BH 2008.3.61 Biztonsági övvel felszerelt gépkocsi esetében a vezetőnek figyelmeztetnie kell az utasát az öv becsatolására - Ha ez elmarad és a gépkocsi a forgalomban való részvétel során balesetet szenved, az utas káráért a gépkocsi vezetőjét - és a magatartásának következményeiért helytálló biztosítót - terheli túlnyomórészt a kártérítési felelősség [Ptk. 340. §, 345. §, 1/1975. (II. 5.) KpM-BM együttes rendelet 3. §].

Az I. r. felperes 2001. június 26-án, 18 éves korában személygépkocsi utasaként súlyos sérülésekkel járó közlekedési balesetet szenvedett. Ennek során a gépkocsiból kiesett, és az eszméletét elveszítette. Eltörött a csigolyája, a kulcscsontja, a bordái, vér- és légmellet kapott, tüdőzúzódást, agyrázkódást szenvedett, kitörött a metszőfoga, zúzódott a bal arcfele és a jobb lábszára. A munkaképességének egy részét elveszítette.

A balesetet okozó gépkocsi kötelező felelősségbiztosítója az alperes. Az I. r. felperes kárainak egy részét peren kívül megfizette, így vagyoni kártérítésként 282 600 forintot, míg havi 5000 forint járadékot fizetett és fizet azóta is, nem vagyoni kártérítésként pedig 1 000 000 forintot kifizetett.

Az I. r. felperes, valamint a szülei, a II-III. r. felperesek a balesettel okozati összefüggésben álló és meg nem térült káraikat érvényesítették az alperessel szemben. Az I. r. felperesnek további 5 000 000 forint nem vagyoni kárigénye volt, míg vagyoni kártérítésként ugyancsak 5 000 000 forintot követelt arra hivatkozással, hogy a ház­tartási - ház körüli munkák elvégzésében kisegítőre szorul, folyamatos kiadásai vannak, és lesznek a jövőben is, a II-III. r. felperesek pedig személyenként 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítésre tartottak igényt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a balesettel járó sérülések bekövetkezésében az I. r. felperes is közrehatott, mert a biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A kártérítési kötelezettségét az általa kifizetett összeggel, valamint a folyamatosan fizetett járadékkal teljesítette.

A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest az I. r. felperes részére további 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai, valamint havonta folyamatosan havi 5000 forint járadék megfizetésére. A II-III. r. felperesek részére személyenként 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Tényként megállapította, hogy az I. r. felperes a baleset időpontjában a gépkocsi jobb első ülésén ült, és kiesett a gépkocsiból, mert a biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A sérülései bekövetkezésében közrehatott, e mulasztása hiányában maradandó egészségkárosodása nem alakult volna ki. A közrehatásának a mértékét 50%-ban határozta meg, és a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztást alkalmazott. Kifejtette, hogy a kármegosztásnak a vagyoni károk körében van jelentősége, mert a nem vagyoni kárpótlás esetében nincs olyan összegszerűen kifejezhető kár, amelynek egy része a károsultra áthárítható lenne. Az ilyen jellegű követelés esetén is terheli azonban a károsultat a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerinti kárelhárítási és kárcsökkentési kötelezettség, így e körülmények mérlegelésének a nem vagyoni károk esetében is jelentőségük van.

Megállapította, hogy az I. r. felperes a balesetből eredően a munkaképességének 26%-át elveszítette, de az 5 000 000 forintban meghatározott vagyoni kárigénye alaptalan, azonban a Ptk. 355. §-ának (3) bekezdése alapján igényt tarthat az egészségkárosodásával összefüggésben felmerülő kiadások járadék formájában való megítélésére. A járadék havi összegét 10 000 forintban határozta meg, és abból - a kármegosztás arányában - havi 5000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A nem vagyoni károk körében kifejtette, hogy a biztonsági öv használata alkalmas lett volna az I. r. felperes legsúlyosabb maradandó károsodásainak elhárítására, e magatartásának értékelése folytán pedig úgy látta, hogy az I. r. felperes javára 1 500 000 forint, míg a II-III. r. felperesek javára személyenként 500 000 forint nem vagyoni kárpótlás megállapítása indokolt. Miután az alperes az I. r. felperes részére 1 000 000 forintot már kifizetett, további 500 000 forint fizetési kötelezettsége áll fenn.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a biztonsági öv használatával kapcsolatos tényállást, ezért tévesen alkalmaztak kármegosztást, a megállapított vagyoni és nem vagyoni kártérítés összege pedig jogszabálysértő. A Pp. 221. §-ának (1), a 81. §-ának (1) és (2), valamint a 82. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 340. §-ának (1) és 355. §-ának (1), valamint (4) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozással kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Álláspontjuk szerint a bíróságok figyelmen kívül hagyták az I. r. felperesnek, valamint a gépkocsi vezetőjének a büntetőeljárás során tett tanúvallomását, és a szakértő véleményét, amelyek alapján megállapítható, hogy a biztonsági övet az I. r. felperes rendeltetésszerűen használta, és azért repült ki a gépkocsiból, mert az több fordulatot tett a tengelye körül. A sérülései a nagy sebességgel történő bal oldali ütközés és a gépkocsi tengelye körüli fordulatai során következtek be.

Megítélésük szerint a bíróságok tévesen alkalmaztak 50%-os kármegosztást, és bár a másodfokú bíróság szerint a nem vagyoni kárpótlásnál nincs kármegosztás, mégis ennek alapulvételével határozta meg az amúgy is csekély összegeket. A vagyoni károknál pedig a járadék helyett az egyösszegű kártérítés lenne az indokolt, mert ez szolgálná inkább az I. r. felperes érdekeit, a követelt 5 000 000 forint pedig nem túlzott.

Álláspontjuk szerint az I. r. felperes nem vagyoni kárigénye 6 000 000 forintban, a II-III. r. felpereseké személyenként 2 000 000 forintban nem túlzott, akár a balesetkori, akár a jelenlegi értékviszonyok alapján.