BH 1983.3.101 Az ittas vezetést elkövető terhelt nagyobb alkoholtűrő képességének nincs jelentősége a bűnösség és a büntetés megállapításánál [Btk. 58. §, 83. §, 188. § (1) bek.].

A járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésében a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt 45 napi tétel pénzbüntetést, továbbá a járművezetéstől 1 évi és 6 hónapi eltiltást szabott ki, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 100 forintban határozta meg.

A terhelt kérelmére tartott tárgyalás eredményeként a járásbíróság korábbi végzését hatályában fenntartotta.

A megállapított tényállás szerint a terhelt a gazdasági munkáját az átlagosat meghaladó magas szinten végzi: több esetben részesült anyagi és erkölcsi elismerésben.

A terhelt a vádbeli napon az esti órákban a város belterületén súlyos fokú (2,71 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában vezetett egy személygépkocsit a közúti forgalomban.

A terhelt a járművezetéstől eltiltás mellőzésére irányuló kérelmét azzal indokolta, hogy a munkáltatójától gépkocsi használati térítésben részesül, s a mellékbüntetés alkalmazása esetén ezt a térítést megvonják tőle.

A másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltást mellőzte.

A megyei bíróság határozatában kifejtett álláspont szerint az első fokú eljárásban megállapított tényállás nem volt megalapozott, mivel a súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot igazoló vérvizsgálati érték feloldatlan ellentétben állt a fizikális vizsgálat eredményével: a vérvételkor a terheltet vizsgáló orvos a klinikai tünetek alapján csupán enyhe fokú ittasságot állapított meg.

E felderítetlenség kiküszöbölése érdekében a megyei bíróság bizonyítást vett fel, s annak eredményeként megállapította, hogy a terhelt alkoholtűrő képessége az átlagosnál magasabb. Ez okozhatta, hogy a magas véralkohol-koncentráció ellenére alig keltette italtól befolyásolt személy benyomását a terhelt a vizsgáló orvosban.