BH 1990.12.472 Öröklési szerződés esetén a közreműködés szempontjai [Ptk. 632. § 656. §].

Az örökhagyó 1984. szeptembere óta egyik gyermeke, az alperes gondozásában állt, akivel 1988. július 5-én öröklési szerződést kötött. Az öröklési szerződésben az örökhagyó tartása, gondozása és ápolása fejében általános örökösévé az alperest nevezte meg. Az öröklési szerződés rögzíti, hogy az örökhagyó a nyugdíját (amely ebben az időben havi 2500 Ft körül mozgott) a tartás terheinek megkönnyítése céljából átadja az alperesnek. Az öröklési szerződés egyik tanúja az alperes házastársának az édesanyja volt.

Az illetékes szakigazgatási szerv az öröklési szerződést jóváhagyta.

Az örökhagyó a szerződéskötés időpontjában már állandó gondozásra szorult. A szerződéskötést követően állapota fokozatosan hanyatlott, majd 1986 júniusában agyvérzés következtében fél oldala lebénult, 17 napi kórházi kezelés után - minthogy állapota nem javult - hazabocsátották. Az örökhagyó ettől kezdve 1987. március 9-én bekövetkezett haláláig magatehetetlen, fekvő beteg volt, katéterrel élt, pelenkázni, etetni kellett. Az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségeinek az örökhagyó haláláig eleget tett.

A felperesek az alperes testvérei, akik az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítottak az alperes ellen. Azzal érveltek, hogy az örökhagyó nyugdíját, földjáradékát, háztáji juttatását, valamint ingatlanának bérleti díját az alperes vette fel, ezek az összegek pedig az örökhagyó tartásának ellenértékét fedezték. Így az alperes által nyújtott gondozás és ápolás a tartás fogalmát nem valósítja meg, ezért az öröklési szerződés a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel érvénytelen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy az örökhagyó csak a nyugdíját - és azt sem teljes összegében - adta át a tartás részbeni fedezésére, a többi jövedelmével azonban maga rendelkezett, abból ajándékokat adott, illetőleg az orvosi költségeket viselte. Így a nyújtott ápoláson és gondozáson felül az örökhagyót részben tartotta is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségeinek megfelelően eleget tett: az általa nyújtott szolgáltatások körében az ápolás és gondozás mellett részben tartást is biztosított, így az öröklési szerződés érvényes.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A másodfokú eljárásban - a másodfokú bíróság felhívására - kereseti kérelmüket módosították, és az öröklési szerződés érvénytelenségét a Ptk. 632. §-ában foglaltakra tekintettel is kérték megállapítani.

Az alperes e kereseti kérelem elutasítását is kérte, és a Legfelsőbb Bíróság a P. törv. II. 20 520/1989/2. számú határozatára hivatkozva azzal érvelt, hogy a Ptk. 632. §-a az öröklési szerződés esetében nem alkalmazható.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával az öröklési szerződés tartalmi érvényességét illetően. Véleménye szerint azonban az elsőfokú bíróság tévedett, mert nem vizsgálta, hogy az öröklési szerződés alakilag érvényesnek tekinthető-e, és a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése szerinti figyelmeztetési kötelezettségét elmulasztotta. A másodfokú bíróság a felpereseknek a másodfokú eljárásban módosított kereseti kérelme alapján megállapította, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 632. §-ában foglaltakra tekintettel érvénytelen: az öröklési szerződés egyik tanúja ugyanis az alperes hozzátartozója volt. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a "Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20 520/1989/2. számú határozatában foglaltakat jelen esetben azért nem tudta a döntésnél figyelembe venni, mert ebben a perben az öröklési szerződés érvényességének megállapítására úgy került sor, hogy az öröklési szerződés megkötésére a szerződéses örökös testvérének közreműködése folytán került sor, emellett azonban az öröklési szerződést rajtuk és az örökhagyón kívül két okirati tanú aláírta".