BH 2003.6.264 Ha a jelentős fakitermelésre vállalkozó munkaadó vezetője a munkavállalót kiszállította a munkahelyre, motorfűrészt és védőfelszerelést bocsátott a rendelkezésére, és ezt a munkavállaló elfogadta, a felek között munkaviszony jött létre. A munkaviszony keretében bekövetkezett baleset üzemi baleset, amelyért a munkáltató teljes kártérítési felelősséggel tartozik [Mt. 174. § (1) bek.].

A felperes a keresetében az I. rendű alperes bt.-vel kötött szóbeli munkaszerződéséből eredő munkavégzése (fakivágás) során bekövetkezett balesete miatt 1 000 000 forint általános kár és 3 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, és a mögöttes felelősségére hivatkozással a bt. üzletvezető beltagját, a II. rendű alperest is.

A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes 1995. november 5-én a Cs. erdőrészletben történt balesetéért.

A bizonyítékok mérlegelése során, az ítéletében indokolva azok értékelését, azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes betéti társaság az 1999. november 1-jén 300 m3 fa év végéig történő kitermelésére kötött vállalkozási szerződése teljesítésére foglalkoztatta 1999. november 1-jétől a felperest munkaviszony keretében. A munkavégzés lehetőségéről a II. rendű alperes értesítette a felperest és további három személyt, majd az UAZ gépkocsijával kivitte a munkavállalókat a munkavégzés helyére, részükre védőfelszerelést, munkaeszközt (motorfűrészt) biztosított. A baleset úgy következett be, hogy a felperes a védősisakot a fejére tette, és a motorfűrésszel kivágott egy fát, ami egy kiszáradt fára esett, és az rádőlt a felperesre, aki gerincsérülést szenvedett.

A munkaügyi bíróság a bizonyítékok alapján nem fogadta el a II. rendű alperes előadását arról, hogy a felperest és a másik három személyt kizárólag "ággyűjtés" céljából csak november 5-én szállította ki az erdőbe, és velük nem létesített fakitermelésre munkaviszonyt.

Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperessel létrejött munkaviszony alapján arra tekintettel állapította meg a bt.-nek mint munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét, hogy a munkáltató a felperest a biztonságos munkavégzéshez szükséges tájékoztatással nem látta el, továbbá a felperest úgy bízta meg a fakivágással, hogy motorfűrész kezeléséhez szükséges végzettséggel nem rendelkezett. Ezáltal megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. §-a (2) bekezdésében, az 51. §-ában, valamint a 15/1989. (X. 8.) NIM rendelettel kiadott Erdészeti Biztonsági Szabályzat 3.2.2. pontjában előírtakat.

A közbenső ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.

A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, és elutasította a felperes keresetét.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a Rendőrkapitányság által a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indult nyomozás anyagát beszerezte, és az értékelési körébe vonta az ebben az eljárásban tett tanúvallomásokat is. Vizsgálta a nyomozati eljárásban és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége által lefolytatott vizsgálatkor keletkezett tanúvallomásokat, és a feleknek ezekben az eljárásokban, valamint a perben tett nyilatkozatát. A felperes és a II. rendű alperes ellentmondásos nyilatkozatai, valamint a balesetkor a helyszínen tartózkodó három másik személy egybehangzó előadása alapján - amely szerint a II. rendű alperes értesítésére csak 1999. november 5-én mentek ki az erdőbe faággyűjtés céljából, itt látták először a felperest, aki ugyanezért tartózkodott ott - okszerűtlennek és iratellenesnek találta a munkaviszony fennállására levont elsőfokú ítéleti következtetést. Az ítélete indokolásában utalt a felperest terhelő bizonyításra, továbbá arra, hogy a munkavédelmi hatóság valamint a rendőrség az eljárást illetve a nyomozást megszüntette, mert a tanúvallomások ellentmondásai miatt a munkaviszony létrejöttének ténye nem volt megállapítható. Az eljárások adatai között nem merült fel olyan bizonyíték, amelyből a munkaviszony fennállására lehetett volna következtetni.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a munkaügyi bíróság közbenső ítélete helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként az Mt. 76. §-a (1) és (4) bekezdésének megsértését jelölte meg. Álláspontja szerint mivel a szóbeli munkaszerződés érvénytelenségére nem hivatkozott, az érvényesen létrejött. Kifejtette, hogy a perbeli bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztják a munkaviszony létrejöttét és a baleset bekövetkezését, a másodfokú bíróság viszont ezeket a bizonyítékokat nyilvánvalóan életszerűtlenül, lényegében kirívóan okszerűtlenül értékelte. Döntő bizonyítékokat (a munkáltató biztosította a fakitermelés helyszínére a kiszállítást, a munkaeszközt, a védőfelszerelést) a megyei bíróság figyelmen kívül hagyott, elfogadta viszont az alperestől függő három tanú vallomását a faággyűjtésről. Az alperesek felelőssége bizonyítékául utalt arra is, hogy a II. rendű alperes a kórházban meglátogatta, és több részletben 50 000 forintot fizetett a feleségének.

A II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A perben a bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a balesetkor, 1999. november 5-én az I. rendű alperes és a felperes között munkaviszony állt-e fenn, és a balesetért az alperesek felelőssége az Mt. 174. §-a alapján megállapítható-e.

A perben nem volt vitás, hogy a Betéti Társaság I. rendű alperes 1999. november 1-jén a Cs.-i erdőrészletben 300 m3 fa kitermelésére vállalkozási szerződést kötött az Rt.-vel december 31-i teljesítési határidővel. Ennek alapján az első- és a másodfokú bíróság a perben helytállóan vizsgálta az I. rendű alperes bt. munkáltatói minőségét.

Az alperesek az elsőfokú ítélet, valamint a munkaügyi felügyelőség határozata elleni fellebbezésükben arról nyilatkoztak, hogy "a bt. képviselője (a II. rendű alperes) 1999. november 2-án kiment a nevezett területre, hogy az Rt. illetékes erdészével tárgyaljon. Az alperessel jelen volt négy személy, köztük a felperes, akik ággyűjtőként jöttek ki a területre azzal a céllal, hogy az erdésszel megbeszéljék, hogy a kitermelés után az ágakat összegyűjthessék." A felperes a munkaügyi jogvitában, valamint a munkavédelmi hatósági vizsgálat és a nyomozás során következetesen azt állította, hogy ő, valamint még hárman november 2-ától dolgoztak a fakitermelésen. A fellebbezésben tett elismerésre tekintettel a másodfokú bíróság megalapozatlanul fogadta el a II. rendű alperes korábbi, valamint a három nevezett személy perbeli előadását, illetve a más eljárásokban tett tanúvallomását arról, hogy november 5-én mentek ki először az erdőbe. A november 2-án kezdett fakitermelést az erdész tanúvallomása, valamint a más eljárásokban tett nyilatkozata alátámasztotta, továbbá az erdész nyilatkozott arról, hogy a fakitermelés - nem érintve azt, hogy kik végezték - november 2-án és 3-án valamint 5-én folyt. A felperes a perben és más eljárásokban való meghallgatása során a munkavégzésére mindvégig ugyanezeket a dátumokat jelölte meg.