A Debreceni Ítélőtábla Gf.30417/2016/3. számú határozata. Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Dzsula Marianna, Szilágyiné dr. Karsai Andrea

Gf.IV.30.417/2016/3.

A Debreceni Ítélőtábla a FÉL NEVE (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Papp László jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME.) felperesnek -, a Turi Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: dr. Turi Lajos Péter ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME.) alperes ellen tag felelősségének korlátlanná minősítése és marasztalása iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 2016. július 5. napján meghozott 2.G.15-16-040108/6/II. számú ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszámon előterjesztett, valamint 8. és 10. sorszámon kiegészített fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban - 2016. október 24. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy abból mellőzi a megállapításra vonatkozó, első bekezdésbe foglalt rendelkezést.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a sérelmezett ítéletében megállapította az alperes felelősségét abban, hogy az ADÓS. (a továbbiakban: adós) tagjaként az üzletrészének átruházásakor rosszhiszeműen járt el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 770 069 Ft-ot, valamint 30 000 Ft perköltséget, az államnak pedig az adóhatóság külön felhívására 46 200 Ft le nem rótt eljárási illetéket.

A fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes a megalapításától 2014. augusztus 26. napjáig tagja és vezető tisztségviselője is volt az adósnak. 2014. augusztus 26-án az üzletrészét S.J. részére értékesítette, aki az adós új ügyvezetője lett. A tag és vezető tisztségviselő személyével kapcsolatos változások bejegyzésre kerültek a cégjegyzékbe, továbbá a cég a székhelyét CÍM szám alá helyezte át.

A tagváltozást követően - az új tag és vezető tisztségviselő mulasztása miatt - az állami adóhatóság törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett az adóssal szemben, az új székhely törvénysértő volta miatt.

A Nyíregyházi Törvényszék Cégbírósága (a továbbiakban: cégbíróság) .../6. számú végzésével törvényességi felügyeleti intézkedésként az adóst 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta és 100 000 Ft törvényességi felügyeleti illeték megfizetésére kötelezte a székhelye törvénysértő volta miatt. Az adós ezt követően sem állította helyre a törvényes működését, ezért a cégbíróság .../4. számú végzésével "A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról" szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 116. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megindította az adós kényszertörlésére irányuló eljárást, amely a Cégközlönyben, 2015. november 25. napján került közzétételre, így ez a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja.

A kényszertörlési eljárásban a felperes 770 069 Ft hitelezői igényt jelentett be, melyet a cégbíróság az adós kényszertörlését elrendelő .../9. számú határozatában fel is tüntetett. A felperes hitelezői igényéből az alperes tagsági jogviszonyának megszűnésekor 560 069 Ft tartozás állt fenn.

A kényszertörlési eljárás 2016. március 19. napján jogerősen befejeződött. A cégbíróság .../26. számú végzésével az adóst - 2016. április 14-i hatállyal - törölte a cégjegyzékből.

A felperes a keresetében a Ctv.-nek a - kényszertörlési eljárás kezdő időpontjában hatályos - 118/A. §-a (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes - mint a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző 3 éven belül a részesedését átruházó tag - korlátlanul felel a felperes mint az adós hitelezője kielégítetlen követeléséért. Kérte továbbá az alperest a kényszertörlési eljárásban meg nem térült követelésének, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is kötelezni.

Állította, hogy mivel az alperes üzletrésze átruházásakor az adósnak a felperes felé már 560 069 Ft kötelezettsége fennállt, az alperes a tagsági jogviszonya megszüntetése során rosszhiszeműen járt el, ugyanis az új tag és vezető tisztségviselő az adóst nem működtette, az új székhelyén nem volt elérhető, a kényszertörlési eljárás megindítására is emiatt került sor. Álláspontja szerint az alperes felelősség alóli mentesüléséhez nem elegendő annak igazolása, hogy az üzletrész-adásvételi szerződésben tájékoztatta az új tagot az adós tartozásairól, aki kötelezettséget vállalt azok megfizetésére.

Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte.

Azt nem vitatta, hogy 2014. augusztus 28. napjáig az adós tagja és vezető tisztségviselője volt, azonban álláspontja szerint a felelőssége megállapításának a Ctv. 118/A. §-ának (3) bekezdésében megjelölt feltételei nem állnak fenn.

Állította, hogy az üzletrésze értékesítése során jóhiszeműen járt el, az új tagot tájékoztatta a felperes hitelezői igényéről, aki vállalta is a tartozás megfizetését.

Az alperes vitatta a felperes követelésének az összegszerűségét is. Arra hivatkozott, hogy az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor még csak 3-400 000 Ft tartozása volt az adósnak.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta.

Megállapította, hogy a felperes hivatkozásától eltérően nem a kényszertörlés megindításának időpontjában hatályos felelősségi szabályokat, hanem "Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével összefüggő módosításáról" szóló 2013. évi CCLII. törvény (Módtv.) 112. §-ával beiktatott Ctv. 118/A. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni.

E jogszabály által a per megindítására meghatározott határidő betartásának vizsgálata során megállapította, hogy a felperes a 90 napos jogvesztő határidőn belül indította meg a pert.

Az alperes felelősségének megállapításához szükséges feltételeket is bizonyítottnak találta. A kényszertörlési eljárást megelőző 3 éven belül ugyanis az alperes az adós korlátozott felelősségű tagja volt, az üzletrészét pedig rosszhiszeműen értékesítette. Erre utal az alperes alaptalan feltételezése, illetve a perben tett személyes nyilatkozata is a felperes hitelezői igényének megtérüléséről.

Az elsőfokú bíróság az alperes felelősség alóli mentesülésének megállapítására nem látott lehetőséget, mert a per során nem terjesztett elő bizonyítási indítványt annak igazolására, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és perköltségében marasztalását kérte.

Azt nem vitatta, hogy a felperes a Ctv. 118/A. §-ának (3) bekezdése szerinti határidőn belül megindította a pert, azonban állítása szerint a felperesnek az adós kényszertörlési eljárásában, 2016. február 15. napján keltezett hitelezői igény bejelentése - a 2015. november 25. napján megindult kényszertörlési eljárás időpontjára tekintettel - elkésett. Állította, hogy a cégbíróság a felperesnek a 60 napos törvényi határidőn túl bejelentett hitelezői igényét nem vehette volna figyelembe.