EH 2000.249 Az emberi méltósághoz való jogot biztosító személyi ellenőrzésre vonatkozó szabályok megsértése a rendkívüli felmondást megalapozta [Mt. 102. §].
A felperes 1976. szeptember 18-ától fennállt munkaviszonyát az alperes 1998. február 9-én rendkívüli felmondással megszüntette.
Az indokolás szerint a felperes 1998, február 2-án az éjszakai műszakban, amikor női motozó nem volt szolgálatban, 8-10 esetben nő munkavállalót hívott be a motozó helyiségbe és az ajtót becsukta. A felperes ezzel megsértette az 1997. november 28-án kiadott ügyvezetői utasításban foglaltakat, mely szerint motozást csak azonos nemű személy végezhet. Az indokolás utalt arra is, hogy az 1998. február 2-án 18 óra 45 perckor a szolgálati eligazításon, ahol a felperes is részt vett, a rendészeti vezető nyomatékosan felhívta a figyelmet a más nemű személy motozásának tilalmára. A munkáltató súlyosbító okként értékelte, hogy a felperes 1998. január 22-én és január 30-án is megszegte a munkaviszonyából származó kötelezettségét.
A felperes a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránt indított pert az alperes ellen. A rendkívüli felmondásban felhozott indok valótlanságára hivatkozott, ugyanis a rendészeti vezető aznapi, a munkából távozó "minden dolgozó megmotozására" vonatkozó utasítása szerint járt el. Továbbá csatolta S. J. nyilatkozatát arról, hogy a felperes a motozást illemtudóan, udvariasan végezte, sem hozzá, sem munkatársához nem nyúlt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a felperes az ügyvezetői utasítást ismerte, az eligazításon részt vett, ennek ellenére a perbeli napon műszakváltáskor négy női munkavállaló egyenkénti személyi ellenőrzését egy elkülönített helyiségben csukott ajtó mögött végezte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondást a személyi ellenőrzésre vonatkozó belső előírások megszegése megalapozta. A bíróság alaptalannak találta a pótlék, illetve ügyeleti díj iránti követeléseket is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által feltárt tényállásból levont jogi következtetéssel. A fellebbezéssel összefüggésben kiemelte, hogy az alperes maradéktalanul bizonyította a perbeli intézkedés indokait, a felperes az ügyvezetői utasítást ismerte. A cselekmény minősítése szempontjából pedig közömbös, hogy az aznapi eligazításon a felperes részt vett-e.
A felperes a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt és annak hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte, mivel a jogerős ítéletet iratellenesnek, a következtetéseket egymásnak ellentmondó bizonyítékokkal alátámasztottnak találta. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondásban felhozottakat mindvégig vitatta, magatartását az elsőfokú bíróság nem minősítette motozásnak, ennek ellenére "egy mondatos indokkal" az utasítás megsértését állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, ha a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a bizonyítás adatinak ismételt egybevetésére, értékelésére, azaz felülmérlegelésére.
A felülvizsgálati bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutottak-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre.
Az adott esetben az előbbiek szerinti jogszabálysértést megalapozó okszerűtlen mérlegelés és következtetés a tényállás tekintetében nem állapítható meg. A felperes az ellenőrzéssel kapcsolatos előírásokat és utasításokat ismerte, és a perben elismerte, hogy több nődolgozónál női motozó nélkül egy zárt helyiségben személyes ellenőrzést végzett. Mindezt az alperes által 1998. február 3-án felvett jegyzőkönyvek és számos tanú nyilatkozata támasztotta alá. Az alperes nyomatékosan tiltotta a nő munkavállalók tekintetében a női motozó nélküli ellenőrzést, ami annak jellegéből adódóan nyilvánvalóan indokolt. A vagyonvédelemhez fűződő munkáltatói érdek megalapozza a munkavállalók személyi ellenőrzésére kiterjedő ellenőrzést, ez azonban nem sértheti az emberi méltósághoz való jogot. Ennek biztosítására a munkáltató előírhat olyan szabályokat, amelyek az ellenőrzés sajátos jellegére tekintettel védik a munkavállalót.
A felperes azonban ezt figyelmen kívül hagyta, szándékos minősített kötelezettségszegésével alapot adott a rendkívüli felmondásra. Mindezeket a bizonyítékok hiteltérdemlően és aggálytalanul alátámasztják.
A felülvizsgálati kérelem tehát az ítéletek megalapozatlanságát sikertelenül támadta. A megállapított tények alapján bizonyított minősített munkaköri kötelezettségszegés az Mt. 96. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondására jogszerű indokul szolgált.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felperes keresetének elutasítását törvénysértés nélkül helybenhagyó jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának /I/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 311/1999. sz.)