel az I. r. fiatalkorú terheltet. Értékelve az e cselekmények elkövetésénél irányadó körülményeket, arra az álláspontra jutott, hogy vele szemben egy évnél súlyosabb büntetést kellene alkalmazni. Ezért - figyelemmel a cselekmények személy elleni erőszakos jellegére is - megállapította, hogy a kényszergyógykezelésének a Btk. 74. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi előfeltételei fennállanak.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész az I. r. terhelt vonatkozásában tudomásul vette, csupán a II. r. terhelt terhére jelentett be fellebbezést a felmentő rendelkezés miatt.

Az I. r. terhelt és védője téves minősítés és a kényszergyógykezelés mellőzése érdekében éltek jogorvoslattal.

A bejelentett fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla a 2010. október 14. napján meghozott ítéletével a 2 rendbeli rablás alapját képező tényállást helyesbítette, s a II. rendű terhelt bűnösségét e cselekményekben is megállapította, míg az I. rendű fiatalkorú terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Határozatának indokolásában azonban kifejtette, hogy a fiatalkorú terhelt 2003. november 26-i cselekménye is - a II. r. terheltével azonosan - 2 rendbeli csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntette kísérleteként minősül, így őt e cselekmények vádja alól is büntethetőséget kizáró okból kell felmentettnek tekinteni. Álláspontja szerint a felmentés jogcímének a megváltoztatása nem ütközik a súlyosítási tilalomba, mert az a törvény tételesen felsorolt rendelkezései között nem szerepel.

Az ítélőtábla másodfokon hozott jogerős határozata ellen a fiatalkorú I. r. terhelt javára, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból a fellebbviteli főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyet azzal indokolt, hogy az ítélőtábla ítéletének meghozatalakor nem vizsgálta a Btk. 2. §-át; emiatt nem rendelkezett a kényszergyógykezelés maximális tartamáról, holott az időközben hatályba lépett új anyagi jogi szabály az I. rendű terheltre nézve kedvezőbb rendelkezést tartalmazott.

Az indítvány arra irányult, hogy e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet változtassa meg, és határozza meg az intézkedés leghosszabb tartamát.

A Legfőbb Ügyészség - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

Észrevételezte, hogy a másodfokú bíróság a részjogerőt törvénysértően áttörve változtatta meg a felmentés jogcímét, amikor az I. r. terheltet a rablás vádja alól is büntethetőséget kizáró okból tekintette felmentettnek.

Ekként viszont a terhelt legsúlyosabb cselekménye a csoportosan elkövetett rablás bűntettének kísérlete, amelyet a tizennegyedik életévét tíz hónappal meghaladóan követett el. A Btk. 110. §-ának (4) bekezdése az elkövetéskor és az elbíráláskor egyaránt a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartamát öt évben határozta meg arra az esetre, ha a bűncselekmény öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő. Tekintve, hogy a Btk. módosított 74. § (3) bekezdése a kényszergyógykezelést illetően kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz, és a másodfokú elbíráláskor már ez volt hatályban, az ítélőtáblának meg kellett volna állapítania az intézkedés határozott, maximálisan öt évig tartó időtartamát.

Az I. r. terhelt és a védő az ügyészi indítvánnyal egyetértett.

A felülvizsgálati indítvány érdemben alapos.

A Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - egyebek mellett - felülvizsgálatnak van helye az esetben is, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Btk. 2. §-ának esetleges sérelme, olyan "más szabály", amely alapot ad a felülvizsgálatra.