A Fővárosi Ítélőtábla Bf.136/2012/26. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 99. §, 282. §, 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 23. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 75. §, 78. §, 258. §, 301. §, 348. §, 351. §, 361. §, 370. §, 371. §, 373. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.136/2012/26. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év január hó 02. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2011. év november hó 03. napján kelt 8.B.1504/2009/66. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

II. r. vádlott főbüntetését 11 (Tizenegy) évi fegyházbüntetésre, mellékbüntetését 10 (Tíz) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült összesen 1.004.310.- (Egymillió-négyezer-háromszáztíz) Ft bűnügyi költségből

I. r. vádlott 254.978.- (Kettőszázötvennégyezer-kilencszázhetvennyolc) Ft-ot,

II. r. vádlott 145.172.- (Egyszáznegyvenötezer-egyszázhetvenkettő) Ft-ot,

míg I. r. és II. r. vádlottak egyetemlegesen 604.160.- (Hatszáznégyezer-egyszázhatvan) Ft-ot kötelesek megfizetni.

A tárgyalási napok feltüntetésénél a 2011. szeptember 27. napját is megjelöli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

I. r. és II. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítani rendeli a kiszabott szabadságvesztésbe.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében

I. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulata és (3) bekezdés] miatt, mint többszörös visszaesőt 8 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte;

II. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulata és (3) bekezdés] és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bekezdés a.) pont] miatt, halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte;

III. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulata és (3) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen

az ügyész valamennyi vádlott terhére, I. r. és II. r. vádlottak esetében a büntetés súlyosítása érdekében, III. r. vádlott esetében bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében;

I. r. vádlott és védője enyhítésért;

II. r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség Bf.9585/2008/II. szám alatti írásbeli beadványában I. r. és II. r. vádlottak esetében a büntetés súlyosítása érdekében előterjesztett jogorvoslatot azzal indokolta, hogy a büntetés kiszabása során irányadó körülmények között további súlyosító körülmény az I. r. vádlott többszörös visszaesői minősége és az a tény, hogy a kábítószer tiszta hatóanyag tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 32-szerese. A kiszabott büntetések a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességhez nem igazodnak, és nem szolgálják az általános és egyéni visszatartás célját sem.

III. r. vádlott esetében az elsőfokú ítélet tévesen tartalmazza, hogy vele szemben csupán a titkosszolgálati eszköz alkalmazásával beszerzett telefonlehallgatási anyag áll rendelkezésre. Számos más bizonyíték, így a rendőri jelentések, a figyelési információk, a videofelvétel, a vegyész szakértői vélemény és a vádlott társak vallomásai is feltárásra kerültek, amelyek III.r. vádlott cselekvőségével összefüggésben értékelendők, ezeket az elsőfokú bíróság nem vetette össze a hanganyaggal, így nem teljesítette indokolási kötelezettségét. Ezért az ítélet III. r. vádlott tekintetében felülbírálatra alkalmatlan, ezért a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontja alapján hatályon kívül helyezésnek van helye.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.108/2010/21. számú átiratában az elsőfokú ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta, a vádlottak és védők fellebbezését alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Elsősorban a kábítószer átadásának körülményire helyezte a hangsúlyt, továbbá annak tisztázására törekedett, hogy II. r. vádlottól lefoglalt pénz legális eredetű-e és az milyen tevékenységből származhat. I. r. II. r. vádlottakat érintően megalapozott tényállást állapított meg, az a személyi körülmények körében a vádlottak elmeállapotával, kábítószer-függőségével kapcsolatos szakértői megállapításokkal szorul kiegészítésre. A büntetés kiszabása körében nem tulajdonított jelentőséget a kábítószer tiszta hatóanyag tartalmának és annak, hogy a súlyosító körülmények nyomatéka lényegesen nagyobb, mint az enyhítő körülményeké. Ezért a terheltek életvitele, I.r. vádlott előélete, II.r. vádlott esetében pedig a halmazati büntetés kiszabása indokolja a büntetések súlyosítását.

III. r vádlott esetében az elsőfokú bíróság a lehallgatási anyagot nem vetette össze a rendőri jelentésekkel, a rendőr tanúk és a vádlottak vallomásával. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy I. r. vádlott II.r.vádlottat III. r. vádlotton keresztül ismerte meg. 1.sz. tanú vallomása szerint a lehallgatások tartalmát értékelve határoztak úgy, hogy I. r. vádlottat figyelés alá vonják. A bíróság megállapította ítéletében, hogy I. r. és II. vádlottak helyszínen történt tevőleges magatartása egymással pontosan koordinált volt, ugyanakkor az ezt megelőző beszélgetések időpontját, tartalmát nem vetette össze az egyéb bizonyítékokkal. Ugyanis I. r. és II. vádlottak a tényállásbeli cselekményt megelőzően nem is beszéltek egymással, I. r. vádlott III. r. vádlottat hívta 14:47 órakor, amikor a helyszínre megérkezett, mire III. r. vádlott közölte, hogy "akkor szólok" és ezt követően, 14:53 órakor tűnt fel II. r. vádlott autója.

Bár a beszélgetés csak sejtette az áru mibenlétét, a jelentős mennyiségű kábítószer átadására sor került. Álláspontja szerint a beszélgetések tartalma a bizonyítékok láncolatába beleillik, azt az egyéb bizonyítékok erősítik, ezek alapján III. r. vádlott bűnössége a vád szerinti bűncselekményben megállapítható.

Mindezekre tekintettel III. r. vádlottat érintően a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

I. r. vádlott a fellebbezés írásbeli indokolásában megismételte az elsőfokú eljárásban előadott védekezését, miszerint a kábítószert tartalmazó dobozt nem II. r. vádlottól vette át, hanem korábban más személytől. Amikor megállt a ... utcában, a gépkocsijából kiszállt, a csomagtartóból kivette a dobozt, azt lerakta a földre, majd ismét betette a csomagtartóba. Mindezeket az objektív videofelvétel nem cáfolta meg, csupán a kihallgatott három rendőr tanú vallomása.